Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Bratán Mária: Az emberi tevékenység hatása a Balaton vízháztartására

210 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF.. 4. SZÁ

M gazdák által megállapított normatíva 15—20 % -át tételezzük fel, és az így eredményül kapott redukált értékből levonjuk a talajban visszatartott (ós az előbbiekben taglalt) többletvizet akkor a mezőgazdasági szárazgazdálkodás többlet-vízfelhasználására 20—30 millió m

3/a becsülhető. Megjegyezzük, hogy a rét-legelő, valamint az erdő területe nem változott olyan mértékben, hogy az a vízháztartási viszonyokban érzékelhető változást okozott volna (OKTH, 1985). Ezt támasztják alá azok a kutatási eredmények is, amelyek szerint a lefolyásban erőteljes változás akkor várható, ha a rét- legelő és az erdőterületek aránya a 70% : 30%-os értékhatárhoz képest lényegesen megváltoznak (Déri, 1986). 2. táblázat A Balaton víziláztartását befolyásoló mesterséges tényezők 1981—84 közötti változásai, millió in

3/a [tál ImmJ 1000 Víztáplálás szennyvízbevezetés 24 bányavíz-bevezetés 58 belterületről származó többlet 12 művelésből kivont területről többlet 12 összesen: 106 (azaz 176 tómm/a) Vízelvonás i vóvízkivétel (felszíni vízből) 1 ipari vízkivétel (felszíni vízből) 9 mezőgazdasági vízkivétel (felszíni) 8 tározók vízveszteségei 4 bányavíz-kiemelés hatása a felszíni vízre 53 a mezőgazdaság intenzifikálása 25 összesen: 100 (azaz 166 tómm/a) A különféle gazdasági tevékenységek kb. 1960— —1984 közötti változásának a Balaton vízháztartására gyakorolt hatásait a 2. táblázat foglalja össze. E szerint, a különféle beavatkozások hatásai egymást ellensúlyozzák, a Balaton vízmennyiségi mérlege 1960-hoz képest alig változott, pontosabban : a változás a mérések és a becslések hibahatárán belül helyezkedik el. 3. Hidrológiai (statisztikai) vizsgálat A hatótényezők elemzésével összeállított 2. táblázatból azt a következtetést kívánjuk levonni, hogy az egyenleg minimális pozitív zárása számszerűségében nem igazolható, hiszen a beavatkozások vízháztartási hatásainak nagyobb hányada nem mért, nem is mérhető, hanem műszaki becslésből levezetett érték. Az azonban nagy valószínűséggel állítható, hogy az utóbbi két-három évtized társadalmi-gazdasági tevékenységeinek a Balaton vízháztartási viszonyaira gyakorolt hatásai részben növelő, részben csökkenő jellegűek, és összességükben a tó fokozottabb táplálását eredményezik. Véleményünk megalapozottságát a következőkben a szokásos hidrológiai, hidrológiai statisztikai módszerekkel is ellenőrizzük, felhasználva a VITU KKI (Bárányi 1975, Faludy 1976, Varga 1986), vao 2000 a A Balaton r - — ra hulló csa r 'jodpkr.. — -0 1000 0 1800 1500 hozzáfolyás [A/ V ! A ílaton évi párolgása — — 500 l 1 r A Balaton vízeresztései l\ 1 I \Al / \ K .1! 2. ábra. A Balaton vízháztartási tényezőinek idősora lamint a VGI (Kardos 1984) és a BME (V. Nagy 1970) tanulmányait is. A számításokat a tó 593 km

2-nyi felületére vonatkozó tómm-ben végeztük. A Balaton vízháztartási elemeinek éves idősora (2. ábra) szemmel látható változásokat nem mutat. Ez az emberi tevékenységtől gyakorlatilag független csapadék és párolgás esetében természetes. Érdekes viszont, hogy a leeresztések (meglehetősen megbízhatóan mért) idősora, valamint a hozzáfolyások zömükben mórt idősora is liomogénnak bizonyult (3. táblázat) a Kolmogorov— Szmirnov próba szerint. — A siófoki zsilipen történő vízleeresztések mennyiségét elég megbízhatóan ismerjük; a hozzáfolyást viszont 1960 előtt — a Zala kivételével — hidrológiai analógia alapján számították, míg jelenleg —- a Zalán kívül — a Balaton északi vízgyűjtője lefolyásának 60%-át, a déli vízgyűjtő lefolyásának 80%-át mérik közvetlenül. A nem mért vízfolyások hozamának ana3. táblázat A Balaton éves vízháztartási idősorainak egyöntetűsége (1921—1984) Hidrológiai elem A minta egyöntetűségének valószínűsége, % csapadék 99,8 párolgás 7,2* hozzáfolyás 97,3 vízleeresztés 92,4 * 1970 előtt más módszerrel számolva