Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
6. szám - Pálfai Imre: A belvizek hidrológiai jellemzése
P ÄLF AI I.: Belvizhidrológia 327 4. táblázat A lefolyási tényező 19BB—1980. évi átlagértékei az Alföld belvízi tájegységeiben -i r0 70 20 30 40 50 60 70 30 90 100 Előfordulási valószínűség [%] 10. ábra. Az évi lefolyás előfordulási valószínűsége az Alsó-Tisza balparti tájegységben A 3. táblázatban az Alsó-Tisza balparti tájegység 25 éves lefolyási adatsorát közöljük, all állomás adataiból számított évi csapadék összeg, valamint a lefolyási tényező adatsorával együtt (a belvizes évet decemberrel kezdve). A 10. ábra az évi lefolyások elméleti eloszlását (Gamma-eloszlás) mutatja. Az évi lefolyási tényezőnek az Alföld belvízi tájegységeire meghatározott 1966—1980. évi átlagértékeit a 4. táblázatban adjuk meg. A területi eloszlást a 11. ábra szemlélteti. Az 1961—1985 közötti időszakra érvényes átlagértékek a közölteknél általában 5—15%-kai kisebbek. Ezeknek az Alföldre vonatkozó területi átlaga 0,076. A lefolyási tényező évszakonkénti változását az Alsó-Tisza balparti tájegységben vizsgáltuk. Az Sorszám Megnevezés Lefolyási tényező Duna balparti tájegységek 1. Gyáli 0,120 2. Ráckevei Dunamenti 0,100 3. Dunavölgy É-i 0,099 4. Dunavölgyi 0,085 5. Kígyósi 0,044 (j. Igal-Mnrgittaszigeti 0,052 Tisza jobbparti tájegységek . 7 Beregi 0,147 8. Bodrogközi 0,142 9. Taktaközi 0,137 10. Heves- Délborsodi 0,002 11. Jászkiséri 0,079 12. Jászberényi 0,053 13. Szolnoki 0,057 14. Dongéri 0,057 15. Algyői 0,050 Tisza balparti tájegységek 10. Tisza-Szamosközi 0,159 17. Ecsedi láp 0,100 18. Felsőszabolesi 0,142 19. Nyíri-Krasznu bnlpnrti 0,090 20. Hortobágyi 0,099 21. Kálló- Alsóny í r vi zi 0,092 22. Hamvas-Sárréti 0,099 23. Berettyó-Sebes Körösi 0,092 24. Kunhegyesi 0,057 25. Karcagi 0,100 20. Cibakházi 0,048 27. Türke ve-Mezőtúri 0,025 28. Szeghalmi 0,002 29. Sarkadi 0,107 30. Fehér Körös—Fekete Körös delta 0,100 31. Gyulai 0,098 32. Szarvasi 0,058 33. Alsó-Tisza balparti 0,078 34. Marosi 0,048 35. Torontáli 0,080 1961—1985. évi adatokból megállapítható, hogy az átlagos téli-tavaszi lefolyási tényező 0,110, a nyári 0,038, az őszi 0,039. 11. ábra. Az 1066—1080. évi átlagos lefolyási tényező az Alföld belvízi tájegységeiben 4. Az elöntés és a lefolyás kapcsolata 4.1. A belvízi jelleggörbe A fajlagos elöntés és a fajlagos lefolyás több évre vonatkozó összetartozó évszakos csúcsértékeit koordinátarendszerben ábrázolva és a pontokat kiegyenlítve egy kapcsolati görbét kapunk, melyet belvízi jelleggörbének nevezhetünk, ugyanis a görbe alakja (meredeksége) kifejezi a vízgyűjtő jellegét, a vízrendezés színvonalát, az összegyülekezési és lefolyási viszonyokat, melyek tájegységenként és évszakonként eltérők. A belvízi jelleggörbéről bővebben előző beszámolónkban (Pálfai, 1986) szóltunk. 4.2. A belvízi hurokgörbe Ha a belvízhullám kialakulásának időszakában a fajlagos elöntés és a fajlagos lefolyás összetartozó
