Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Bratán Mária: Az emberi tevékenység hatása a Balaton vízháztartására

208 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF.. 4. SZÁ

M Az emberi tevékenység hatása a Balaton vízháztartására Bratán Mária Középdunántúli Vízügyi igazgatóság 8000 Székesfehérvár, Balatoni út 6. Kivonat: A Balaton természetes vízháztartása vizsgálatának nagy múltja van. A tanulmány ezek eredményeit a mesterséges beavatkozások hatásának a számbavételével, e beavatkozások jelentőségének felmérésével igyekszik kiegészíteni. A vízháztartás legszámottevőbb változását a bányavíz-kiemelés okozza, de aligha elhanyagolható a vízkivétellel járó vízhasználatoknak, a mezőgazdaság intenzifikálásának, a művelési ágváltozásoknak (urbanizáció stb.) a hatása som. A különféle gazdasági tevékenységek 1960—1984 közötti változásának a tó vízháztartására gyakorolt hatásai — minimális többlettáplálást mutatva — egymást gyakorlatilag ellensúlyozzák. Az elemző vizsgálatnak ezt a megállapítását az ellenőrző hidrológiai vizsgálat megerősíti. A közeljövőben a hatótényezők alakulása — főleg a bányavíz-kiemelés csökkenése folytán — vízelvonással jár. Várható ezért, hogy a század végén a jelenleginél mintegy 50 millió m

3/a vízzel kevesebb fogja táplálni a Balatont, ami a mostani hozzáfolyásnak 8 %-a. Kulcsszavak: Balaton, vízháztartás, emberi tevékenység, bányavíz, vízhasználat, földhasználat 1. Bevezetés A Balaton üdülőlátogatottsága az utóbbi évtizedekben — köztudottan — ugrásszerűen megnőtt. Ez, a tervezettnél is gyorsabb forgalomnövekedés a legkülönfélébb feltételeket támasztotta, és követelményekkel járt. A hirdológiai és vízgazdálkodási vizsgálatok lépést tartottak'a problémák jelentkezésével, sőt általában azokhoz képest lépéselőnyben folytak — különös figyelemmel a vízügyi beavatkozások megvalósításának szükségszerű időigényességére. Először a víz mennyiségi kérdései álltak a vizsgálatok középpontjában. Még az 1960-as években is a fejlesztés legfontosabb célja és alapelve az volt, hogy a vízpótlás és a vízleeresztés szabályozásával a vízszintet tartsák megszabott határok között (OVF, 1965). 1. táblázat A Balaton vízháztartási tényezőinek sokévi átlagai, mm Időszak csapadék hozzáfolyás párolgás lefolyás 1921—1958 1921—1970 628 633 890 954 901 902 617 681 Ennek megalapozására szolgáltak a tó természetes vízháztartására vonatkozó vizsgálatok az 1921—1958. évekre Szesztay (1962) ;az 1921—1970. évekre Bárányi (1975), amelyekkel meghatározott átlagértékeket az 1. táblázat foglalja össze. E táblázat kapcsán állaj)ítja meg Bárányi (1975, 1980), hogy — az átlagok reálisak, de nem hibátlanok, ós — a jövőben a vízhasználatok módosító hatásait is figyelembe kell venni. Ez utóbbi megjegyzés szerint eljárva, 1971-től a tóból történő vízkivételekkel is számolnak (Bárányi, 1982) előállították a tó természetes vízkészletváltozásainak a vízkivételekkel korrigált adatsorát és meghatározták — 42,3 millió m

3/a értékben — a tó hasznosítható vízkészletét (Bárányi és Csuka, 1982). A vízigények kielégítésének különböző biztonságaira ad felvilágosítást Domokos ós Oily énné (1984) szimulációs vízforgalmi modellje. A vízháztartási vizsgálatok alapján és megfelelő hidrológiai előrejelzési módszer alkalmazásával kidolgozható is volt a tó vízszinttartását 1977-től optimálisan biztosító zsilipkezelési utasítás. Tanulmányunknak nem tárgya, de kiemelkedő jelentőségére tekintettel mégis meg kell emlékezni arról, hogy az 1960-as években felgyorsult eutrofizáció a vízminőség-védelmet állította a tószabályozás középpontjába. A különféle (vízszint-, meder-, part-) szabályozási munkák fontosságának a megítélésében döntő szempont, hogy mi azok vízminőség-védelmi szerepe (OVH, 1984). A kimondottan vízminőség-védelmi beavatkozások — az előbbiektől eltérően — nem korlátozódnak a tóra, hanem főleg a vízgyűjtőre és a parti sávra irányulnak. A témakör kifejtését illetően utalunk Somlyódy (1983) összefoglaló tanulmányára és az ahhoz csatolt irodalomjegyzékre. A következőkben az eddigi vízháztartási vizsgálatokat igyekeztünk kiegészíteni a mesterséges beavatkozások hatásainak felvázolásával, nem korlátozva azokat a vízkivételekre. Áttekintjük mindazon emberi beavatkozásokat, amelyek a lefolyási (tó táplálási) viszonyokat mennyiségileg módosítják —- függetlenül attól, hogy vízügyi beavatkozásokról van-e szó, vagy a vízjárás módosítása valami más célú és jellegű beavatkozás járulékos hatása. 2. A tevékenységek elemző vizsgálata Vizsgálatunk kiinduló időpontjául az 1960. évet választottuk. Akkor az emberi beavatkozásoknak a lefolyásra, a vízháztartásra gyakorolt hatása elhanyagolhatóan kicsi vagy tartósan állandó volt, és becsült értéket több forrásból (pl. OVF 1965) ismerjük. A záró időpont az 1984. év, illetve környezete. A Balaton vízszintszabályozásáról és vízháztartásáról összeállított évi jelentések (Bratán, 1972— —1983) a vízhasználatok jellemző adatait is tartalmazzák. Ezért ezekkel itt legfeljebb érintőlegesen foglalkozunk. Bővebb kifejtést azok a mester-