Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kaján Imre: Árvízképek és valóság
78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZA M Árvízképek és valóság Kaján Imre Magyar Vízügyi Múzeum 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. A XIX. század első felében a ország egyre szépülő fővárosa, Pest-Buda végérvényesen a hazai társadalmi élet központjává vált. Az országgyűléseket ugyan Pozsonyban tartották még, de a politikai élet már Pesten zajlott, gazdaságunknak pedig szinte minden kezdeményezése a fővárosból indult ki. Itt volt a honi ipar és kereskedelem központja, az irodalmi és művészeti élet is Pest felé tekintett. A fővárosi paloták mellé a kor divatja szerint épülő polgárházak a városi polgárság jómódját jelzik. Ez az időszak a magyar képzőművészet újjászületésének ideje is: festők, szobrászok, grafikusok küzdenek az önálló művészeti élet kialakításáért, a mecénások művészetek iránti áldozatkészségének elnyeréséért. A festők-szobrászok egyedi alkotásai, mint eddig is, a tehetősebb főúri-nemesinagypolgári rétegekben találtak vevőre. A grafikusok sokszorosított műveikkel a kisebb pénzű, de rangjára büszke városi polgárság körében toborozták vevőiket. A képgyűjtés divatjának e kiszélesedése egyre több művésznek adott megélhetést, köztük az új grafikai eljárás művelőinek, a litográfusoknak (kőnyo Hidászoknak). A litográfia nagy előnye volt a korábbi sokszorosított grafikai eljárásokkal szemben, hogy a művész rögtön kőre rajzolhatott, így minden lap valódi művészi rajz benyomását keltette. A polgárok aktualitásokhoz, valósághoz vonzódóbb ízlését követve a grafikában elsősorban az illusztratív jellegű irányzat fejlődött: a táj és városképek, romantikus témájú jelenetek voltak az; uralkodó témák. Az 1838-as árvíz a művészek nagy részét a fővárosban érte. Kézenfekvő volt, hogy a tragédiáról, annak különböző részleteiről képeket kell készíteni, mert ezekre igen nagy kereslet ígérkezett, hiszen az árvíz a főváros életének olyan meghatározó eseménye volt, amely képileg is jól volt kifejezhető. Sorozatok és különálló lapok készültek nagy számban a felfokozott igények kielégítésére. A riportszerű ábrázolások persze nem esak a történtek illusztrálását szolgálták, hanem a távoli vidékeken az adakozásra felszólított lakosság részvétét is ki kellett váltaniuk. Ez azonban — bár bővelkedett az árvíz szörnyűségekben — sokszor a tragikus hangulatok erőteljes felfokozására késztette az alkotókat. Az esztétikai szempontok mellett az 1838-as árvízképeknek legfontosabb értéke az, amit a korabeli történésekről hitelesen rögzít. Ezek a képek általában pontosan jelenítik meg a város, vagy egy része helyrajzát (ezt a nevesebb épületek egymáshoz viszonyított helyzetéből állapíthatjuk meg) de ez nem is csoda, hiszen a korábban készí tott (és árúsított) városképek voltak kiinduló alapjai az árvízi jeleneteknek. Az 1838-as árvízképek legfontosabb része három sorozat, melyeket fővárosi művészek készítettek közvetlenül a katasztrófa után. Kiette Károly, József nádor gyermekeinek rajztanára, udvari festő tíz képből állított össze albumot, melyet Tomala Ferdinánd pesti műkereskedő, könyvárus megsegítésére adtak ki. A sorozat borítólapján Tomala belvárosi üzlete látható, ahol az emeleti ablakokból mentik a bentrekedteket. Kiette a többi sorozutrajzolóboz hasonlóan a különböző városrészek pusztulását egy-egy jeleneten mutatja be. Minden kőnyomata alatt az adott helyre vonatkozó árvízkárok adatait is feltünteti. A Lipótváros (a mai Vörösmarty tér és az attól északra eső terület) lapján a dunaparti Kereskedelmi Csarnok látszik, mellette a Diana fürdő. Az épületek előtti téren hömpölyög a Duna, a 1. kép. Kiette Károly— Georg Scheth: Óbuda pusztulása az árvízkor (Kőnyomat, 1838., Pest). vízen hatalmas jégtáblák úsznak. Mentőcsónakok, tutajok szedik össze a házakban maradt lakosokat. A pusztulást érzékeltetik a szerteszét látható úszó háztető maradványok és bútorok is. Épületrom ezen a képen nincs, és ez — ismerve a házkárokat jelölő térképeket — a valóságnak megfelel. A Terézvárosról készült kép a Király (ma Majakovszkij) utcát mutatja az árvíz után. Az előtérben teljesen összeroskadt földszintes házak, hátrébb egy kétemeletes ház, melynek nagy része kidőlt az utcára. A lakosság elmenekülését egy, az utca közepén gubbasztó kóbor kutya jelzi.
