Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XIX. sz. első felében kiadott térképek tanulmányozása alapján
298 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 19(18. 68. ÉVF., 5. SZÁ M V J >,tiv! Anr-n 7. kép. A Balaton és a Velencei-tó térsége Beudant, F. S. 1822-ben kiadott földtani térképe Lipszky J. után készült alaptérképén tén, valamint a Császár-víz mentén a Pátka melletti, és a Sárosd — Seregélyesi-vízfolyás, illetve a Dinnyés—Kajtori-csatorna menti, Dinnyés és Seregélyes közötti vízzel elöntött terület. Ez utóbbi a Velencei-tó egykori legnagyobb kiterjedését is jelzi (Bárányi etal., 1984). A finomabb lenyomatú térkép (6. kép) a Vali-víz, a Szt. László-vízfolyás és a Perkátai-vízfolyás menti kisebb siillyedókeket (tavakat), az Aba térségében levő két kisebb tavat, valamint a Nagyvenyim melletti tavat is feltünteti. A sötét lenyomatú térkép (5. kép) a Velencei-tónak csak az északkeleti (Velence község menti) részét jelöli valódi tónak, míg a terület nagyobb része ,,Paludes Velenczenses" mocsár, illetve pocsolya feliratú. A finomabb lenyomatú térképen (6. kép) a, tó ugyancsak „Paludes Velenczenses" feliratú, de itt a vonalkázatlan rész már állandó vízborítást, a partszegélyi részek időszakos vízborítást, illetve sekély vizet jelentenek. Ez a térképábrázolás a tó tövid időn belüli vízszíningadozásaira utal! így ezeken a helyeken jelentősebb tőzeg- és lápföld kialakulására nem volt lehetőség. Beudant, F. S. 1822-ben megjelent munkája földtani térképmellékletének topográfiai alapját Lipszky (1806-ban, illetve 1810-ben kiadott 1:469 472 -es, illetve 1:1 374 000-es méretarányú) térképének másolata szolgáltatta, amelyet a szerző néhány pontban Görög térképei alapján módosított (Beudant, 1822). E térképről a Balaton és a Velencei-tó térségét (7. kép) emeljük ki. Mindkét tó partvonala — Lipszky 1810. évi térképén is ábrázolt — a XIX. század eleji, a lecsapolás előtti állapotot tükrözi, s felszínük is a mainál nagyobb kiterjedésű. A Kis-Balatont is maximális kiterjedésében ábrázolja és egyértelműen jelzi a Nagyberek, a Csehi-berek és a (Leilei-) Berek mocsaras felszínét, továbbá a Kiskomáromi Csatorna, a Zala — Somogyi határ-árok, valamint a Sió és a Sárvíz elmocsarasodott völgyét. A teljesség kévéért megjegyezzük, bogy Beudant hivatkozott munkájában még a Selmecbányái bányavidékről ós a Balatonfelvidékről is közölt egy-egy 1 : 100 000-es méretarányú, számos domborzati részletet tartalmazó, csíkozott topográfiai ós földtani térképet. Bogár Ferenc által 1821-ben kiadott, a „Győri püspöki egyházkerületek (térkép) táblái" c. munka II. táblájának részletét a 8. képen közöljük. Ez az igen szép kiállítású és számos információt tartalmazó térkép Karacs Ferenc a kor legkiválóbb rézmetszőjének munkájával készült. A nagyobb folyók közül a Mosoni-Duna, a Rábca és a Rába szabályozás előtti számos kanyarulata és nagyobb vízszállító képessége szembetűnő, míg a kisebb folyók, így a Marcal, a beléje ömlő két „Bakony Folyás" (a Győrszemere mellett folyó, mai nevén Sokoróaljai Bakony-ér és a Tényő mellett folyó, mai nevén Sósos ér), a Tót melletti Csángota ér és Csikvánd melletti Csikvándi Bakony-ér enyhébb kanyarulatokkal és kisebb vízszállító képességgel jelenik meg. A Rába ós a Marcal mentén számos vízzel borított, mocsaras területet jelöl a térkép. A folyók szabályozásának gondolata már ebben az időben felmerült, amit a Marcal, majd a Rába közelében „Canalis neo projectatus" ( = tervezett új csatorna) feliratú, pontozott kettős vonal jelez. A Győrszemere melletti „Bakony Folyás" (= Sokoróaljai Bakony-ér) a Kajári-tó és a Koroncó-tó között — lassú vízfolyásra utaló — két nagyobb szigetet is alkot.
