Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - Nekrológ: Dr. Dávid László
124 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZ ANt DÁVID LÁSZLÓ 1939-1987 „Messze jövendővel vess öszve jelenkort, Hass, alkoss, gyarapita S a haza fényre derül." (Kölcsey Ferenc) Mintha egy múlt században játszódó Jókai-regény elevenedett volna meg 1987. november 26-án délután a Farkasréti temetőben: félezernyi tömeg, őszinte fájdalmat és részvétet tükröző arcok, a szomorú eseményhez illő külsőségek, hagyományos szertartás. A gyászbeszédek mindegyike egy Berend Iván típusú és színvonalú mérnököt, tudóst, közgazdát, politikust, és mindenek előtt: egy példaképül szolgáló jellemes magyar férfit búcsúztatott, — felsőfokon. Méltán. Dr. techn. Dávid László oki. mérnök, vízépítési szakmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, c. egyetemi tanár 1939-ben Budapesten született. Édesapja gépészmérnök, anyai rokonsága a Vízügyi Szolgálathoz kötődött. Felesége oki. vegyészmérnök, fivére jogász, két gyermeke egyetemi hallgató. Tanulmányait Budapesten végezte; a József Attila gimnáziumban érettségizett (1957), a BME-n szerzett általános mérnöki oklevelet (1962), valamint vízépítési műtárgyépítő szakmérnöki oklevelet (1966). Angol felsőfokú, orosz ós német középfokú nyelvvizsgát tett. Elvégezte a wageningeni (Hollandia) vízrendezési mérnöktovábbképző tanfolyamot (1967), majd az MLEE politikai gazdaságtan szakosító tagozatát (1971). A BME doktorrá avatta (1968), míg az MTA-n megvédte a „Vízkészletgazdálkodás fejlesztése öntözőrendszerek vízigényeloszlásának figyelembevételével" c. kandidátusi értekezését (1980). A hidroökonómia, a vízgazdálkodás, a távérzékelés tárgyak egyetemi oktatásáért c. egyetemi tanárrá nevezték ki. Hivatali pályafutását a Tiszántúli VIZIG-en (Debrecen) kezdte (1962—64), majd az OVF Vízhasznosítási Osztályán (1964—68) és az OVH Műszaki Titkárságán (1968—72) dolgozott ill. az utóbbit vezette (1972—74). Ezt követően az OVH Vízgazdálkodás-politikai Főosztályának (1974—76) és Vízgazdálkodási Osztályának (19"76—80) volt a vezetője. Munkáját az OMFB Közlekedési ós Vízgazdálkodási Szaktitkárságán és Távérzékelési Program Irodáján főosztályvezető-helvettesi beosztásban folytatta (1980—83). Végül az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) szervezetében dolgozott Nairobiban, mint az TJNEP átfogó vízügyi programja kidolgozója ós megvalósításának irányítója (1983—87). Főmunkahelyén végzett munkái mellett, részben azok keretében — közreműködött egyetemi oktatásban, mérnöktovábbképzésben, szakmérnökkópzósben, nemzetközi tanfolyamokon, -— résztvett elnöki, küldöttsógvezetői, szakértői minőségben két- és többoldalú nemzetközi együttműködésben, az ENSZ-nek, valamint intézményeinek munkájában, a KGST munkájában, egyéb nemzetközi tudományos egyesületek (IASH, IIASA stb.) tevékenységében, —- meghatározó személyisége volt számos hazai bizottságnak, köztük az MHT Vízgazdálkodási Szakosztálya vezetőségének és vezetője volt az MHT Rendszertechnikai Mun kabizottsá gának. Kitüntetései — eredményeihez viszonyítva — szerényeknek mondhatók: Munka Érdemrend bronz fokozata, Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója, Kiváló Dolgozó Árvízi emlékérem (ismételten) és az MHT-tól a „Pro Aqua" emlékérem. Dávitl László tudományos, műszaki, gazdasági, szervező munkássága igen szerteágazó, eredményei a vízgazdálkodás, a vízi környezetvédelem egészét átszövik. Ezekről képet ad a hazai és a külföldi szaksajtóban (magyar, angol, orosz, német nyelven) megjelent mintegy 150 könyve, tanulmánya, amelyek témakörei — az öntözőrendszerek üzeme, az öntözővízigónyek jellemzése, — a vízkészletek számbavétele és jellemzése, — a vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztése, — a vízgyű jtőfejlesztós ós a vízgazdálkodási tevékenység rendszere, költséghatékonysági elemzések, — a hasznosítható készlet növelése, a lefolyásszabályozás, — a nagytérségi többcélú vízgazdáikotlási rendszerek stb. Tevékenységének érdemi méltatása igen nagy terjedelmet, alapos szakmai fel készültséget és pályafutása minden szakaszának beható ismeretét igényelné. A teljességre való törekvés helyett, a következőkben csak néhány olyan témakörről emlékezem meg, amelyekkel közelebbi kapcsolatban voltam. A válogatás tehát szubjektív módon történt. Dávid László már kereken két évtizede szószólója volt a rendszerelemzés vízgazdálkodási alkalmazásának. Sokan vallottuk, hogy a magyar vízimérnök mindig is körkörös védelemre berendezkedve, sugarasan gondolkodott, nézett, látott és dolgozott, de ezt nem nevezte rendszerszemléletnek, hanem mérnöki szemléletnek, — vagyis a rendszerelemzés a józan ész (ós a becsület) diszciplínája. Ő ennél lényegesen többre tartotta képesnek a rendszertechnikát. Olyan alapvető tudományos eszköznek, amely egyedül józan ésszel már át nem tekinthető, bonyolult feltételrendszerben is segíti a legkedvezőbb döntés meghozatalét. Különféle intézmények szakértőinek bevonásával az MHT-ben létrehozta a Rendszertechnikai Munkabizottságot, amely az alkalmazható módszereket, a velük megoldandó feladatokat, az alkalmazást nehezítő körülményeket tárta fel és elemezte a vezetésével. Előadásaik, konferenciáik több száz vízügyi szakember számára tették alkalmazhatóvá ezt a korszerű módszert. Hasonló kezdeményezése volt az OMFB-ben a vízkészletgazdálkodási kutatások kiválasztására alkalmas módszer összeállítása, — ugyancsak eltérő képzettségű, de a többkritériumú döntési módszerekhez értő szakértők közreműködésével. Földön járó lényének, de szárnyaló fantáziájának e munkában szinte számszerűsíthető bizonyítékát adta. A döntés alapvető előkészítő lépése, hogy meghatározzák az értékelés szempontjait, a döntési kritériumokat. A tényleges munka megkezdése előtt a szakemberek 5—7 kritériumot véltek szükségesnek. Nyolc szakértő bevonásával tartott brainstormingülés nyomán 120 reális kritérium kijelölése látszott célszerűnek. A kritériumok fele Dávid László ötlete volt; a többi hét szakértő összesen tett ennyi javaslatot. A kísérlet következő fázisa, a magasabb kritérium-kategóriák (adatclusterek) kialakítása hasonló képet mutatott: ő 15 kategóriát tartott indokoltnak, szemben a többség 4—6 kategóriájával. A jelenlegi helyzet kialakulási folyamatára épülő, de a jövőbe tekintő gondolkodásmódjára egy másik példa
