Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Vízszerzési lehetőségek a Paks–Sió közötti Duna partszakaszon

ALTNÖDER A.—AUJESZKY G.—

SCHEUER GY.: Vízszerzési lehetőségek 47 ellenállás a partélnek, mint tükrözési tengelynek a folyó felé AL távolsággal való fiktív eltolásával vehető figyelembe (Bocsever et al., 1979); oth(2«6) ' k m m

0 A számítás során a vizsgált területre átlagosan jellemző m = 30 m, m

0 = 0,3 m, k —15 m/d, &

0 = 0,5 rn/d, A = 250 m értékekből kiindulva és s = 3 in leszívást felvéve, a partéltől g/2 = 50 m-re levő, r = 0,3 m sugarú kút esetén a = 6 •10~

2m~

1-re, AL = 16,7 m-re és <2 = 1400 m

3/d-re adódik. Az így becsült kutankénti vízhozamból kiindulva és figyelembe véve a vízműtelepítésre igénybe vehető partszakaszokat és azokon belül is a kúttelepítési lehetőségeket, a vizsgált Duna-parton — Gerjentől északra mintegy 30 000 m

3/d — Gerjen és Dombori között mintegy 35 000 m

3/d —• Dombori és Bogyiszló között mintegy 45 000 m

3/d azaz összesen mintegy 110 000 m

3/d kitermelhető vízmennyiség becsülhető az ismeretek mai szintjén. 2.4. Vízkémiai adottságok A kutatási munkálatok során telepített fúrások, próbakutak, figyelőkutak vizeinek kémiai és bakteriológiai vizsgálatát a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) Építőipari Korrózióvédelmi ós Vegyészeti Irodája végezte. A rutinvizsgálatokon túlmenően vizsgálták még a növényvédőszer maradványok, fenolok ós egyes különleges fémionok (Cd, Pb, Cr, Hg) esetleges előfordulását. A víz kormeghatározásával kapcsolatos vizsgálatokat a VITUKI végezte. A vízvizsgálatok kis és közepes folyóvízállásnál történtek. A folyóvízi összlet vize a vizsgálatok szerint kalcium, magnézium hidrogén-karbonátos típusú vizek csoportjába tartozik nagy vas- és mangántartalommal. A vizsgálatok szerint a keménység 24—38 nkf között volt. A bepárlási maradék pedig 500—900 mg/l értékhatárok között változott. A vastartalom 3—6 mg/l-t, kivételesen 9—10 mg/l-t, a mangán általában 0,3—0,7 mg/l-t, esetenként 1,2—1,9 mg/l-t, az ammónia általában 0,1—0,3 ing/l-t, helyenként 0,5—0,8 mg/l-t, a szulfát 30—130 mg/l-t, néha 200—240 mg/l-t ért el. Szennyeződésre utaló nitrit, nitrát a vizekben nem volt kimutatható. így a víz még nem szenynyezett. Növényvédőszer maradványokat, ill. különleges fémionokat a megengedettnél nagyobb mennyiségben nem mutattak ki a vizsgálatok. A vízminőségi eredmények alapján lerögzíthető, hogy jelenleg a feltártvízadó összletben túlnyomó részben pangó, vagy igen lassú áramlásban levő, ivóvíz szempontjából kedvezőtlen minőségű víz tározódik. A Dunának a vízminőséget kedvező irányba történő befolyásoló szerepére is kaptunk adatokat, amelyek arra utalnak, hogy a parti szűrésű víznyerés esetén a vízminőség jelentősen javulhat abban az esetben, ha a folyószűrt vize válik uralkodóvá a kutakban. E vízminőségi adatok azt a tényt rögzítik, hogy az esetleges termelőkutakat célszerűbb minél közelebb a Dunához telepíteni, mert ebben az esetben érvényesülhet maximálisan a folyó vízminőség javító szerepe és csökkenthető a háttér kedvezőtlen, nagy keménységű, vasés mangántartalmú vizeinek [mennyisége. A Deák József (VITUKI) által végzett tríciumvizsgálatok szerint a Duna-parti nagyobb vastagságú összlet alsó részéből származó víz tríciumkoncentrációja volt a legkisebb (Tu = 4—6). A vízadó összlet felső részéből a kimutatott Tuérték már nagyobb volt, 15—25 között változott. A Duna vize pedig 50—55 Tu-értéknek adódott. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy az összlet alján levő víz 35 évnél idősebb, és az összleten belüli vízmozgás és vízcsere a jelenlegi hidrológiai egyensúly mellett emberi mérték szerint rendkívül lassú. Ez a helyzet természetesen parti szűrésű víznyerés esetén fokozatosan módosul, mert a víztermelés a kialakult természetes állapotot megváltoztatja. Irodalom Ádám L. et al. 1955. A Mezőföld természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 2. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bocsever, F. AI., Lapsin, N. N. Oradovszkája, A. E. 1979. „Zascsita podzemnüh vod ot zagrjaznyenyija" NE DK A, Moszkva. Bulla B. 1937. Teraszok és szintek a Duna jobb partján Adony és Mohács között. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 55, 193—222. Pécsi M. 1959. A magyarországi Dunavölgy kialakulása ós felszínalaktana. Földrajzi Monográfiák. 3. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. Rónai A. 1964. A dunántúli és alföldi negyedkori képződmények érintkezése Paks ós Szekszárd között. A MÁFI Évi Jelentése az 1961. évről, II, 19—30. Székely F. 1981. Parti szűrésű kutak szivárgáshidraulikai, védőterületi ós vízminőségi méretezése. VITUKI Közlemények 30., 86—95. VGI 1984. Országos Vízgazdálkodási Keretterv I. fejezet: Természeti adottságok. OVII Kiadvány, Budapest. Kézirat beérkezett: 1987. július 2. Közlésre elfogadva: 1987. szeptember 3. Possible sites for water acquisition along the Danube Hank stretch between Paks and Sió A. Altnőder, G. Aujeszky and Oy. Scheuer Abstract: On the right bank of the Danube between the city of Budapest and the township of Paks there is a deep basin formation filled up with coarse debris of the river which is considered as extremely suitable for water acquisition. The river-bank stretch