Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Mike Károly: A Duna szerepe a Fertő-tó kialakulásában

358 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 19SS. 68. EVF., 6. SZÁM /. cíZira. Földtani szelvény Nagycenk és Parndorf között 1. talaj. 2. lösz, iszap, agyag és márga, 3. lignit, 4. homok, 5. durva homok, 6. kavicsos agyagos homok, 7. kavicsos homok, 8. kavics, !). mészkő-padok. 10. kristályos alaphegység, 11. torlódás iránya. 12. törés, 13. fúrás, 14. réteghatár, 15. feltételezett réteghatár, C) = kvarter, Pl. = pliocén. M = miocén, Fai = paleozóos alaphegység. (Tauber, A. F. adatainak felhasználásával) Somogyi (19G9) a Duna hordalékának elgátolását is elfogadhatónak tartja, de a kérdést nem tartja eléggé tisztázottnak. Tauber (1959) alapos földtani elemzéssel tárta fel a Fertő környékének földtani adottságait, különösképpen a fiatal mozgások által redőzött pliocén összletet. Földtani szelvényei meggyőzően bizonyítják a hatalmas letarolódást, mely a tó környékén lezajlott. Mike (1981) földtani szelvényei is bizonyították, hogy a Fertő-medence nem ,,bezökkenéssel", lianem olyan dunai eróziós tevékenységgel jött létre, amely az egyenetlenül emelkedő, tektonikusán széttöredezett területet laterális erózióval letartolta. Kutatási eredményeit az IGCP keretében végzett újabb vizsgálatai (1983) nemcsak megerősítették, de újabb részletekkel is kiegészítették. A medence kivósésóben ós a tó „születésében" tehát alapvető szerepet töltött be a Duna. 2. A Duna szerepére utaló földtani, hidrológiai és morfológiai adottságok A földtani adottságok feltárása céljából elsősorban a különböző célra mélyült magyar és osztrák (Tauber, 1959) fúrások rétegsorait használtuk fel. A tó környékéről, szerkezeti és kavics vastagsági térkép (3. ábra) domborzati és vízrajzi vázlatok (4. ábra) fedővastagsági és földtani „szelet-térképek" készültek, (5—6. ábra), amelyek meghatározott tengerszintfeletti magasságban előforduló földtani képződményeket ábrázolják. A terület recens szintváltozásai alapján a mai felszín domborzatának korrekciója révén — meghatározott évezredekkel ezelőttre rekonstruáltuk az ősi domborzati viszonyokat (7. ábra) és felszínközeli földtani szelvényeket is szerkesztettünk, amelyek közül csak a legszükségesebbeket közöljük (8—9. ábra). Az ábrákból az derült ki, hogy a Dunának a Fertő környékén nemcsak a pleisztocénkori denudációban és akkumulációban, hanem még a holocénkori események alakításában is jelentős szerepe volt. Az is kiderült, hogy a tó víztükrének kialakulása nem lehet 8000 évnél sokkal idősebb, noha a tó fenekén akár 15 000 éves mocsári üledékek is előfordulhatnak. De vegyük a tényeket sorba: Mit mondanak a mélyföldtani szelvényeké A tó medencéjét — mint ahogy azt a K—Nyirányú szelvény (2. ábra) is tanúsítja —, a nyugati part mentén pliocén, illetve miocén rétegek határolják. Dél felől ugyancsak pannóniai rétegek bukkannak elő a partok mentén, amelyekre (magasabb szinten) terasz-kavicsok települtek. A medence északi pereme is hasonló felépítésű. Ttt a „Párndorfi-plató" kavicsterasza települt a lenyesett pannóniai térszín kiemelkedő táblájára (1. ábra). A medence viszont kelet felé teljesen