Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
5-6. szám - Vereczkey Zsolt: A kántorkerti völgyzárógát magasítása
VERECZKEY zs. : A kántorkerti völgyzárógát 325 4. ábra. A vészárapasztó és szivárgó-rendszer magasítása (II. ütem) A II. ütem tervezése befejeződött és ezen munka tapasztalatait teszi közzé jelen dolgozat. Az egész tározórendszer teljes bemutatására itt most nem vállalkozhatunk, ezért a már megépült gátat, illetve a III. ütemben tervezett további 10 méteres magasítást érintő, a II. építési ütemben meghatározó szerepű részleteket vázoljuk. Az alapgátról ós a tározótérről Zsámboki ós Ábrahám (1986) részletes ismertetést adott. A 10 m-es gátmagasítás teljes egészében csak mentett oldali szélesítéssel történhet, mivel a kivitelezés üzemelés közben folyik és a vörösiszap a gát vízoldali rézsűit elborítja (2. ábra). Fennállt az a lehetőség, hogy a gátmagasítás ütemenként teljes szélességgel készüljön. Ez azonban azt jelenti, hogy az ütemenkénti magasítás az előző ütem széles koronájú gátrészén épül. Ez azonban több százezer m 3-es földmunkatöbblet elvégzését igényelte volna már az I. ütemben. A költségek ütemezése miatt ez a megoldás előnytelennek bizonyult, annak ellenére, hogy ez esetben a hátszivárgó rendszer egyszerűbb lenne. A mentett oldali magasítás következtében a gát tengelye a mentett oldal irányába eltolódik. A gáttengely eltolódása elsősorban a szivárgórendszer és a vészárapasztó magasításánál jelentett szokatlan tervezői feladatot. Az egyesített műtárgy és a retúrvízalagút már az I. építési ütemben a végleges (III. ütem) hosszban megépült. Az egyesített műtárgyhoz három torony csatlakozik ( 0—1,0 m-es vasbeton köpennyel ellátott acélcső szerkezetűek), 3. ábra. A tározótérhez legközelebb eső az I. ütemben a vészárapasztó szerepét tölti be. A II. ütemben ez a csőakna gazdaságosan nem magasítható, le kell zárni, mert olyan messze kerülne a gátkoronától a rézsűből kiálló, vörösiszappal körbevett vészárapasztó, hogy lezárása, esetleg továbbinagasítása csak 30 m hosszú bejáróhíd építésével lenne lehetséges, ami túl költséges (4. ábra). Szóba került a II— III. ütem vószárapasztójának a tározó felső végét lezáró gátba való áthelyezése is, ami egy teljesen új műtárgyat jelentett volna, és így ez sem bizlonyult gazdaságosnak. Az előbbiek miatt a vészárapasztót a II. és III. ütemben a mentett oldal felé eső I. számú szivárgóvíz gyűjtő-ejtőaknába kötik be. A vészárapasztó működése esetén, a szivárgóval közös aknába lévén bekötve, a szivárgó visszaduzzasztása állhatna elő, ami veszélyeztethetné a gát állékonyságát. Esetünkben egyrészt a 60 m mély aknába a felső 10 m-es szakaszon lesznek csak szivárgóvíz bekötések, másrészt a vészárapasztó vízemésztését szabad bebukással — nem nyomás alatti vízszállítással — határoztuk meg. Tehát a szivárgó visszaduzzasztásától nem kell tartani. Az I. sz. szivárgóvízgyűjtő aknát a II. ütem gáttengelyében építették meg, ezért a II— III. ütem