Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Juhász József: A felszín alatti vízkészlet védelméről

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 1. SZAM 1 Termelő vízbázis 3 Dúsító medence 2 Betápláló kutak 4 Ör vízbázis 5 Szennyező góc 11. ábra. Irányított vízbetáplálás és őr-vízbázis nyomás alatti szivárgással érkezik a víz a megvédendő vízvezető rétegbe, azaz ha a vízbázis körül vízdóm keletkezik. A másik megoldás a medencés vagy kutas dúsítás, ahol a 11. ábra mutatja a dúsítómedence és kút főmetszetét. A medencében a vízszintet állandónak vesszük és a talajvízszint a fedőrétegben van. 5. 2. Rétegvíznél A rétegvíz aktív védelmét általában ugyancsak elzárással vagy szabályozott betáplálással lehet biztosítani. Az elzárásos védelem. azonban nagy költségei miatt nem járható át. A rétegvízdúsítás nyelő kutakkal történhet. A rétegvizek aktív védelmére — a kitermelhető hozam csökkenése árán — lehetőség van úgy, hogy a szennyező góc felől érkező vizet a góc és a vízbázis közé telepített vízkivétellel megcsapoljuk úgy, hogy a szennyezett vizet termelő rendszer depressziója nagyobb legyen, mint az eredeti, tiszta vizet adó rendszer depressziója a szennyezett vizet termelő rendszer helyén. A szennyezett vizet emelő őr-bázis vizét esetleg ipari vagy mezőgazdasági célra közvetlenül, vagy kezelve fel lehet használni. Különösen jó módszer az őr-vízbázis építése egyszeri nagymértékű — katasztrofális — szennyezés kivédése esetén. 5. 3. Karsztvíznél A karsztos kőzetekben lévő víz aktív védelme igen bonyolult, mert a járatrendszer nem ismert eléggé, a szennyezés viszont szinguláris repedéshálózaton terjed. A karsztos kőzetekbe való nyeletés a leginkább használható eljárás. Gyakran van lehetőség több száz méter mélyről termelt karsztvíz védelmét a felszínen jól kialakult nyelőkön, aknabarlangokon, szombolyokon benyomott vízzel biztosítani. A karsztos kőzetek vízszűrő, víztisztító szerepe igen csekély. Ezért a betáplált víznek és a betáplálás körülményeinek olyannak kell lennie, hogy a betáplált víz már megfeleljen a kivételi minőségnék. A szabályozott vízbetáplálás a karsztvízhozam védelmét tudja eredményesen szolgálni, a fizikai, kémiai vagy biológiai szennyezők elleni védelem már így nem oldható meg. Az őr-vízbázis létesítése karsztos kőzetekben ugyancsak szinguláris esetben lehetséges, amikor egy meghatározott szennyező góc jól megkutatott, nem nagy méretű repedésrendszeren keresztül adja le a szennyezést a tervezett vagy termelő vízbázis felé, és a járatrendszerben kialakított nyomáscsökkenés az őr-vízbázis felé viszi a szennyezést. A karsztos kőzetekben alkalmazott aktív vízkészletvédelem a vízhozam tekintetében viszonylag egyszerű és hatékony, a fizikai, kémiai. vagy biológiai szennyezés távoltartására azonban csak igen részletes hidrogeológiai kutatás után és csak szerencsés esetben ad megnyugtató eredményt. 5. 4. Vízkészletvédelem a védőidomban A védőidomon belül minden esetben aktív vízkészletvédelmet alkalmazunk. Ennek legfontosabb módja a káros szennyezések és vízkivételek megszüntetése. A védőidomon belül tehát egyrészt nem engedhető meg, hogy a védőidom kialakításakor be nem tervezett vízkivétel létesüljön. Másrészt biztosítani kell, hogy a védőidomon belül minden káros szennyezést megszüntessenek és újat ne létesítsenek. 6. összefoglalás, következtetések A felszín alatti vízkészletek védelme a hazai vízgazdálkodás egyik döntő láncszeme. Azonnali megkezdésük esetén is felszín alatti vízkészletünk számottevő része már jóvátehetetlen kárt szenvedhet. A felszín alatti vízkészlet hatékony védelme feltételezi annak ismeretét. Ezért vízbázisaink földtani, vízföldtani és geohidrológiai megismerését az eddigieknél sokszorosan gyorsabban, átfogóbban kell folytatni. A ma meg nem védett vízkészleteink évszázadokra, esetleg véglegesen mennek tönkre. A kijelölt védőidomokon belül pedig határozottan és megfelelő biztonsággal meg kell valósítani az aktív vízkészletvédelmet. Kézirat beérkezett: 1986. március 15. Átdolgozás beérkezett: 1987. február 5. Közlésre elfogadva: 1987. február 28.