Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Dunaföldvár–déli országhatár közötti Duna-jobbparti parti szűrésű vízszerzés lehetőségei
160 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM lösz partvonulat (öreghegy) alakult ki (1. kép). A magas part dél felé fokozatosan alacsonyodik, majd Bölcskénél hirtelen nyugat felé fordulva, elhagyja a folyót. A magas partvonulat mentén hiányoznak a dunai üledékek, ill. csak kis vastagságban fordulnak elő, ezért e magas partvonulat lábánál nincsenek meg a parti szűrésű víznyerési adottságok előfeltételei. 1. kép. A dunaföldvári magas part a várostól délre Ahol a magas part a folyótól elfordul nyugati irányba, már a Duna mentén, a kavicsos összlet mutatható ki. E szemcsés üledékeket a folyó rakta le a felső pleisztocén—holocén során, mert a terület megsüllyedve, ide vonzotta a Dunát. Borsy (1987) legújabb vizsgálatai szerint, a Duna ezen a területen a würm közepén jelent meg. így alakult ki Bölcske—Paks között a Madocsai-öbölzet (3. ábra). E terület a Duna régi árterületéhez tartozik, mert viszonylag alacsony fekvésű (92—95 mB. f.). A felszínt a régi medermaradványok mélyedései és futóhomok dombok teszik kissé változatossá. Az öbölzet elterjedési határát a peremen húzódó löszből álló magas partok élesen kijelölik, jelezve azt, hogy egykor (ó-holocén) a Duna a löszvonulat lábánál folyt és azt pusztítva, jelentősen hozzájárult annak kialakulásához. A folyóvízi üledékösszlet feküjét az öblözet területén túlnyomó részben a felső-pannoni rétegek alkotják. A feküben helyenként a felső-pliocén — alsópleisztocén vörös agyagos és idősebb, erősen átalakult löszös képződményeket is feltártak a fúrások. A Duna hordalékszállítási képessége változásának megfelelően, először 0,5—1,0 m vastagságú löszkonkréciós homokos kavicsot, majd a konkréciók kimaradásával, homokos kavicsot, kavicsos homokot rakott le. Az összlet felső része fokozatosan finomodik, mert átmegy a kavics kimaradásával először homokba, végül ártéri finom homokos-iszapos üledékekbe. Az öbölzet területén a felszínközeli vízadó összlet vastagsága a fúrások szerint a Duna mentén a legnagyobb, ahol a 15 m-t is meghaladja. A peremet jelző magas partok lábánál kiékelődik és egyben kifinomodik — hiányoznak a kavicsos üledékek. Így a fekü mélységi helyzete a folyó közelében a legmélyebb, ahol 70 mB. f. alá csökken. Ezzel szemben az öbölzet tengelyében általában 72 —74 mB. f. közötti érték mutatkozik. Madocsa község alatt a fekü szigetszerűen kiemelkedik környezetéből, mert 74—76 mB. f. szintet mutat. így teraszszigetnek tekinthető, amely az öbölzet szakaszos besüllyedését bizonyítja és egyben azt, hogy ez a teraszsziget a legfiatalabb süllyedő mozgásokból már kimaradt. A kavicsos-homokos vízadó összlet és a Duna kapcsolatát az jellemzi, hogy a folyó medre annak felső, kb. 1/3-ába vágódott be. A folyó legkisebb vízállása (LKV) esetén is az összlet teljes vastagságban a Duna vízszintje alatt van. Növeli még a parti szűrésű víznyerés kedvező feltételeit az a 1. ábra. Helyszínrajz a vízföldtanilag vizsgált partszakaszok feltüntetésével 1 — parti szűrésű vlzszerzésre alkalmatlan magaspartszakasz; 2 — parti szűrésű vízszerzésre helyenként alkalmas partszakasz; 2/1 — madocsai öbölzet; 2/2 — paks—sárközi süllyedék; 2/3 — mohácsi süllyedék
