Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Vágás István: Szilágyi Gyula, a hidrológia statisztika hazai úttörője

374 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 63. ÉVF., 6. SZ ÄM megoldásából származó matematikai kifejezéseket. Szilágyi Gyula a hazatértét követően szakirodal­mi tájékozódását most már döntően az amerikai gyakorlat formáit követve folytatta. A 40-es évek végén, amikor a Műszaki Egyetem professzoraként „hidrológiai statisztika" címmel új tantárgy előadását kezdte meg, az előadásra szánt anyagot még kiegészítette azoknak a szovjet hid­rológusoknak a közleményeivel, akik — mind pl. Ribkin — az amerikai iskola eredményeit fejlesz­tették tovább. A tantárgy oktatásához sokszorosított jegyzet is ké­szült. Ennek összeállításában közreműködött az akko­ri II . sz. Vízépítéstani Tanszék oktatói közül Györké Olivér adjunktus, Karádi Gábor és Szesztay Károly tanársegédek, a legrészletesebben Szepessy József ta­nársegéd. Tanévenként új kiadás jelent meg a II. fél­évek alatt. Legutoljára a jegyzetet 1952-ben adták ki. Ez az előzőkhöz képest néhány helyen kiegészítéseket tartalmaz. Ezek bővítések, s valószínűleg a tanszéki oktatók, illetve az egyetemi hallgatók időközben fel­merült kérdései nyomán magyaráznak, vagy helyeznek új megvilágításba egyes kérdéseket. Sok olyan ma­gyarázat található ebben az oktatási jegyzetben, ame­lyeket a matematikai statisztika szakkönyveiben csak a legritkábban lehet megtalálni, néha seholsem. Eb­ből a jegyzetből tájékozódhatunk pl., hogy mi az oka annak, hogy Gauss az eltérések négyzetének az össze­gét minimalizálja, s miért éppen az eltérések négyze­tei szerepelnek a statisztikai szórás definíciójában. Nem önkényes tehát ez a definíció és megfogalmazása nem is megegyezés kérdése. Továbbmenően, a jegyzetet ta­nulmányozva beláthatjuk, milyen feltételek teszik szükségszerűvé azt a differenciálegyenletet, amelynek megoldása a Gauss-féle haranggörbe egyenletét, bo­nyolultabb változataiban pedig a különböző típusú Pearson-görbék egyenletét adja. A jegyzet elemzi rész­letesen a faktoriális-füglgvényt és bemutatja ennek azonosságát az x!=r (x+\) alakban a törtszámokra is értelmezetten a Gauss-féle gamma függvénnyel. Ez a jegyzet tárja elő a legnyíl­tabban a mozgó átlagolásos trendszámítás kevéssé is­mert buktatóit is. A „Hidrológiai statisztika" oktatási jegyzet a hidrológiai adatok statisztikai feldolgozását há­rom alapműveletre osztja: az adatok gyűjtésére, azok osztályozására és rendszerbe foglalására, vé­gül a következtetések, eredmények leszűrésére. Ez utóbbiak „a vizsgált folyamatoknak mintegy sű­rített képét tárják elénk, és képessé tesznek ar­ra, hogy a későbbi folyamatok jelenségeire a va­lószínűség alapján következtethessünk". Egyértel­mű Szilágyi Gyula előremutató álláspontja akkor, amikor rámutat, hogy az általa „eltérés"-nek, an­gol néven: „deviáció"-nak nevezett fogalom azo­nos a geodéziában használt „hiba" fogalmával, s utána megállapítja: „Természeti jelenségek való­színűségi számításánál azonban ilyen értelemben nem beszélhetünk hibáról, mert pl. nem nevezhe­tő hibának az a tény, hogy egy vízfolyás vízállá­sa eltér az észlelt adatok alapján számítható át­lagértéktől. Ilyen esetben csupán valamilyen kö­zépértéktől való eltérésről beszélhetünk." Itt és máshol tehát Szilágyi Gyula azt az elvet érvényesíti, hogy az adatok valószínűségi jellege objektív tulajdonság, és a statisztikai vizsgálatok célja nem valamely „megzavart rend" helyreállí­tása, hanem a sokféleségből összetett folyamatok­nak a tényleges sajátosságaival együttes jellem­zése. A hidrológiai statisztika tudomány mai műve­lőinek feltűnhet, hogy Szilágyi Gyula nem hasz­nálja az „eloszlásfüggvény", vagy „sűrűségfügg­vény" fogalmakat, s helyettük a hidrológiában ilyen értelmű „tartósság", illetve „gyakoriság" függvényeknek nevezi ezeket. A mai tankönyvek­ben felsorolt eloszlásfüggvény-típusokat is más­képpen vezeti be és nevezi meg. Az ő felosztása szerint vannak „szabályos eloszlású" és „szabály­talan eloszlású" gyakorisági sorok, amelyek kü­lönböző elméleti, vagy közelítő módszerekkel még vissza is vezethetők egymásra. A „szabályos" szó itt szimmetriára, a „szabálytalan" szó pedig aszimmetriára, ,,ferdeség"-re utal. A legfontosabb a szabályos eloszlású gyakorisági sort, a határérték­ben a normális eloszláshoz vezető gyakorisági sort — mint említettük — alapfeltételek deklarálása után az ezeknek megfelelő differenciálegyenlet megoldásával származtatja. A szabálytalan elosz­lású gyakorisági soroknál pedig Pearson elemzé­se szerint vezeti le több olyannak az egyenletét, amelyekről később nem is mindegyik szakkönyv említette meg ezt a most fontosnak tekintett kap­csolatot. Itt emlékezhetünk meg példaként a Hidrológiai Köz­lönyben 1971-ben megjelent alapvetően érdekes rövid cikkről. (Oelberg és Winter, 1971.) Ennek szerzői ki­mutatták — Szilágyi Gyula egyetemi jegyzetére is hivatkozva —, hogy a „normális", a „gamma 3" és a „Pearson III." eloszlásfüggvények egymásra visszave­zethetők és közös alakra hozhatók. A hidrológiai sta­tisztika időközben megváltozott nevezéktanán felnö­vekedettek részére azonban ez a kapcsolat nem volt nyilvánvaló és a szakkönyvek sem utaltak erre vilá­gosan. A szabálytalan eloszlású gyakorisági sorok ke­zelésénél Szilágyi Gyula oktatási jegyzetében meg­találjuk egy olyasfajta histogrammnak az említé­sét, amit a tankönyvek később az új nevezéktan szerint az „empirikus eloszlás" ábrázolásának ne­veztek. A histogramot közelítő eloszlás egyenle­tének megállapításánál — a nehezebb, elméleti módszerek mellett — a jegyzet különböző célok szerinti beosztású, „valószínűségi papír"-ok hasz­nálatát javasolja. A „statisztikai valószínűségek megbízhatósága" címszó alatt tulajdonképpen a mai „konfidencia intervallum" fogalom ismerteté­se olvasható. A vonatkozó értékeket, mint alap­vetőeket a binomiális sorra, és annak határérték­függvényére külön is kiszámítja. A „konfidencia intervallum" kifejezése Szilágyi Gyulánál: „sta­tisztikai értékingadozás". Ezt a fogalmat számsze­rű feladataiban a mai értelmezésben használja. Következtetéseit egyes esetekben az „egy szigmás" (kb. 68%-os) értékingadozás feltételeire alapozza, más esetekben a két, esetleg három szigmás, vagyis a két szórás értékhez tartozó 95,4%-os nor­mális eloszlás szerinti, illetve a három szórás ér­tékhez tartozó 99,7%-os normális eloszlás szerin­ti értékingadozás feltételeire. Annak megfelelően, mi volt a valószínűségi vizsgálat közelebbi célja. Hozzá kell tennünk, hogy hasonló számításokra

Next

/
Thumbnails
Contents