Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
6. szám - Gondárné Sőreg Katalin–Gondár János: A Balaton-felvidék karsztvízföldtani vizsgálata
353 5. A karszt víztároló kapcsolata a szomszédos tárolókkal Vitatott kérdés a Balaton-felvidék és a Bakony főkarsztvíztároló egységeinek a kapcsolata, vagyis hogy a legtöbb helyen közbetelepülő veszprémi márga összlet milyen mértékben vízzáró, és szab gátat a bakonyi depressziók (Nyírád—VeszprémVárpalota) terjedésének. Vizsgálataink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a két víztároló egység nem lehet független egymástól. A Balaton-felvidék nyugati részén közvetlen kapcsolat jöhetett létre a Kállai-medencén keresztül, ahol (Monostorapáti és Gyulakeszi között) megszűnik a Veszprémi Márga-vonulat és jó vízvezetőképessógű kőzetek érintkeznek a bakonyi fődolomittal. A karni márga-összlet maga sem teljesen vízzáró — mint azt a fentiekben bemutattuk. Különösen a Balaton-felvidék keleti részénél láthatók a kapcsolat földtani bizonyítókai. Nemesvámosnál ós Szentkirályszabadjánál ugyanis a márga-összlet fedőjében lévő fődolomit horizontális elmozdulások mentén közvetlenül a nagy vízáteresztő képességű középsőtriász rétegekkel érintkezik oldalirányban. A határ többi részén pedig a fődolomit közvetlenül rá is tolódott ezekre a jó vízvezető triászkópződinónyekre. A két tárolórósz közötti kommunikáció mértéke, intenzitása a jelenlegi feltártság mellett nem határozható meg egyértelműen. Mivel a közöttük húzódó határvonal közel esik a vízválasztóhoz, a vízszintek esése pedig észak felé kiugróan nagy, így a közvetlen elszivárgás volumene a felszíni zónákban nem haladhatja meg a néhány m'^jmin-es átla g értékeket. A területen nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a két „karsztvíztároló egység" között nagymélységű ,,alááramlások" működnek. (5. A Balaton-felvidéki karszt vízháztartása Közismert, hogy minden karsztvízmérleg-számítás sarkalatos pontja a mértékadó beszivárgási értékek meghatározása. A területen ennek meghatározására korábban nem végeztek részletes számításokat. A sokévi átlagos „fiktív beszivárgás" meghatározására Maucha* {1985) empirikus módszerét találtuk legalkalmasabbnak. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet jósvafői karszthidrológiai kísérleti területén kidolgozott módszer mellett szólt a két terület triász képződményeinek rótegtani és szerkezeti hasonlósága, valamint a Balaton-felvidék sekély-karszt jellege is. Az egyes képződményekbe megközelítőleg beszivárgó csapadékmennyiségeket a következőképpen határoztuk meg B (mm) = 0,852 Cs-387,68 (1) ahol B a sokévi átlagos beszivárgási intenzitás (mm); Gs a csapadékösszeg sokévi átlaga (mm) (az együttható és a konstans tapasztalati értékek) Ebből: F(m 3) = B-T -Loí (2) r 50 kmk dtmk Tr, Ti s \ '?„ T l a T ! : T„ 4. ábra. Az alaphegységi képződmények felszíni kiterjedése és az ezekbe beszivárgó csapadékmennyiség 3. d, mgr u 4. hkr 5. tmgT^^ fi. sdr 7. bmkj> 8. d T 1 so Nádaskúti Dolomit ós Arácsi Márga Formáció) Hidegkúti Homokkő Formáció Csopaki Márga Formáció Aszófői Dolomit Formáció Iszkahegyi Mészkő Formáció Megyehegyi Dolomit Formáció 9. kmkr 2d 10. őtmkT 2 l 11. t/nkj' 12. tmk'r 13. mgr 14. mkr. 15- fdT, 3 k 3 k 3 k Felsőörsi Mészkő Formáció Buchensteini Formáció Nemesvámosi Mészkő Formáció Füredi Mészkő Tagozat Veszprémi Márga Formáció Sándorhegyi Mészkő Tagozat Fődolomit Formáció
