Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Könyvismertetés

342 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 5—6. SZATJ társaság akkori tagjait, hogy a vita nem ellenségeskedés, nem fúréis, a legjobb megoldás megkeresését segíti, az előadó munkájának igazi értékét emeli! A vitát nem kell csillapítani, elfojtani. Ez is feledésbe merült. Az emlékezetes eredményes viták és előadások sorozatában nagy szerepet kapott a „Korszerű eszközök, matematikai módszerek a hidrológiában" előadássorozat (Budapest, 1966., Pécs, 1968., Baja, 1970.) — kár, hogy ezeket a kötet meg sem említi. Ez azután folytatódott: előbb a hirológia cserélt helyet a vízgazdálkodással, majd a matematikai módszerek szó maradt el. A sorozat folytatásának értékelése nélkül azt kell rögzíteni, hogy ekkor alakult a Bolyai Társaság ós társaságunk között az a kitűnő kapcsolat, amely a győri, matematikusok által rendezett tározós szimpóziumhoz vezetett, még a számítógépek bevezetése előtt, liózsa Pál társasági előadása pedig a kimondott szó erejét, a társaság legfőbb funkcióját az előadási fórum állandó biztosításának a szükségességét példázta. Matematikai előadás is lehet a gyakorló mérnök számára élmény, és talán éppen ilyen váratlan úton talál a „korszerű módszer" utat a gyakorlathoz. A társaság emlékezetes előadásai szervesen kapcsolódtak egymáshoz: Lászlóffyók vízhozamgörbe-szerkesztósi előadásai nélkül Kovács György iH'mpermanens vízliozamszámítási eljárása nem született volna meg. Kovács kezdeményezése tért vissza magasabb szinten, 20 évvel később Szálay Miklós 1977-es előadásában. Végül 1983-ban Vágás István találta meg az adekvát megoldást Salamin felszíngörbe szerkesztési eljárásának bevonásával. Igaztalan lennék a társasághoz, a társaság jelenéhez, ha itt lezárnám a sort: a társaság tagjainak alkotó munkája újra ós újra áttöri a bürokrácia ós az intézményes elszürkülés, elszürkítós ós érdektelenség falait. Legfeljebb az előadásokon csak a „választottak" jelennek meg, a „hivatalosak" hiányoznak. Új generáció jelentkezett a társaságban; ezt az új generációt azonban már nem a társaság szervezte iskolává, hanem az újraéledt VITUKI. Hasonlóan az új tudományos körhöz, gyakorlati hidrológiai központok alakulnak ki egyes vízügyi igazgatóságok keretében, sokszor anélkül, hogy a társaság erről tudomást szerezne. A budapesti központ is szolgáltat olykor várt, olykor váratlan meglepetésekkel: Kontur István meglepő ós eredményes gondolattársításai nemcsak a hallgatóságot, azt a néhány érdeklődőt döbbentik meg, hanem a természeti-hidrológiai jelenségek mélyebb megismerésére vezetnek, ós kialakítják a műszaki-tudományos esszék hidrológiai változatait. A legutóbb ez óv áprilisában Muszkalay László előadása jelentett újabb állomást a hazai hidrológiában: végre olyan sok ötlet és fölvetés, —a szokványos vagy nein szokványos munka eredményét ós magának a munkának az értelmét kétségbe vonó ellen vetés— után először láttunk és ismertünk meg olyan megalapozott módszertant ós eredményeket, amely alapján az ember által befolyásolt hidrológiai folyamatok a vonatkozó megfigyelésekkel teljes értékkel elemezhetők. Nehéz a friss eredmények ós ama már klasszikusnak számító eredmények összehasonlítása, az új ós a klasszikus nemzedék összemérése. Egy azonban bizonyos: az ötvenes évek eredményeit hasznosították. A ma eredményeit vagy meg sem hallják, vagy nem értik, vagy nem akarják megérteni. Nyilvánvalóan alaposabban, más szempontok szerint is lehet írni a hidrológiai munkáról, ós elemezni lehetne ós kellene a társaság hidraulikai és egyéb területének tudományos eredményeit ós a kibővült vízgazdálkodási tevékenység egész spektrumát átfogó társasági tevékenységet. Ez teljes könyvet igényel, amelyet meg kell még írni, amelyhez a szerzőt meg kell még találni. Amikor majd elkészül ez a feldolgozás, talán kijelölhető lesz a Magyar Hidrológiai Társaság centenáriuma felé vezető útja: a száraz adatok inkább a nyugdíjazás megoldását sugallják. Zsuffa István