Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Könyv- és folyóiratszemle

246 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ

ÄM Könyv- és folyóiratszemle Hónai András: Zárójelentés a komplex Alföld-kutatás programjának teljesítéséről (1964—1985) (A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1985. évről (1987)) A Hidrol. Közi. 1987. évi J. számában (59—00. old) jelent meg Hónai András: ,,Az Alföld neijt/edidőszaki földtana" c. könyvének ismertetése. A most ismertetendő zárójelentés tájékoztatja az olvasót arról, hogy a könyv összeállításának alapjait képező kutatások miként, milyen körülmények közt folytak le. Az Alföld megismerésének feladata 1950-ben harmadszor került a Földtani Intézet kutatásainak homlokterébe. A messzebb tekintő szem előtt minden más bányászati nyersanyag mellé odaszegődött a víz, a felszín alatti víz, mint a jövő egyik kritikus nyersanyaga. Az Alföld volt egyébként akkor az ország legnagyobb ós ugyanakkor földtanilag a legkevésbé ismert tája. Vitális Sándor, aki 1949-ben vette át a Földtani Intézet vezetését, 1950-ben programjának egyik pillérévé tette az Alföld kutatást, elsőnek annak földtani térképezését. Különös hangsúlyt helyezett a talajvíz és a mélységi víz kutatására. A nagyszabásúnak induló munka azonban 1953-ban megszakadt, ós csak kisebb részfeladatokra maradt lehetőség. Az Alföld földtani térképezésének első 50 éve alatt, 1892 ós 1942 között, majd az 1950—1964 közti időszak kísérleti munkái nyomán új programot lehetett megfogalmazni az Alföld felszíni és felszín közeli rétegeinek megismerésére, az egész medence felépítése ós fejlődóstörténete áttekintésére. E program végrehajtása 1965ben megkezdődhetett. A komplex Alföld-kutatási program három mélységi övezetben kívánta a geológiai viszonyokat megismertetni. Sekélyfúrásokkal a felszíni és a felszín közeli viszonyokat kívánta jellemezni, középmélységfi fúrásokkal a medence legjobb vízadó rétegeit kívánta feltárni, s a szénhidrogén-kutató feltárások eredményeinek hasznosításával a medencealjzatról remélt áttekintő képet adni. A sekélykutatást a 10 m mélységig hatoló és geometriailag szabályos hálózatban telepített, sűrűn elhelyezett fúrások szolgálták. A középmélységű kutatás az artézi fúrások szolgáltatta adatokra épült. Az elvégzendő fúrások számát a kutatás előrehaladtával csökkenteni kellett. A lényeges az maradt, hogy egy "É—D-i és egy Ny—K-i szelvény mentén a fontosabb vízmedencéken át létesüljenek fúrások, illetve a mélységi vízfigyelő kúthálózat. Az 1 : 100 000 méretarányban térképezendő terület mintegy 50 000 km

2 volt. Az értékelő munka fokozatosan haladt előre. Az elvégzett munkáról szóló értékelő közlemények kidolgozása is fokozatosan haladt. 1976ban a befejezés lehetőségeit Rónai András, a munkák irányítója még borúlátóan ítélte meg. Az előre is látható nehézségeket a munkáknak már a kezdetben ii véghezvitt gyorsításával, a munkalendület fenntartásával igyekezett ellensúlyozni. Az általa vezetett osztálytól maximális erőfeszítéseket várt el. A befejezés 1985-re — két évtizedet meghaladó kitartó tevékenység után — sikerült. A zárójelentés röviden összefoglalja a nagyszabású kutató munka eredményeit, amelyek közt világviszonylatban is figyelemre tarthat számot több feltárás. Ilyen pl. az üledékképződós sebességének meghatározása egyes fúrások adatai nyomán. A dóvaványai ós a vésztői fúrás paleomágneses eredményei — amellett, hogy a geológiai tudományban is jelentősek — magyar viszonylatban megalapozták a negyedidőszak eseményeinek időtörténetét. Az elért eiedmónyeket a zárójelentés 14 pontban foglalta össze. Anélkül, hogy itt felsorolhatnánk az eredmények sokoldalú hasznosíthatóságánakformáit, mégis idézhetünk néhányat a fontosabbak közül. Megállapíthatjuk, hogy a geometriai hálózat szerint elvégzett nagyszámú sekólyfúrás ós a hozzájuk tartozó óitékelések már csak tömegüknél fogva is egyedülállóak a hazai adatbázison belül. A kapott eredményekhez fontos mezőgazdasági, építésföldtani, vízellátási, vízrendezési ós környezetvédelmi érdekek fűződnek. A szűkebben vett hidrológiai tudomány a sekélyfúrások nyomán a talajvízmozgások ismeretében kapott újat, s ennek a kutatásnak az eredményeképp kapta meg az első adatokat a mélységi vízszínváltozásokról. A vízkészletek fogyására vagy elszennyeződésére vonatkozóan is fontos új adatok jutottak a tudomány birtokába. A mélyfúrásokban végzett paleomágneses mérések az Alföld fejlődéstörténetét világították meg, ami az eddigi tudományos ismeretekhez képest nagy lépést jelent. Az Alföld-térképezés eredményeinek közkinccsé tótele ós sokoldalú felhasználása még hátralévő feladat. Alighanem, az adattömeg sokoldalú értékelése is hosszú ideig forrása marad az elkövetkező időszak tudományos tevékenységének. A legfontosabb mégis csak az, hogy a kutatássok viszontagságon át is eljutott a,,zárójelentós"hez és ezzel teljesítette közvetlen feladatát. Ezt nem minden kutatás mondhatja el magáról, a többség valószínűleg nem. Elismerés illeti tehát az összes résztvevőt! Vágás István