Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás
106 IIIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 2. SZ ÄM műszakilag megalapozottabbak, főleg az árvízlevezetós szempontjából. Ugyanakkor szerinte Paleoeapa óvatossága az átvágások vonatkozásában szintén indokolt volt, különösen a Tokaj feletti Tisza-szakaszon. Bogdánfy Sziberth Artúr mondását is idézte, amely szerint a Tisza szabályozása akkor lett volna tökéletes, lia a töltéseket Vásárhelyi, az átvágásokat Paleoeapa javaslata szerint építették volna meg. Végső megállapítása mindazonáltal az volt, hogy a kiviteli munkák során követtek el ugyan hibákat, mind a töltések helyes vonalazásában, mind a munkálatok célszerű sorrendjében, de általában a Tisza szabályozásának megvalósulása elhibázottnak nem mondható. A legkiterjedtebb értékelést a Tisza-szabályozásáról — saját több évtizedes folyamszabályozói tapasztalatai és az elődök értékelései alapján — Iványi Bertalan (1S79—1953) készítette 1948-ban (Iványi, 1948) így ír: „A Tisza szabályozása, ill. az Alföld árnientesitése, mint korszakot alkotó nagy műszaki ós gazdasági mű, csak a választott módon, a korba és időbe beleszövődve és hosszú idő alatt, tehát sok viszontagság, küzdelem, csalódás árán, sok közbenső építési ós sorrendi hibával volt csak végrehajtható. De végeredményben teljes kifejlődésével, a pótolható hiányok pótlásával és a hibák kijavításával jónak ós utólagosan is az egyedül választható módon végrehajtott nagy alkotásnak bizonyult, amellyel nagy siker és eredmény járt együtt. Nagy vonásokkal jelölve meg a hibáit, mondhatjuk: jobb lett volna, ha Tokaj fölött kevesebb átvágás készült volna, kevésbé rövidült volna meg a folyó. . ." vagyis, tehetjük hozzá: ha e tekintetben jobban érvényesült volna Paleoeapa koncepciója. Arra a kérdésre, hogy — a mai magyar vízimérnök szemével értékelve — milyen szerepet játszott Paleoeapa véleménye a Tisza-szabályozás történetében, harmadikként kiváló kortársunk, Botár Imre tervezőmérnök, Vásárhelyi Pál 1970-ben megjelent pályafutásrajzának szerzőjének alapos, tárgyilagos véleményét idézem (Botár és Károlyi, 1971): „A korábbi — mindkét oldalról elfogult — bírálatokkal szemben megállapíthatjuk, hogy a szabályozás végrehajtása során elkövetett hibák éppen úgy nem következtek Paleoeapa véleményéből, mint Vásárhelyi tervéből. A kivitelezés több mint fél évszázada (1840— 1908) alatt időszakonként érvényesülő anarchia sem az egyik, sem a másik — önmagában véve egységes és talán célravezető — alternatív tervből, hanem esak a két terv — nem döntő, inkább felnagyított — eltéréseiből, különbségéből táplálkozott: mindkét terv lényeges pontjait feladva, mind a töltésvonalazás kórdósének lebecsülésére, mind az átvágások sorrendjének elhanyagolására vezetett. Ahogy nem kétséges, hogy az ármentesítés ós folyószabályozás, vagyis a társulatok és az állani érdekeit egyaránt szem előtt tartó ós képviselő, a saját tervét rugalmasan kezelő Vásárhelyi irányításával — a terv alapelveinek érvényesítésével — a kivitelezés hibái elkerülhetők lettek volna, ugyanúgy valószínű, hogy a hasonlóképpen egységes ós következetes Paleocapa-félo terv is, a tervező irányításával végrehajtva ós menetközben továbbfejlesztve, hamarabb vezetett volna a kívánt cél eléréséhez, mint az eredeti tervekből kialakított kompromisszum." 6. A Tisza-völgyi vízrendezés megvalósulása és eredményei Pietro Paleoeapa Tisza-szabályozással kapcsolatos szakvéleményének értékelése után a szabályozás megvalósulásának csak epilógus-szerű szerep juthat, amit igyekszem rövidre fogni és inkább a megvalósult szabályozás végeredményeit kiemelni. Már itt hangsúlyoznom kell azonban az egész XIX. századi magyarországi ármentesítésnek azon jellemzőjét, hogy azt nem egy fejlett, tőkeerős mezőgazdaság hajtotta végre termőterületeinek védelmére, hanem épp ezektől a munkáktól várták a hazai mezőgazdasági tőkefelhalmozás megerősödését, nagyobb ütemű fejlődését. E helyzet számos kedvezőtlen következménye közül az ármentesítés megvalósítási idejének hosszú (00 éves) tartama a legszembetűnőbb. A Tisza-szabályozás munkái Vásárhelyi és Paleoeapa koncepciójának Herrieft Károly mérnök által összeállított „szintézise" alapján, több további részletterv figyelembevételével kezdó'dtek, 1850 és 1879 között Herricli irányításával folytak és gyakorlatilag 1908-ig befejezó'dtek. A kivitelezést olykor súlyos nehézségek — mindjárt kezdetben az 1848/49-es szabadságharc leverése utáni önkényuralom — akadályozták, de a legfőbb kárt az okozta, hogy különböző partikuláris érdekek miatt az eredeti koncepciótól részben jelentősen eltérő müvek születtek, pl. az árvédelmi töltések birtokhatárokhozjvaló igazítása tekintetében. Ezért az anarchiáért az ország súlyos árat fizetett: a munkálatok elhúzódtak, a költségek növekedtek', és mindezek ellenére kezdetben nem sikerült elérni a kívánt árvízi biztonságot, aminek legfájdalmasabb áldozata Szeged városának az 1879. évi árvízben való pusztulása volt (13. ábra). 13. ábra. Az 1879. évi szegedi árvíz
