Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
6. szám - Pálfai Imre: A belvizek hidrológiai jellemzése
328 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ ÄM napi adatait koordinátarendszerben ábrázoljuk és a pontokat időrendben összekötjük, egy hurokszerű görbét kapunk, melyet az árvízi hurok görbe (Vágás, 1984) mintájára belvízi hurokgörbének nevezünk. A 12. ábrán bemutatott belvízi hurokgörbét az Alsó-Tisza balparti tájegységben 1975 nyarán kialakult belvízhullám adataiból szerkesztettük. A hurok mérete és alakja (tágassága) a vízgyűjtő jellegén kívül az aktuális hidrológiai helyzetet is tükrözi. A belvízi hurokgörbe — a koordinátatengelyek adott iránya mellett — általában az óramutató járásával ellenkező irányú ívet ír le, ami azt jelenti, hogy időben először az elöntések alakulnak ki, majd ebből képződik a lefolyás. A hurok kezdeti és végső szakasza ettől eltérően alakulhat, ami a talajvízből származó lefolyást jelzi. A belvízi hurokgörbe rendszerint „szabálytalan" alakú, azaz kisebb ellenívekkel tagolt, mutatva a csapadék vagy az olvadás változó intenzitását, lüktető jellegét. A 12. ábrán a hurok behorpadása is ilyen, a belvízhullám megtorpanását eredményező hatást tükröz. Fajlaqos elöntés [ha/km 2] 12. ábra. Belvízi hurok görbe (Alsó-Tisza balparti tájegység, 1975. június-július ) 4.3. A képződött összes belvíz Korábbi beszámolónkban utaltunk arra, hogy a kerettervi munka során megpróbáltuk az elöntésbe kerülő és a lefolyt belvízmennyiséget folyamatosan (naponta) összegezni, azaz a képződött összes belvíz mennyiségét meghatározni. A Kienitz (1962) ötletéből kiinduló és Török László módszerével elkezdett vizsgálatokból arra lehetett következtetni, hogy a naponta képződő összes belvíz csúcsértéke a téli-tavaszi időszakban kb. kétszerese, nyáron közel háromszorosa a napi lefolyási csúcsnak. A havonta képződő összes belvízmennyiség a Heves—Délborsodi tájegységben végzett vizsgálatok tanúsága szerint alig tér el a havi lefolyástól (Kőris és Winter, 1985). A belvízi elöntés és lefolyás kapcsolatának vizsgálata terén még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. E kérdéskör beható tanulmányozása többek között elősegítheti, hogy jobban föltárhassuk a vízrendezésnek (általában az emberi beavatkozásoknak) a belvízi viszonyokra gyakorolt hatását. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki a vízügyi igazgatóságok vízrendezési ós vízgazdálkodási szakágazatainál dolgozó kollégáknak a belvízi adatok összegyűjtéséért ós rendelkezésemre bocsájtásáórt közvetlen munkatársaimnak pedig az adatfeldolgozási munkában nyújtott segítségükért. Külön köszönet illeti M árjai Lászlót a gépi számítások elvégzéséért. Irodalom Babos Z. 1957. A mértékadó belvízi hozamok Szeged környékén. Vízügyi Közi., 39, 3: 212-233. Balló I. 1966. A belvízvédekezés jelentősége ós tapasztalatai a Tiszántúlon. Vízügyi Közi., 48, 1: 28—33. Bárezay I. 1943. Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942—43. évi működéséről. Vízügyi Közi., 25, 1—2:3—65. Bogárdi ,7. 1944. A lefolyási tényező és a levezetendő vízmennyiség. Vízügyi Közi., 26, 1—4: 6—62. Bratán M., Csongrády K., Zsuffa I. 1963. Az ár- ós belvizek hidrológiai viszonyai a Közópdunántúlon. Vízügyi Közi., 45,3: 300—319. Breinich M. 1963. Az 1963. évi ár- ós belvizek. Vízügyi Közi., 45, 3: 279—282. Csekő G. 1974. Csapadókból származó felszíni vizek lefolyásviszonyainak vizsgálata. Öntözéses Qazd., 11, 2:59—78. Domokos M. 1986. Hidrológiai módszerek a hegy- és dombvidéki vízrendezés szolgálatában. Hidrol. Közi., 66, 3: 133—139. Fehér F. 1978. Belvízrendszerek üzemirányítása síkvidéki rendszerhidrológiai modellek segítségével. VITUKI Közlemények, 3. Beszámoló a VITUKI 1975. évi munkájáról. Budapest. 142—151. Hartyányi L. 1974. A Kondoros-völgyi mintavízgyűjtőn folyó vízháztartási vizsgálatok. Öntözéses Qazd., 11, 2:13—29. Kienitz G. 1962. A hortobágyi térség belvízrendezése. Vízügyi Közi., 44, 1: 103—121. Kienitz G. 1967. Az 1966. évi tavaszi belvíz hidrológiai értékelése. Vízügyi Közi. 49, 1: 31—50. Kienitz G. 1972. A Mirhó-Gyolcsi kísérleti belvízöblözet és a belvízkutatás eredménye.. VITUKI Tanulmányok és kutatási eredmények, 30. Budapest. Kienitz G. 1974. A levezetőhálózat sűrítésének hatása a lefolyó belvízmennyiségre ós az összegyülekezósi időre. Öntözéses Gazd., 11, 2: 33—44. Kóris K., Winter J. 1985. A belvíz mennyiségi jellemzése a heves-délborsodi belvízrendszerben. Hidrol. Közi., 65, 1: 49—55. Kovács Gy. 1974. A felszíni lefolyás általános vizsgálata ós az árvizek előrejelzése. I—II. rész. Vízügyi Közi., 56, 1: 5—50, 2: 199—243. Kovács Gy. 1977. Nagy síkságok különleges hidrológiai adottságainak jellemzése. Vízügyi Közi., 59, 4: 575— —608. Lupkovics B. 1940. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntözőtársulat munkálatai ós jövő feladatai. Vízügyi Közi., 22, 2: 139—161. Molnár Gy. 1974. Belvízkeletkezós és levonulás törvényszerűségeinek vizsgálata vízáteresztő talajú belvízöblözetben. Hidrol. Közi., 54, 1: 15—20. Orlóczi I., Schlegel O. 1967. Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése. Vízügyi Közi., 49, 1: 51—71. Oroszlány I. 1978. A csapadékból származó lefolyás számításának új módszere. Hidrol. Közi., 58, 2: 68—73. OVH 1984. Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Országos Vízügyi Hivatal. Budapest. Páljai I. 1982. A belvízi veszélyeztetettség területi mutatója. MHT III. Országos Vándorgyűlés. Debrecen. I. kötet. 385—390. Páljai I. 1985. A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései. Vízügyi Közi., 67, 3: 361—383. Pálfai I. 1986. Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata. Hidrol. Közi., 66, :2 : 65—72.
