Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Szabó Tamás: Helyi szennyvízkezelés és elhelyezés

160 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt Abstract: On-Site Septage Systems Szabó, T. The paper reviews the methodology and practice of on-site septage systems used in the United States. The traditional method of providing public wastewater facilities is to construct a system of collection sewers that conveys all the wastewaters to a community treatment plant. For smaller communities and subdivisions such a conventional collection and treatment facility can be impractical. A noncentral facility of several treatment and disposal systems may offer a less costly alternative to the conventional central facility in the nonurban setting. Proper performance of on-site wastewater disposal systems depends on the ability of the soil or a soil material to absorb and purify the wastewater. When soil is saturated, its pores are filled with water and no capillary suction occurs, the soil moisture tension is zero. If the soil drains, the largest pores empty first, because they heve the least tension to hold water. The increasing tension or suction of soil is associated with drying. Figure 1 shows the soil moisture retention curves for sand, silt loam and clay. Three soil materials with differing pore-size distribution are represent in Fig. 3. If a weak crust forms over the tops of the tubes and resticts flow, some of the larger tubes will drain. This crusting leads to a dramatic reduction in hydraulic conductivity (See Fig. 2.). If no crust is present, similar phenomenon occurs when the rate of water applied to the capillary system is reduced. Liquids flow has a much slower rate in unsaturated soil than in saturated soil, because flow occurs in the finer pores. This slow infiltration enhances purification. Removal of disease organisms and viruses in the most critical funkction of a soil disposal field. Figure 4. shows bacteria counts from several points around an absorption tranch in an unsaturated, medium sand soil. In Fig. 5. the concentrations of various forms of nitrogen against depth below a soil trench in a sandy soil is illustrated. At some sites, the soils may be totally inadequate as a treatment and disposal medium. Systems designed to discharge treated wastewaters to surface waters must produce a high quality effluent. Aerobic treatment processes have recevied a great attention as an alternative to the septic tank. The performace of several aerobic units of different designs has been compared with septic tanks operating under both laboratory and, ield conditions. The effectivity of aerobic-unit remowals of biodegradable organic material from the waste were significantly higher than those achieved by septic tanks, the suspended solid concentrations in all effluents were nearly identical {See Figs. 6 and 7; Table 1.) The septic tanks were more stable, however. Polishing of effluents will be necessary before surface discharge. Filtration appears to be one of the most promising alternatives available for polishing. The intermittent sand filter serves as a biological filter, removing suspended solids and dissolved organics. A summary of filter performence is given in Fig 8. In aereas where the annual evaportation rate equals or exceeds the rate of annual added moisture from rainfall and wastewater application, evapotranspiration systems can provide a simple means of liquid disposal without danger of surface or groundwater contamination. The average desing evaporation value can be established from the annual pattern, shown as an exemple in Fig. 9. Keywords: SZABÓ TAMÁS local sewage collection, local treatment and disposal, recipient protection Fóiskolai tanár, Építőipari ós Közlekedési Műszaki Egyetemen 1956. évben mérnöki, majd 1962-ben gazdasági mérnöki oklevelet szerzett. Egyetemi doktori értekezését 1965-ben védte meg, 1973 évben a Tudományos Minősítő Bizottság a műszaki tudományok kandidátusának nyilvánította. 1963-ig kivitelező vállalatnál főépítésvezetői, 1980-ig tervező vállalatnál mélyépítési irodavezetői és szakfőmérnöki munkakört töltött be. 1980—86 között az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Debreceni Területi Egységét vezette mint főigazgató-helyettes, jelenleg az Építőipari Intézet igazgatója ós a Mély- és Szerkezetépítési Tanszék tanszókvezetője. 1976 óta a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságának tagja, és a Műszaki Szakbizottság elnöke. Munkájáért kétszer kormány, háromszor Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetésben részecsült, legutoljára 1986. évben a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Az 1970-es évektől közműrendszerek kutatásával foglalkozik, 1986—87. években dolgozta ki a nyomás ós vákuum alatti szennyvízcsatornázás építőipari ágazati műszaki irányelveit. 1969 óta folyamatosan publikál, mintegy 100 tudományos munkát készített és 30—40 alkalommal tartott Magyarországon és külföldön szakmai előadást.