Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás
DOMOKOS M.: Paleocapa és a Tisza 101 3. ábra. Széchenyi István (/ruf, „a legnagyobb magyar", mint vízszabályozási K irályi biztos (171)1-—1860) A magyar nemzettudat kibontakozásának időszakában, a reformkor ban (1825—1848), amely kb. az olasz risorgimento-nak felel meg, az addig viszonylag elmaradott agrárország gazdasági élete is pezsgésnek indult, megteremtve a század második felében megvalósult gyors iparosítás feltételeit. A gazdasági-műszaki és kulturális fejlődés fő feladatainak fő szervezője ós áldozatkész kezdeményezője az európai látókörű Széchenyi István gróf (1791—1860) volt (Széchenyi 1846; Széchenyi 1848) (3. ábra). Az ő nevével elválaszthatatlanul összeforrott számtalan jelentős alkotás közül csak néhányat említek: a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása (1825), a Pestet Budával összekötő első állandó híd, a Lánchíd megépítése (1839—49), a folyami gőzhajózás bevezetése, az Al-Dunán a Vaskapu hajózhatóvá tétele ós a Tisza-völgy árvízmentesítése, mint a korszerű mezőgazdaság megteremtésének alapja. Vásárhelyi Pál mérnök (1795—1846) (4. ábra) már a Tisza-szabályozás megkezdése előtt munkatársa volt Széchenyinek (Botár és Károlyi, 1970; Lászlóffy 1964). Együttműködésük egyik kimagasló eredménye az Al-Duna szabályozása (1834—37), 4. ábra. Vásárhelyi Pál mérnök (1795—1846) • r>. ábra. A Traianus-emléktábla a Kazán-szorosban (1969-ben, a Vaskapui Vízlépcső duzzasztása miatt, feljebb helyezték) a magyar vízépítés történetének egyik leghősibb fejezete (Andai, 1959; Botár és Károlyi 1970). A hajóút megjavítása mellett igen fontos volt a Kazán-szorosban a balparti (ma Románia területén lévő), nagyrészt meredek sziklafalba vágott, a hajóvontatásban nélkülözhetetlen szárazföldi út létesítése. A rómaiak már Tiberius és Traianus idején, az I. és II. század fordulóján építettek a bal-parton egv hadi utat (5. ábra), amely azonban később elpusztult ós 1 7 évszázadon keresztül senki sem akadt, aki meg merte volna kísérelni a feladat újbóli megoldását. Széchenyi, Vásárhelyi és utódaiknak ezt a kiemelkedő munkáját: az al-dunai hajóút — főleg a mederfenék sziklazátonyainak robbantásával történő — megjavítását és a ,,Széchenyi-út" (6. ábra) megépítését a múlt század végén a nemzetközi szakirodalom is érdeme szerint méltatta. Ma, amikor az 1971-ben üzembe helyezett Vaskapu I. Vízlépcső nemcsak egyszer s mindenkorra megoldja az Al-Duna hajózhatóságának kérdését, hanem harminc méteres vízzel is borítja az egykori úttörők hősi munkájának nyomait, természetesen a Széchenyi-út — már korábban megsemmisített — emléktáblájának (7. ábra) helye sem látható. (A Traianustáblát viszont természetesen gondosan megőrizték ós 1969-ben a duzzasztott vízszint fölött újra a sziklafalba helyezték.) 6. ábra. A ,,Széchenyi-út" a Kazán-szorosban (a Vaskapu Vízlépcső duzzasztó hatása előtt)
