Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - ALUTERV közleménye

ALUTERV közleménye 345 Hiclro es termodinamikai szelveny a Hévízi tavon keresztül 500 woo m potenciál vonal «- áramvonalak i 30^ izotermák °C i — fajsúly f

>/

/i E pannon,homok, homok kí , miocén- kréta agyag a márga marga dqchst*,nL

r|cis

2 meszko tődolomii 4. ábra A tóból a talajvízrendszerbe minimális kiáramlás van, a párolgás nem játszik lényeges szerepet. Ez utóbbit a VITUKI (Major P.) talajvízmegfigyelő kutak alapján történt számításai igazolták. 1982-ben az ALUTERV—FKI-ban tanulmányterv készül (

Pohl K.) a téli hőmérséklet szabályozásra. Ennek lényege az, hogy az ón. A épület alá kell csövön felvezetni a forráskráter aljáról a meleg vizet és az A épületet körben le kell zárni, így télen mindennap előállítható a 28 °C vízhőmérséklet. 1983-ban elkészül az ALUTERV—EKI-ban a nyirádi bányászat fejlesztési programja. Ezen belül több változatban elemezték a vízemelés várható hatásait a Hévízi-tóra ( Böcker T.—Hoványi K.). Megállapították, hogy a Hévízi-tó hozamcsökkenésének folytatása várható. Ezért a nyirádi bányászatot úgy kell tervezni, hogy 1990—93-ban a nagy hozamú vízemelést be kell fejezni. 1984-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (Haszpra O.) kiviteli tervei alapján megkezdődnek az A épület alatti téli vízhőmérsékleti kompenzálás kísérleti munkálatai (Amphora Búvár Klub). Ugyanennek az évnek az elején a kormány felkérésére az MTA egy bizottságot hoz létre a Nyirád kontra Hévíz témakör elemzésére. Az akadémiai bizottság megállapítja, hogy ha a nyirádi vízemelést azonnal leállítanák, a felszín alatti vízrendszerben a nyomásregenerálódás csak 8—lOévjmúlva eredményezne Hévízen érzékelhető javulást. Ezért a Hévízi-tónál mindenképpen művi beavatkozást kell végezni. Ez a megállapítás volt az alapja annak a kompromisszumos javaslatnak, miszerint a bányászati vízemelést a 90-es évek elején be kell fejezni Nyirádon, és addig is csökkenteni kell a vízemelést. Másrészt Hévízen el kell érni, hogy a vízhozam éves átlagban ne csökkenjen 330 1 /s alá, ezzel együtt a vízcsere időtartama ne haladja meg a 6 napot. A fentiek elérésére a MTA-bizottság javasolja a szivattyús vízhozamszabályozás kiépítését Hévízen. 1984-ben a VITUKI (Liebe P.—Ijorberer A.) elkészíti a Hévízi-tó forrásainak védőidomtervét. Ez három zónát javasol, különböző korlátozó tényezőkkel. Eszerint a tó felszín alatti vízgyűjtőterületén a maximálisan kitermelhető karsztvíz mennyiségét 150 m

3/perc-ben kell meghatározni. 1985 januárjában az Állami Tervbizottság határozatot hoz a nyirádi bauxitbányászat fejlesztéséről. Ennek első pontjában kimondja, hogy Hévizén olyan, műszakilag jól szabályozható rendszert kell a tóforrások szivattyúzásával kiépíteni, hogy 1987től jelentős javulás következzen be. Elő kell készíteni a tóba történő meleg víz bevezetést is, melyet akkor kell meg valósi tni, ha a szivattyús megoldás nem hozná meg a kívánt eredményt. (X)