Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Pálfai Imre: A belvizek hidrológiai jellemzése

PÁLFAI I.: BelvízMdroJögia 325 6. ábra. A lefolyás napi változása az Alsó-Tisza. balparti tájegységben zainát), melyek főként a kisvízi lefolyást torzítanák el, számításon kívül hagytuk, illetve ezek becsült mennyiségót a dekád jelentésekben szereplő alapadatokból levontuk. Az Alsó-Tisza bal parti tájegység évszakos és évi legnagyobb napi lefolyásait (a 6'. ábráról leolvasható csúcsértékeket) eloszlásvizsgálat alá vetettük. Ennek eredményét — az empirikus eloszláshoz legjobban illeszkedő Gamma-függvényeket — a 7. ábrán mutatjuk be. Az ábráról megállapíthatjuk, hogy pl. a 10 % -os előfordulási valószínűségű csúcsértékek a következők: évi 0,91 mm/d, téli-tavaszi 0,82 mm/d, nyári 0,58 mm/d, őszi 0,26 mm/d. A kerettervben és korábbi beszámolónkban az évi legnagyobb napi lefolyás eloszlásgörbéjét ötElofordulási valószínűség [%] 7. ábra. A lefolyás csúcsértékeinek előfordulási valószínűsége az Alsó-Tisza balparti tájegységben -hat más tájegységre is közöltük. A beszámoló ezenkívül táblázatos formában tartalmazza az összes alföldi belvízi tájegységre a 10%-os előfordulási valószínűségű értéket. Ezekből kitűnik, hogy a legnagyobb lefolyási csúcsok (3—4 mm Id) az Alföld északkeleti részén, a legkisebbek (0,4—0,5 mm/d) az Alföld közepén és délnyugti részén fordulnak elő. Az évszakos megoszlásra általában a 7. ábráról leolvasható arányok jellemzők, vagyis pl. a 10—20%-os valószínűség tartományában a nyári csúcs a téli-tavaszinak hozzávetőleg fele-kétharmada, az őszi pedig negyede-harmada. Érdekes, hogy néhány kisebb Balaton-menti öblözetben az őszi csúcsok dominálnak. A lefolyási csúcsértékek értékelésénél föltétlenül figyelembe kell venni a vízgyűjtő kiterjedését, mert — egyébként azonos viszonyok mellett — a kisebb vízgyűjtőn nagyobb fajlagos lefolyási csúcs alakul ki. Összehasonlítási célra (a területi hatás kiszűrésére) az alábbi formula szerint számított korrekciós szorzó ajánlható: ahol A

0 az alapul választott, A a vizsgált vízgyűjtő kiterjedése. Az n kitevő értéke átlagos alföldi viszonyok között kb. 0,3; egyébként 0,16—0,50 között változhat (Pálfai, 1985; 1986). Irodalmi adatok szerint a kitevő értékét a vízgyűjtő kiterjedése és az átlagos terepesés is befolyásolja (Kovács, 1974). Pontosabb eredményeket a közel azonos adottságú régiók beható vizsgálatától várhatunk, a hegy- és lefolycs lmm/d]