Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Törökné Kozma Andrea–Mayer Gábor: Toxikus cianobaktériumok hazai felszíni vizeinkben

T. KOZMA A.—MAYER G.: Toxikus cianobaktériumok 49 Toxikus cianobaktériumok hazai felszíni vizeinkben Törökné Kozma Andrea Mayer Gábor Országos Közegészségügyi Intézet 1097 Budapest, Gyáli út 2—6. Kivonat: A szerzők célja az, hogy felhívják a figyelmet az eutrofizáció hazánkban még nem vizsgált következményére, a toxint termelő cianobaktériumok jelenlétére felszíni vizeinkben. Hazánk különböző területein levő felszíni vizekbőlfgyűjtött 35 cianobaktérium biomasszát vizsgáltak meg intraperitonealis akut egérteszttel. 29 cianobaktérium minta bizonyult különböző mértékben toxikusnak. A liofilizált cianobaktérium biomassza ip. egérteszttel történő vizsgálata megfelelőnek bizonyult a toxicitás kimutatására. A toxinok célszervre (májra) gyakorolt hatásának detektálására megbízható eredményeket ad az olcsón és egyszerűen kivitelezhető haemagglutinációs teszt. Többek között toxikusnak találták a Balatonból izolált Microcystis aeruginosa laboratóriumi tenyészetét (ALD érték: 200 mg/kg, pusztulási idő: 1,5-—4 óra), a Zámolyi tározóból gyűjtött Anabaenopsis raciborskiit (ALD órtók: 200 mg/kg, pusztulási idő 12—16 óra). A Komravölgyi tározóból gyűjtött Microcystis aeruginosa és Aplianizomenon flos-aquae együttes tömegproduktuma is toxikusnak bizonyult 400 mg/kg ALD értékkel ós 3—16 órás pusztulási idővel. A tározóból nyert ivóvíz idegrendszeri tüneteket okozott egéren. A két legtoxikusabb Microcystis vonalat a Bánki tóból és a Diósjenői tóból gyűjtötték. Első esetben az ALD érték: 80 mg/kg, 1—3 óra pusztulási idővel, a másodikban 100 mg/kg dózis 0,75—1,5 óra alatt pusztította el a kísérleti állatokat. Eredményeik rámutatnak arra, hogy fürdőzésre ós ivóvíznyerósre használt felszíni vizekben a toxikus cianobaktériumok potenciális veszélyt jelentenek az emberi ós állati egészségre. Kulcsszavak: cianobaktériumok, máj- ós neurotoxinok, intraperitoncális egórteszt, haemagglutinációs teszt, fürdőzés, ivóvíznyerós 1. Bevezetés Jelen közleményünkkel az eutrofizáció hazánkban eddig még nem vizsgált jelenségére, a toxikus kékalgavirágzásokra, tömegprodukciókra szeretnénk a figyelmet felhívni. A leggyakrabban a következő genusokba tartozó kékalgák, új rendszertani helyükre sorolva cianobaktériumok okoznak toxikus virágzást: Aphanizomenon, Anabaena, Microcystis, Oscillatoria, Synechocystis, Gloeotrichia és Nodularia.Wilágs/.eTte komoly problémát jelentenek a cianobaktériumok anyagcseretermékei, toxinjai által okozott tömeges szarvasmarha-, juh-, madár- ós halpusztulások (Aplin és Main, 1976; Bailer, 1959; Davidson, 1959; Deem és Thorp, 1939; Fitch et at., 1934; Gorham, 1960; Healy, 1968; Konst et dl., 1965; McBarron etat., 1975). A cianobaktérium toxinok élettani hatásaival részletesen foglalkozunk összefoglaló közleményünkban (Török et al., 1987). A toxinok vagy neurotoxinok vagy hepatotoxinok. A neurotoxinok az ideg-izom ingerületáttevődést gátolják, míg a hepatotoxinok haemorrhagiás vérömlenyeket okoznak a májban, a vértestek agglutinációját idézik elő. A toxikus tulajdonságú cianobaktériumok az emberi szervezetre sem veszélytelenek. Az irodalomban több száz humán mérgezésről számoltak be (Garmichael et al., 1985: Cohen és Rief, 1953; Dillenberg és Dehnel, 1960; Skulberg et al., 1984). 1983 decemberében WHO munkacsoport tengeri és édesvízi biotoxinok, ezenbelül a cianobaktóriumtoxinok hatásaival foglalkozott, s megállapította, hogy az emberi egészségre kifejtett hatásokat az addigi eredmények alapján tovább kell vizsgálni (Environ. Health Criteria 37, 1984). Hazánkban ilyen esetekről alig emlékezik meg a szakirodalom, valószínűleg azért, mert az esetlegesen fellépő allergiát, bőr és emésztőszervi bántalmakat ritkán hozzák összefüggésbe a cianobaktériumokkal (Schiefner et al., 1981). A toxinok többnyire szent- és bőrirritációt, szénanáthaszerű tüneteket, viszonylag magas lázat, szédülést, valamint gyomor- és bél bántalmakat (hányinger, hányás, hasmenés) okoztak. Az utóbbi tünetek fürdőzés közben véletlenszerűen lenyelt víztől származtak, ez különösen gyerekek körében volt gyakori (Billings, 1981). Számos adatot találunk olyan esetekről, amikor cianobaktérium virágzás után az ivóvíznyerésre szolgáló tározót az ivóvízben kimutatható cianobaktériumok és toxinok miatt a vízellátásból ki kellett kapcsolni (Carmichael et al., 1985). Skulberg et al. (1986) Akersvatnet melletti tározó vizében tapasztaltak toxikus Microcystis virágzást. A tározóból ivóvíznyerós is történik. Az 1. ábrán a toxin analízishez használt nagy nyomású folyadék kromatográfiás (HPLC) eljárással nyert kromatogrammon azt mutatják be, hogy a toxincsúcs megmarad az ivóvízben is. A víztisztítási technológia a toxint nem távolítja el teljesen. A tározót kikapcsolták az ivóvízellátásból a toxikus virágzás idejére. New South Wales egy tározójában tapasztalt hepatotoxikus Microcystis virágzás alkalmával vizsgálták az érintett humán populációt. A tározóból nyert ivóvizet fogyasztó lakosság körében májkárosodást mutattak ki (Falconer et al., 1983). A leggyakrabban toxikus vízvirágzást okozó fajokból [Anabaena flos-aquae (Lyngb.) Bréb., Microcystis aeruginosa Kg. izolált toxinok szerkezeti képletét a 2. ábrán mutatjuk be (Carmichael et al., 1985; Krishnamurthy, 1985).