Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Déri József: A magyarországi Duna- és Tisza-szakaszok nagyvizeinek változási tendenciái

DÉRI J.: A Duna es a Tisza nagyvizei 259 vízállásidősorok jellemzik. A vízjárás nagyvízi szakaszában ezen elemekkel kapcsolatban számottevő változási tendencia nem mutatható ki. Ez a megállapítás lényegében megegyezik az utóbbi években végzett hasonló célú vizsgálatok következtetéseivel (Vágás, 1977). A 3. és 4. táblázat vízállásadataival kapcsolatban megjegyezzük, hogy az alkalmazott simuló eloszlásfüggvény Gurnbel-típusú, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben az extrapolált kis valószínűségű értékek nagyobbak, mint a normál eloszlásfüggvény alkalmazása esetében (VITUKI, 1976; Vágás, 1977). Az éven belüli legnagyobb árhullámok tetőző vízállásidősorainak statisztikai vizsgálata alapján stabilnak minősített vízjárás nagyvízi tartománya tartalmazhat változó tendenciával jellemezhető vízjárási paramétereket is. Erre utalnak az 5. és 6'. táblázat adatai. Ezek különböző árvízi készültségi fokozatokat elért vízszintek időtartamait hasonlítják össze az előfordulási valószínűség függvényében. Az 5. táblázat a Duna két vízmérceszelvényére jellemző folytonos árvízi időtartamokat foglalja össze. Szembetűnő, hogy a két szelvényben kialakult vízjárás a vizsgált 105 éves időszakban nem egyforma mértékben módosult. A budapesti Dunaszakaszon az összes árvízi esemény az első, második és harmadik árvízi készültségi fokozathoz tartozó árvizek összidőtartama erőteljesen növekvő tendenciát mutat. Ezt a változást elsősorban az első árvízi fokozathoz tartozó vízállások folytonos időtartamainak a növekedése váltotta ki. Ezzel szemben a mohácsi szelvényben az árvízi események összidőtartama nem változott, viszont az árvédelmi töltések kritikus terhelését előidéző harmadik árvízi fokozat időtartama igen jelentékeny mértékben növekvő tendenciát mutat. Szembetűnő az is, hogy a Mohács környéki Dunaszakaszon kialakuló, kritikus árvízi események időtartama lényegesen nagyobb a főváros környezetében kialakuló árvizekéhez képest. A 6. táblázat adatai a Tisza-rendszerre vonatkoznak. A szegedi (Tisza), a makói (Maros) és a szarvasi (Hármas-Körös) szelvényekben kialakuló kritikus árvizek közös jellemzője az, hogy az összidőtartamok a vizsgált évszázados időszakban gyakorlatilag változatlanok, viszont a harmadik árvédelmi készültségi fokozatok időtartamai számottevően növekvő tendenciát mutatnak, míg az első fokozatban lévő árvizeké csökkenő tendenciával jellemezhető. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kritikus árvízi eseményeket kiváltó árhullámok alakja megváltozott. Az elmúlt száz év folyamán azok az emberi beavatkozások jutottak túlsúlyba, amelyek az árhullámok kritikus tartózkodási idejét módosítják. 6. táblázat Az sirvizi események időtartamainak összehasonlító vizsgálata a Tisza rendszer esetén Árvízi készültségi fokozat Időszak Tisza, Szeged 1> = 1% 2' Árvízi esemény időtartama (nap) Maros, Makó Hármas-Körös, Szarvas 10% M S p=l% 2% 10' M S p=l% 2% 10% M 2. 3. Összes árvízi esemény I. H. I. II. I. II. 137 106 39 40 29 47 117 89 30 30 21 32 66 48 12 11 25 18 4 3 2 3 30 23 8 8 6 9 61 52 14 9 3 11 49 41 11 23 17 4 0,5 0,2 1,2 1,2 0,4 0,1 0,0 12 11 2 2 0,6 2 116 90 55 36 26 36 97 74 43 28 20 27 51 37 17 11 7 9 18 13 4 4 2 3 25 19 11 7 5 7 I. II. 168 152 145 129 83 68 31 24 38 33 72 67 58 27 9 53 20 7 15 166 141 76 26 36 14 140 117 58 20 30 Menjen/rés - I. időszak: 1870—1928 (53 év) M = átlag II. időszak: 1929—1980 (52 év) S =szúrás Az alkalmazott eloszlásfüggvény típusa: Euler-béta 3.3. A vízjárásváltozás hossz-szelvényen belüli öszszejüggései Az egyes vízfolyás-szelvényekre vonatkozó vízszintek alapján meghatározott vízjárásjellemzők változásai a vízrendszereken belül a kölcsönhatások révén egységes folyamatot alkothatnak. Az éven belüli legnagyobb árhullámok mederbeli áthelyeződésének vizsgálata lehetőséget nyújt a vízjárás hossz-szelvényen belüli összefüggéseinek és változásainak a feltárására. Egyes folyams/.akaszon belül sebességnövekedés (gyorsulás), más folyamszakaszokon sebességcsökkenés (lassulás) mutatható ki. Ezt szemlélteti a 7. táblázat, amely a sebességváltozási mártixot tartalmazza. Ennek alapján megállapítható, hogy a 10%-os valószínűséggel jelentkező árvizek levonulása a Nagy maros—Budapest- Dunaföldvár folyamszakaszon lassuló tendenciát; Pozsony—Komárom—Nagymaros szakaszon gyorsuló tendenciát, Dunaföldvár és Mohács között stagnálást mutat. Szembetűnő, hogy a gyorsulás mértéke lényegesen nagyobb, mint a lassulásé. A jelentős mértékű gyorsulás Pozsony és Nagymaros között következett be. E folyamszakaszon belül a Pozsony—Komárom közötti gyorsulás nagyobb, mint a Komárom—Nagymaros közöttié. Ha a sebességváltozást