Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Ruttkay András–Kepenyes János: Új módszer a haltermelés vízigényének számításához

RÚTTKAY A.—KEPENYES J.: Oj módszer 93 Űj módszer a haltermelés vízigényének számításához Ruttkay András és Kepenyes János Haltenyésztési Kutató Intézet 5540 SZARVAS Kivonat: A különböző haltermelő rendszerek termelési kapacitása a rendelkezésre álló vízmenynyiségen keresztül determinált. Az állóvizes rendszerekben (tógazdaság) a termelést az oxigénhiány, ill. az anyagcsere-termékek feldúsulása limitálja. Az átfolyóvizes (iparszerű) rendszerekben az intenzív vízcsere biztosítja az oxigént, ill. csökkenti a metabolit-koncentrációt. Ez a módszer viszont ugrásszerűen növeli a fajlagos vízigényt. A dolgozatban olyan összefüggés-rendszer kerül bemutatásra, mely egyfelől a különböző haltermelési módszerek egységes leírására alkalmas, másfelől elemzi a halak fajlagos vízáram-igónyónek csökkentési módozatait. Kulcsszavak: vízigény, haltermelós, recirkuláció 1. Bevezetés A természeti erőforrások beszűkülésének korát éljük. Ez alól a víz sem kivétel, és elsősorban a fokozódó szennyeződés miatt csökken a haltermelésre felhasználható édesvízi készlet. A valóban takarékos vízhasználatnak viszont előfeltétele, hogy tisztán lássuk: a különböző haltermelési módszereknek mekkora a fajlagos vízigénye. Tudnunk kell, hogy új telepek tervezésekor milyen megoldásokat alkalmazzunk, ill. a meglévőknél milyen lehetőségek kínálkoznak a víz oldaláról limitált haltermelés maximalizálására. Az alábbiakban kísérletet teszünk a gyakorlatban alkalmazott haltermelési módszerek egységes szemléletű leírására és egy olyan összefüggésrendszer kidolgozására, amely nemcsak a már meglévő módszereket rendszerezi, hanem újabb megoldások lehetőségeit is feltárja. 2. A fajlagos vízáram és vízszükséglet A halak — lényegében a táplálkozásukkal arányosan — anyagcseretermékeket termelnek, ill. oxigént fogyasztanak. Alacsony népesítés mellett a tó élővilága egyrészt lebontja a metabolitokat, másrészt az elfogyasztott oxigént pótolja. Minél inkább növeljük azonban a halsűrűséget, annál kevésbé elegendő ez a természetes úton lezajló folyamat. Ha viszont a metabolitok felhalmozódnak, vagy az oxigén-szint csökken túlságosan alacsonyra a halak környezetében, úgy azok rontják a halak étvágyát, így a táplálékfelvételt és -hasznosítást, sőt végső soron pusztulásukat is okozhatják. A metabolitok eltávolításának egyik módja a vízcsere. Mivel a metabolitterinelés (oxigénfogyasztás) — gyakorlatilag — folyamatos, célszerű a vízcserét is folyamatossá tenni. Nyilvánvaló, hogy a vízcsere intenzitása és ennek következtében kialakuló metabolitkoncentráció között fordított arányosság áll fenn. Ha a metabolittermelést (m) egységnyi tömegű halra és időegységre (g/kg -d) a vízáramot (q) pedig ugyancsak egységnyi tömegű halra és időegységre (m

3/kg -d) vonatkoztatjuk (Speece, 1973), a két fajlagos érték hányadosa a kialakuló koncentrációt (C) adja: C=— [ g/

kgd = g ) q \ m

3/kg-d m

3 J Amennyiben az egyes metabolitokra nézve megállapíthatjuk, hogy mi az a maximális koncentráció, amely a halak növekedését még nem befolyásolja, úgy az előző összefüggés segítségével kifejezhetjük a halak fajlagos vízáram igényét: m q=

=~c (

m

3/

kgd) (1) Az alábbiakban ismertetett kísérlet és annak eredménye a „kritikus" C meghatározására ad példát. Átfolyó vizes rendszerben vizsgáltuk a pontyok növekedését. 3—3 medencébe 20, 40, 60 ós 80 kg (W

0) 100—120 g/db átlagtömegű pontyot helyeztünk el ós 50, 100 és 150 m

3/d (Q) intenzitású vizet áramoltattunk át rajtuk. A halak takarmány adagja 30 g/kg -d volt, melyet 5—6 részletben adtuk be a nappali órákban. Hetenként mértük a halak tömegét ós ugyancsak hetenként korrigáltuk a napi takarmány adagokat. A vízhőmérséklet 23 °C, a pelletált takarmány összes energiatartalma 18 400 kJ/kg szárazanyag, fehérje tartalma 15,1 mg/kJ volt. A 21 napos kísérlet főbb adatait az 1. táblázatba foglaltuk össze. A napi fajlagos növekedést (G) az alábbi képlet alapján számítottuk: 0= - - (g/kg -d) ahol ]'F

0 a kezdő tömeg, Wt a záró tömeg, t pedig a kísérleti napok száma (21). A 3 X4 =12 variáció fajlagos 1. táblázat A vízáram (Q) hatása a különböző kezdötömegíí (W.) ponty-csoportok abszolút (Wt) és relatív (Gr = g/kg • (1) növekedésére w

0 20 40 60 80 Q Wt O Wt G Wt a Wt O 50 100 30,5 31,2 20,1 21,2 49,2 00,4 9,9 19,6 65,2 79,1 4,0 13,2 81.1 0,7 99.2 10,2 150 30,7 20,4 61,3 20,3 90,4 19,5 109,5 14,9