Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Kovács Zsuzsanna: A Berettyó műszaki–hidrológiai jellemzése

KOVÁCS ZS.: A Berettyó hidrológiája 275 A folyó szélsőséges vízjáráséira, jellemző, hogy vízjátéka a magyarországi szakaszon 6—8 m, a vízhozam-ingadozás 2—300 m

3/s közötti. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság ti Ital 1980. VII. 27-én Berettyóújfalunál mért maximális 263 in

3/s vízhozam szerinti fajlagos vízhozam 71 1/skm

2, az 1983. XI. 27-én mórt minimális vízhozam szerint £=0,5 1/skm

2. A lefolyás szélsőségére tehát kb. 1 : 150 arányszám jellemző. A szélsőségek ellenére az évi közepes fajlagos vízhozam csupán 2,5 1/skm

2, a nyári fél óv középértéke még kesevesebb, 1,7 1/skm

2. A téli fél év lefolyásállandói sem nagyok; a legbővízűbb márciusi hónap átlagában <7 = 5,4 1/skm

2. Utóbbi három szám a VGI (1977) adataiból számított érték. A viszonylag alacsony havi közepes fajlagos vízhozamértékek menetgörbéjét a folyó vízgyűjtő területének domborzati és földtani viszonyai alakítják döntő mértékben. A Berettyó alacsony vízgyűjtőjének megfelelően már februárban hozhatja az olvadásos árvizeket, amelyek áprilisig le is vonulnak. A lefolyásállandók havi átlagértékének maximuma márciusra esik. Bármilyen heves a hóolvadás, nagy értékű havi közepes fajlagos vízhozamok nem alakulhatnak ki, mert a vízgyűjtő nagy területére kiterjedő laza kőzetek beszívják a lefolyásra kerülő vízmennyiség nagy részét. Hóolvadásos árhullámnál csak fagyott talaj esetén figyelhetők meg nagy lefolyásértékek, leggyakrabban februárban. Az év elejei nagy vizek, ha a folyó alsó szakaszán jeget találnak, jeges árvizeket okozhatnak. Ezek a jeges árvizek elsősorban az alulméretezett hídszelvényekben kialakuló jégtorlaszok hatását tükrözik . A márciusi évi maximum elérése után a havi átlagos fajlagos vízhozamok lassan csökkennek a kora őszi időszakig. A legkisebb vizek augusztus— —szeptember—október hónapokban jelentkeznek. Az említett földtani és domborzati viszonyok miatt a csapadékosabb nyári fél év, illetve a nyári csapadékmaximumok nem éreztetik hatásukat a havi közepes fajlagos lefolyás menetében, ennek ellenére, a havi intervallumon belül szélsőségek bármikor előfordulhatnak. A vízgyűjtő terület számottevő síkvidéki részén a természetes felszíni lefolyás gyakorlatilag hiányzik. 5. A műszaki-hidrológiai számítások alapadatai, az adatsorokat befolyásoló hatások 5.1 .A hidrológiai vizsgálat alapadatai: A Berettyó magyarországi szakaszán lévő három vízállás- vízhozam-nyilvántartó szelvény (Pocsaj, Berettyóújfalu, Szeghalom) 1949—1978 közötti időszakának napi vízállásadatsora és az érvényes vízhozamgörbék. A vizsgálatban nem szerepel a Körösladányi duzzasztó megépülése utáni időszak, így a duzzasztás által még befolyásolatlan vízállásadatok kerültek feldolgozásra. A Wald—Wolfovitz-féle függetlenségvizsgálat jó geredményt adott, ezek szerint a feldolgozás alapjául zolgáló adatok függetlenek. Az adatok liomogenitásvizsgálata a Kolmogorov— Szmirnov kótmintás próbával készült. Az adatsorfelezési módszerrel számított eredmények szerint a Berettyó KO, KÖO, NO időbeni alakulásában inhomogenitás mutatható ki. Az adatsor szétvágási pontjának léptetése módszerével még ennél is kedvezőtlenebb eredmények adódtak. 5.2. Az adatsorokat befolyásoló hatások A homogenitásvizsgálat kedvezőtlen eredményei miatt meg kellett vizsgálni a vízjárásban bekövetkezett változások okait, és megnyugtató feltételeket kellett teremteni a további vizsgálatok elvégzéséhez. A változás eredetére csak minden természetes ós mesterséges — az árvizek kialakulásában közreműködő — tényezőben idők folyamán végbement változás tüzetes vizsgálatára lett volna szükség. A természetes tényezők, mint az éghajlat, domborzat, talajminőség, növénytakaró stb. változásai csak igen hosszú távlatban mutathatók ki, vagy ki sem mutathatók, azonkívül ezek a kisebb pozitív és negatív hatások feltehetően kiegyenlítik egymást. A mesterséges tényezők hatásának vizsgálatára már nagyobb lehetőség van. A változások okait vizsgálva megállapítható, hogy főképpen határon túli beavatkozásokról van szó, de magyar területen is történtek mederszabályozások a vizsgált időszakban. A változás leginkább Szeghalomnál szembetűnő — különösen kisvízi tartományban —, amit a Berettyó és Sebes-Körös vízgyűjtő területén történt beavatkozások összegződésével lehet magyarázni. A jellemző vízállások és vízhozamok viszgált időszak alatti alakulását vizsgálva is észrevehető változás a folyásban — a 60-as évektől kezdődően. Az egyes szelBERETTYÓ-POCSAJ 2. ábra. Vízhozam görbék változása