Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
3. szám - Papp Zoltán: Vulkánkitörésekre visszavezethető anomáliák Magyarország csapadékmennyiségének időbeli eloszlásában
150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt 8. ábra. Az évi csapadékmennyiség változása 1908—1916ban. (A havi-csapadékeloszlást az 1. ábra D grafikonja szemlélteti ) csökkenésével keskenyebbek, a kitörések évét és/vagy az azt követő időszakot — várhatóan — vékonyabb évgyűrűk jelzik. A szuperponált epocha analízis során azokat a kitöréseket vettük számításba, amelyekre VEI>- 4, figyelmen kívül hagyva a Tambora (1815) és a Galunggung (1822) kitörését. Az utóbbiak időjárási következményei a hazai adatok tükrében bizonytalanok (Paff, 1984). Az öt fa évgyűrű-idősorára vonatkozó számítások eredményét a 9. ábra ismerteti. A kitörések évében és/vagy az azt követő legfeljebb négy éven belül az évgyűrűk számottevően keskenyebbek. E ténynek az évgyűrű-kronológiában, használatos, az évgyűrű-adatsorok átfedésével ( over la f fing) kapott elméleti fa vonatkozásában lehet fontos szerepe, mivel az ismert időpontú vulkánkitörések keskenyebb évgyűrűkkel jelzett „emlékei" elősegíthetik az átfedésben lévő évgyűrűk megbízhatóbb korrelációját. A 9. ábrán kérdőjeles minimumok kialakulása ezideig tisztázatlan — nem értelmezhetők pl. a naptevékenység figyelembevételével (Papp, 1984). Amennyiben a szükséges számú és felbontású (az évgyflrfiszélesség a korai — tavaszi és késői — őszi — pásztára bontható) adatsorok rendelkezésre állnak — mint pl. az Egyesült Államok bizonyos területein — a vulkánkitörések által keltett éghajlatingadozások térben, időben és jellegben a bemutatotthoz képest részletesebben rekonstruálhatók. Körvonalazhatók a felmelegedés és a lehűlés területei, megállapítható a nagvobb anomáliák évszaka, függése a vulkánkitörés jellegétől, földrajzi helyétől stb. (Lough ós Fritts, 1987). 4. Összefoglalás Az eredmények szerint az elmúlt közel másfél évszázad legnagyobb vulkánkitörései a napfénytartam és a hőmérséklet alakulásában kimutatható — másutt részletezett — anomáliákon túlmenően, valószínűleg a csapadékmennyiség időbeli eloszlásában is változást — csökkenést — okoztak. A „vulkáni jel" amplitúdója a havi és az évi csapadéi mennyiség menetében átlagosan 40—70 mm körüli. Időtartama az évi csapadékmennyiség eloszlásának tükrében a kitörést követően legfeljebb három év. A kitörés utáni időszak havi 9. ábra. Az évgyűrűszélességek idősorából a szuperponált epocha analízissel kapott diagramok. A kulcsévek a legnagyobb vulkánkitörések évei, amelyekre VEI >4. A kulcsévben éslvagy azt követően keskenyebb évgyűrűk képződtek. A kérdőjeles minimumok kialakulásának oka tisztázatlan. A P c-vel jelölt évgyűrűadatok standardizáltak. Az évgyűrűszélesség abszolút értékének, valamint az „anomália" amplitúdójának fajonkénti és egyedenkénti nagyfokú különbözősége miatt — a levonható következtetések befolyásolása nélkül — az ordináták beosztása eltér egymástól
