Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - TANULMÁNY - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. II. rész. A Giardia ciszták kimutatása vízből

116 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZAM mosóvizet vagy ülepítik 3—4 órán keresztül, 4 °C-on, vagy centrifugálják, majd az üledéket formaiinnal stabilizálják. Az üledék mikroszkópopan vizsgálható vagy további dúsításnak (2.2. fejezet) vethető alá. Az eredeti módszerben az orionszűrő mosóvizét több fázisban, 45—7 /mi sórusméret között nylon alapanyagú szűrőkön szűrték, mosták, és az utolsó fázis üledékét vizsgálták mikroszkóppal. A többszöri szűrés-mosás miatt a ciszták visszanyerése az orlonszűrőről csak 30—50%-os, Hausler et ál., (1984) szerint csak 5—15%-os hatásfokú volt. A javított változat hatékonysága — különösen a dúsítással — növekedett. 2.1.3. MiniCapsule technika Tulajdonképpen a 2.1.1. és a 2.1.2. módszerek kombinációja. Hausler et al. (1984) vizsgálatai szerint az orionszűrő effektivitása a ciszták visszanyerését illetően kedvezőtlen (5—15%), ezért az orlonszűrőt az ún. MiniCapsule szűrővel (Gelman) helyettesítették. Ez egy műanyag tubusba helyezett, 0,45 fim pórusátmérőjű, akril kopolimer anyagú, redős membránszűrő, amely sterilen kerül forgalomba. A szűrés itt is nyomás alatt történik, a filterről a cisztákat a vizsgált csapvízzel, majd desztillált vízzel és mechanikai rázással választja le. A mosóvizet centrifugálja, az üledéket formalin-etil-acetáttal tovább koncentrálja (Young et al., 1979), Lugol oldattal festi és mikroszkóppal közvetlenül vizsgálja. A szerzők szerint ez a módszer ugyan kvantitatív ciszta-meghatározásra nem alkalmas, de jól használható a Giardia ciszták kvalitatív kimutatására átlagosan 3 ciszta/ gallon fertőzöttségfi ivóvizek esetében. A vizsgálathoz 100 gallon ivóvíz minta leszűrése javasolt. 2.2. Dúsítási technikák Mind a membránfilteres, mind az orlonszűrős vízkoncentrálás hatékonyságát nagymértékben növeli, ha a szűrők mosóvizében a cisztákat további dúsításnak vetik alá. Természetesen csak akkor szükséges dúsítani, ha a mosófolyadék közvetlen mikroszkópos vizsgálata negatív eredménnyel jár. A dúsításos eljárások a humán székletből történő Giardia-kimutatások adaptált változatai (Melvin és Brooke, 1975). 2.2.1. Cinkszulfátos flotáció A szűréses eljárások mosóvizéből nyert üledéket Lugol oldattal (káliumjodidos jódoldat) festik, majd cinkszulfát oldattal (fajsúly: 1,18 g/cm

3) centrifugálják 800 X g-vel 5 percig. A centrifugacsövet meniszkuszig töltik cinkszulfát oldattal, ülepítik, majd a meniszkuszra mikroszkóp fedőlemezt helyeznek. A cinkszulfát okozta fajsúlykülönbség miatt a Giardia ciszták a folyadék felszínére kerülnek és a fedőlemezen megtapadnak. A fedőlemezt tárgylemezre téve a ciszták mikroszkópos diagnosztikával felismerhetők. (Melvin és Brooke, 1975; Luchtel et al., 1980; Schaefer és Rice, 1981; Bellamy et al., 1985). 2.2.2. Szaharózós flotáció Az eljárás elve megegyezik az előző módszerével, de a fajsúlykülönbséget 1,5 mólos szaharóz oldattal (fs.: 1,18 g/cm

3) érik el. Többszöri centrifugálás-mosás után a Lugol oldattal festett ciszták végül az üledékbe kerülnek, s az üledék minden csépj tjét mikroszkóppal át kell vizsgálni (Rice és Schaefer, 1981; Schaefer és Rice, 1981; Rice et al., 1982; Wickramanayalce et al., 1985; Logsdon et al., 1985). A két módszer közül a cinkszulfátos ciszta-dúsítás az egyszerűbb és a gyorsabb. Ezt ajánlja a Standard Methods új kiadása is (APHA, 1985). Megjegyezzük, hogy a parazitológiai gyakorlatban terjedőben van az ún. MIF (mertiolát-jód-formaldehid) dúsítás a székletből történő ciszta izolálás megkönynyítésére. Célszerű lenne a humán anyagban hatékonynak bizonyult módszer kipróbálása a vízvizsgálatokban is. 2.3. Giardia ciszták kimutatása immunfluoreszcens eljárással A székletvizsgálatokban újabban bevezetett módszerrel a Giardia ciszták kimutatása székletből 90% feletti biztonságú. Az immunológiai technika azonban drága, időigényes és különleges felszerelést kíván (Shearer és Lapharn, 1984). Vízből történő Giardia ciszta kimutatásra a módszert Ttiqqs et al. (1984) közli. A vizsgálathoz mindenekelőtt Giardia ciszta-ellenanyagot kell nyerni, ciszta-tenyészettel beoltott tengerimalacok szérumából. Az ellenanyagot fluoreszcein izotiocianát (FITC) festékkel megjelölik. A jelzett ellenanyaggal reagáló Giardia ciszták — származzanak székletből vagy vízből — megfestődnek ós fluoreszcens mikroszkóppal kimutathatók. Modellkísérletben 50 gallon csapvizet oltottak be Giardia cisztákkal. A vizet 8 /im pórusméretű membránfilteren leszűrték, a szűrőt 0,5%-os Kcitráttal lemosták, az üledéket centrifugálták és 5 fim pórusméretű membránszűrőn ismét szűrték. A kiszűrt cisztákat ezen a membránfilteren reagáltatták a jelzett antiszérummal 20—30 percig, amíg a ciszták megfestődtek. Fluoreszcens mikroszkóppal a membránfiltert vizsgálták át és a cisztákat számolták. Szerzők ezzel a módszerrel 3 ivóvízművet vizsgáltak meg. A nyersvizekből 20—560 gallon, a kezelt (derített, szűrt, klórozott vagy csak klórozott) vizekből 381—1476 gallon (!) vizet szűrtek le. A Giardia cisztákat mindhárom vízmű nyersvizéből kimutatták, a minium 1 ciszta/560 gallon víz, maximum 11 ciszta/43 gallon víz volt. Ez utóbbi megfelel kb. 1 ciszta/10 liter koncentrációnak. Egy vízmű kezelt vizéből 16 ciszta/1071 gallon =kb. 1 ciszta/250 liter víz mennyiségben mutattak ki giardiákat. 3. A (Jiardia lamblia ciszták életképességének megállapítása Mint arra dolgozatunk első részében már utaltunk (Arulrik, 1987), a Giardia lamblia egysejtű lény életciklusa a ciszta és a trofozoit alakok