Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Bodolainé Jakus Emma: Az 1838. évi dunai jeges árvíz időjárási feltételeiről

74 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 198(1. 68. ÉVFOLYAM, 1. SZAM /. ábra. A pentád középhőmérsékletek 'menete a jégtakarói kialakító január és február hónapban, és a napi középhőmérsékletek menete az olvadási periódusban, az JSS8, 11)40 és 1063-as árhullámok idején. A tetőzést megelőző napok száma előtt negatív előjel ran. .4; időjárást jelző szimbólumok : = : köd, • : eső, * hó, T5 : zivatar. A szélzászlón a rövid vonal 2,ö m/s-ot, a hosszabb vonal •i m/s-ot jelent 2.' ábra. A pentád középhőmérsékletek menete a jégtakarót kialakító január és február hónapban, és a napi középhőmérsékletek menete az olvadási periódusban, az 1876-os és az 1956-os árvíz idején. A jelölések az 1. ábra szerint ban egy kifejezetten meleg januárt követett az 1929. évi februárral megegyezően hideg február. Összefoglalva megállapítható, hogy a nagy jeges árvizeket kialakító jégtakaró minden esetben az átlagnál jelentékenyen és tartósan hidegebb január de legalábbis február után alakult ki, s ezek között az 1838. évi nem volt a leghidegebb. A felmelegedés 1838-ban február 22-én kezdődött, a napi középhőmérséklet február 24-től lett pozitív. Érdemes megfigyelni, hogy a tetőzés időpontjáig — február 24-től március 15-ig — hosszantartó, 24 napos meleg periódus volt. Csupán egy napon volt negatív a napi középhőmérséklet. Az is észrevehető, hogy az 1940 és 1963-as esetben 6, illetve 7, az 1876. és 1956-os árvizek alkalmával 9, illetve 10 pozitív középhőmérsékletű nap után következik be a tetőzés, szemben az 1838-i 24 nappal. E tényekkel kapcsolatban érdemes Horváth (1960) vizsgálataira emlékezni, aki kimutatta, hogy a jégtakaró felszakadá-