Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - Hírek
122 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt 2. A dombvidéki vízfolyásmedrek rendezésénél kellő összhangot kell teremteni a vízgyűjtő (völgyfenék, völgyoldalak) rendezésével, különös figyelemmel a meliorációs fejlesztésekre, a tározási lehetőségek széleskörű felhasználására. 3. A vízfolyások völgyeiben ismételten foglalkozni kell az ártéri területek kijelölésével. A kijelölt terület ismerete alapján lehet és szabad meghatározni a mezőgazdaság hasznosítási, fejlesztési feladatait, illetve a nem mezőgazdasági célokra történő felhasználás lehetőségeit. 4. A meliorációhoz kapcsolódó dombvidéki vízrendezési fejlesztéseknél alapvető követelmény a vízrendszerek, vízgyűjtők egészének összehangolt, gazdaságos fejlesztése, külön figyelemmel az agroökológiai potenciál adottságaira. 5. Szükség van a dombvidéki vízfolyásmedrek gépesített karbantartásának továbbfejlesztésére, külön figyelemmel a biotechnikai védőelemek fokozódó alkalmazására, összhangban a természetbe illeszkedő vízfolyásrendezós módszereivel. 6. A vízrendezési munkáknál nemcsak a víz mennyiségi értékét, hanem annak minőségét is figyelembe kell venni. A melioráció végrehajtása során a térség ökológiai értékeit fel kell tárni ós lehetőség szerint meg kell őrizni. 7. A térségi melioráció egységes megvalósítása érdekében — különösen kiemelt vízgyűjtőkön — sürgősen tisztázandók a zártkertek meliorációjával kapcsolatos teherviselési arányok. Célszerű lenne ezt a kérdést az ú j adórendszer bevezetéséig tisztázni. 8. A vízgvűjtőrendezós-fejlesztós egyik fontos tényezője az erdő. Azért, hogy az erdők a liegy- ós dombvidéki vízgyűjtőkön betölthessék vízgazdálkodási szerepüket, a tervezés során nagyobb figyelmet kell fordítani a meliorációs-vízgazdálkodás és az erdők kapcsolatára (fásítás, erdősávok, fasorok). A beruházás során arányos költséget kell biztosítani az erdőterületek miatti meliorációs költségekre. 9. A talajvédő gazdálkodás, a melioráció feladatainak megoldása (építés, fenntartás) nem képzelhető el megfelelő speciális gépek, gépláncok nélkül. Ezek elfogadható áron ós megfejelő számban való kereskedelmi forgalmazására sürgősen erőfeszítéseket kell tenni. 10. A már meliorált területeken meg kell teremteni a megfigyelési, mérési, észlelési hálózatot. Tartamvizsgálatokkal kell ellenőrizni a meliorációs beavatkozások hatását a talaj vízháztartására, tápanyagának alakulására, termőképességének javulására. 11. Az erózió elleni védelem munkáinak következetes megvalósítását, a már megépült művek karbantartását pénzügyi és tulajdonjogi problémák akadályozzák. Ezek feloldása sürgős feladat. 12. A belterületi vízrendezés hidrológiai és hidraulikai méretezésének műszaki szabályozásában meg kell oldani a korszerű számítógépes tervezést. Énnek során biztosítani kell az alapadatokat tartalmazó megbízható nyilvántartási terveket, a megfelelő szoftverek kidolgozását, folyamatos megújítását és értékesítését. 13. A vándorgyűlés szükségesnak tartja a vízrendezés kockázatának és biztonságának egységes értékelését ós új szabályozását, amely összehangoltan felöleli mind a dombvidéki, mind a síkvidéki, mindpedig a települési vízrendezést. 14. A települések lakossági és üzemi szennyezőit érdekeltté kell tenni a csapadékvízzel lemosódó felületek szennyeződésmentessé tételében. 15. Meg kell határozni a csak tározókkal kielégíthető és a tározókkal előnyösen kielégíthető vízigényeket, valamint hozzájuk kell rendelni a szükséges tározókat, műszaki, gazdasági, területi jellemzőkkel. Gondoskodni kell arról, hogy az érintett testületek, valamint a közvélemény megismerjék ós magukévá tegyék a tározásfejlesztési elképzeléseket. 16. A vízgazdálkodás ágazati és beruházási rendjének felülvizsgálata útján meg kell határozni a többcélú tározók értékelemzést és értékelési módszereit* A tározásfejlesztóst be kell illeszteni az ágazati célcsoportok beruházási rendszerébe, és biztosítani kell a többcélú létesítmények megvalósításának pénzügyi feltóteleit. Ki kell alakítani a tározásfejlesztés népgazdasági ágazatközi valamint vízgazdálkodási ágazati K + F programját, beleértve a meglévő tározók üzemeltetési szabályozásának felülvizsgálatát ós a másodlagos elvizesedések megakadályozását célzó beavatkozásokat is. 17. Javasoljuk az elmúlt években kidolgozott vízgazdálkodásimérleg-módszerek — értékelő elemzését az alkalmazhatóság, illetve gyakorlati hasznosság elbírálása, valamint a további fejlesztési irányok kijelölése érdekében; — a gyakorlati alkalmazásra megfelelőnek ítélhető módszerek legalább két — vízkészletgazdálkodási szempontból különböző adottságokkal rendelkező -— vízgyűjtőre történő elkészítését (két vízügyi igazgatóság bevonásával). 18. Meg kell határozni a külszíni bányászkodással kapcsolatos vízgazdálkodási követelményrendszert, különös tekintettel a vízgazdálkodási rekultiváció szükségességére, valamint a bányatelken kívül lévő vízkészletek védelmére. 19. A bányatörvény átdolgozásánál a vízügyi ágazat hasson oda, hogy a bányavíz kérdése — a bányászkodás előkészítésétől a rekultiváció befejeztóig — a vízügyi törvény hatáskörébe kerüljön. 20. Vízrendezési kérdések előkészítésébe és megoldásába be kell vonni a biológusokat is. Vízkíszletvédeleni 1. Felszín alatti vizeink további elszennyeződése egyre nagyobb, pótolhatatlan ivóvízkészletek elszennyeződéséhez vezet. Megakadályozásához a tudományos kutatásnak a mainál lényegesen többet kell foglalkoznia a különböző szennyezőanyagok terjedési törvényszerűségeivel, az ország jelentős területein tapasztalható talajvíz- ós rótegvízszint csökkenés okaival. Az erre illetékes szerveknek pedig a szennyező források feltárásában és felszámolásában kezdeményezővé kell válni a szennyeződések bekövetkezésének kivárása ós utólagos eltávolítása helyett. 2. Központi program készítése szükséges a hidrogeológiai védőterületeken lévő szennyezőforrások felszámolására, hogy annak szervezése és pénzügyi kihatásai ne a helyi szerveket terhelje. 3. Az ipar által okozott néhány válsággóc felszámolása (Péti Nitrogénművek, BVK, NIKE, ÉVM, húsipari ós hizlaló vállalatok stb.) sürgős feladat. 4. Fokozni kell a műtrágyák és növényvédő szerek szállításának, tárolásának és kiszórásának biztonságát. 5. Szükségesnek látjuk a szemét- és veszélyes hulladóklerakó helyek csurgalékvizének megnyugtató kezelésére vonatkozó technológiai fejlesztési program beindítását. 6. A jelenlegi szennyvíz- és csatornabírság nem szolgálja megfelelően a szennyezőanyagok, különösképpen a toxikus nehézfémek távoltartását. Ezért javasoljuk, hogy az új határértéket közvetlen a méregtelenítőberendezések után szabja meg a jogszabály. A toxikus anyagokra ne csak koncentráció, hanem mennyiségi terhelési határértéket is adjanak meg. 7. Az ország legnagyobb foltszerű szennyezője Budapest, ahol a vízellátás további fejlesztése csak a főváros alatti partiszűrósfi vízbázisból képzelhető el. A szűrőréteg további bakteriológiai- ós nehézfémszennyeződósének megszüntetése érdekében mihamarabb meg kell oldani Budapest szennyvíztisztítását. 8. Gyorsítani kell városaink (Miskolc, Debrecen, Kaposvár) szennyvíztisztító telepeinek építését. A dunai vízlépcsőrendszert érintő Győr—KomáromEsztergom—Tatabánya—Oroszlány tisztítótelepeit mielőbb meg kell valósítani.