Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Mike Károly: A Duna szerepe a Fertő-tó kialakulásában

360 HIDROLÖGTAI KÖZLÖNY 1Ü88. 68. EVF., 6. SZÄM 4. ábra. Domborzati és vízrajzi vázlat 1. szelvény-irányok, 2. futóhomokkal tagolt ősmedernyomok lyitott, pontosabban csak a még mélyebb szintig enyesett pannóniai térszínre települt negyedidőszaki kavicsok és homokok 10—20 m-es relativen demelkedő felszíne alakítja medencévé a Fertőöblözetet (lásd: 2. ábrát). Ha az 1. ábra földtani szelvényét vesszük szemigyre, még morfológiai alapismeretek nélkül is negállapíthatjuk, hogy a Fertő-öblözet a relatív smelkedés közben lenyesett térszínre települt vécony hordalék-takaró. A mai szintváltozások ugyan !gy ÉNy—DK-i tengelyű relatív süllyedést jelezlek, amely a Fertőtől DK-re húzódik. A rétegtani adatokból azonban nem tükröződik semmiféle ektonikus leszakadás a Fertő teknőjében. A szel'ényből az derül ki, hogy a terület ,,levantei-ben" vagyis a pliocén végén) még nagyrészt felhalmozólási terület volt. A pliocén rétegek azonban ma már lagyjából DK-i dőlésben vannak (1—2. ábra), kissé redőzöttek (1. ábra) és helyenként (elsősorban az északi részén kb. 300 m-t elérő) jelentős letarolódást is szenvedtek az eopleisztocénben és a pleisztocén elején. A mozgások tehát a negyedidőszakban jelentősek voltak de a Fertőtől DK-re eső területen okoztak süllyedést , alig érintették a Fertő teknőjét. A Parndorfi-platón (főleg annak északi részén) csaknem az egész felsőpannoniai összlet az erózió áldozatául esett miközben a terület emelkedett (

Tauber, 1959). A tó területén az erózió munkája megszakítás nélkül intenzíven folytatódott a pleisztocén folyamán is. A Kisalföld süllyedésével egyidőben ez a peremi terület a kvarter folyamán abszolút értelemben is erőteljesen emelkedőben volt. Ezt igazolja a Fertő környékén az újpleisztocén végén letartolt vastag pliocén összlet. Nem lehet tagadni a kéregmozgásokat és azok szerepét a mai domborzat ala-