Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. I. A vízeredetű giardiázis

320 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 5—6. SZ

ATJ A Giardia cisztákat kimutatták a nyers felszíni vízből, sőt, a kezelt ivóvízből is. A mélyfúrású kút negatív volt. A patak vízgyűjtő területe településektől távoli, szennyeződésektől mentes nemzeti park. 12 erdei állatot lőttek ki, közülük 3 hód széklete Giardiapozitív volt, más állatoké (coyote, opossum, nutria, sül) negatívnak bizonyult. A fertőzött hódok a nemzeti parkot övező tóban éltek, de vadászterületük kiterjedt a nyersvízként szolgáló patakra is. így a vízeredetű giardiázis okát a hódokkal ós az elégtelen vízkezeléssel hozták összefüggésbe (Jakubowski et al., 1977; CDC, 1977 b; Kimer et al., 1978; Craun és Gunn, 1979; Craun, 1979 a; 1979 b.). 7. 4. Berlin, 1977 A 15 000 lakosú, New Hampshire-i város (USA) vízellátását két folyóra települt, két vízmfitelep biztosítja. Az egyik (régi) telepen a vizet csak szűrik ós klórozzák, a másik (új) vízműben ülepítést, derítést, szűrést ós fertőtlenítést is alkalmaznak. A folyók vízgyűjtő területe erdős, látogatott nemzeti park. Az 1977-ben kitört giardiázis 750 személyt érintett ós csak ivóvíz útján terjedhetett. A Giardia cisztákat kimutatták mindkét folyóból ós a városi ivóvízhálózatból is. A vízművet elhagyó víz 0,3—0,7 mg/l szabad aktív klórt tarai mázott, de ez a hálózatban már nem volt kimutatható, bár a víz a coliform határértéknek megfelelt,. A feltételezések szerint a ciszták vagy a víztisztítási technológián át jutottak az ivóvízbe, amit a nem adekvát flokkuláns adagolás igazolna, vagy az új vízműben a nyers-'és a szűrt vizet elválasztó közös(!) fal teremtette meg a kommunikáció lehetőségét (GDC, 1977 b; Lippy, 1978; 1979; Craun, 1979 a; 1979 b; Pipes, 1982.). ' 7. 5. Village of 100 Mile House, 1981 A kanadai városka 2000 lakosából 1981 telén 20 Giardias pozitív esetet regisztráltak, majd a járvány kiterjedt. A közvetítő közeg csakis az ivóvíz lehetett. Ivóvíznyerésre alacsony (2Yitúalatti) zavarosságú, jó bakteriológiai minőségű felszíni vizet használtak, a vizet csak klórozták. A hegyi patak vize télen heteken át 0—1 °C hőmérsékletű. A Giardia cisztákat sem a nyers-, sem a fertőtlenített vízből nem sikerült kimutatni, megtalálták viszont a vízgyűjtő területen élő hódokban ós pózsmapatkányokban. A további járványveszély megakadályozása érdekében a vízműben lassúszűrőket állítottak be (Bryck és Walker, 1984). 7. 6. McKeesport, 1983—84 1983—84 telén 342 pozitív esettel giardiázist jelentettek a pennsylvaniai McKeesportból (3 másik várossal együtt 51 0Ő0 lakosú). Az ivóvízellátás jó minőségű hegyi folvóból derítéssel, ülepítéssel, gyorsszűróssel, fertőtlenítéssel, (0,7—1,9 mg/l szabad klórral) történik, a kezelt víz bakteriológiai szempontból megfelelő. A járványt megelőzően szokatlanul megnőtt a vízigény, a kapacitás növelése érdekében a homokszűrők visszamosatására napokig nem került sor. A szűrt víz zavarossága a korábbi 1 ntu-ról 5 ntu-ra nőtt, valószínűleg ekkor kerültek át Giardia ciszták a szűrőkön. A cisztákat megtalálták a nyersvízben, a tisztított vízben ós a hálózatban is (

Logsdon et al., 1985). 7. 7. Leningrád 1970-ben amerikai, angol, skandináv turisták Leningrádból giardiázist hurcoltak be országukba. Bár az ivóvíz közvetlen vizsgálatára nem volt mód, a tanulmányok azt bizonyítják, hogy a Giardia megbetegedések és a turisták ivóvízfogyasztása között Leningrádban szoros összefüggés volt (CDC, 1970; Walzer et al., 1971; Johnson, 1972; Anst Kettis és Magnius, 1973; Fiumara, 1973; Gemlel, 1974; Brodsky et al., 1974; CDC, 1974; 1975; Wolfe, 1975; Martin és Martin, 1975; Craun, 1979 a). Ryan és Grainge (1975) beszámoltak arról, hog; Leningrád vízkezelési módja nem eléggé hatékony. 1 Néva vizét szűrik, de a közölt zavarossági értékel alapján a szűrési hatásfok meglehetősen alacsony le het. Fertőtlenítésre klóraminokat használnak, ezel koncentrációja és behatási ideje a ciszták inaktivitása sához valószínűleg nem elegendő. Figyelembe kel venni, hogy a folyóvíz hőmérséklete az óv nagy részé ben alacsony, ez pedig kedvez a ciszták túlélésénél és rontja a klórhatást. Megjegyzendő, hogy a jelzet időszakban Leningrádban is nagy Giardia járvány dúl (Craun et al., 1976). 8. összefoglalás Szakirodalmi összeállításunk első részében egy a hazai ivóvízellátási gyakorlatban kevéssé is mert kórokozóra hívjuk fel a figyelmet. A Giardií lamblia egysejtű víz útján való terjedését Jcülföldäi számos járvány, kutatás és kísérleti eredmény bizo nyitja, ezért erre a hazai vízügyi és közegészségügy hálózatnak is fel kell készülni. A Giardia vízjárvá nyok száma jóval nagyobb ütemben nő, mint ; „hagyományos" vízfertőző ágensek (baktériumok vírusok) okozta epidémiáké. A kórokozó előfordulásának veszélye az ivóvíz nyerés meglehetősen körülhatárolható területéi jelentkezik: felszíni víz használata vízkezeié nélkül vagy nem megfelelő, hiányos vízkezelésse az átlagosnál hidegebb klímájú területen. Külöi problémát jelent az, hogy a giardiák jelenlétér a vízben a rutin vegyi és bakteriológiai vizsgálóéi járásokkal nem lehet következtetni, valamint az hogy a hagyományos fertőtlenítést módok a'kórokozó ra nézve hatástalanok. E kérdésekre, azaz a kóroko zó kimutatására és az ellene való védekezésre i dolgozat következő fejezeteiben térünk ki. Irodalom Al-Ani, M. T., Hendricks, D. W., Logsdon, G. S. Hibler, J. M., 1986. Removing Giardia cysts fron low turbidity waters by rapid rate filtration. Jour Amer. Water Works Assoc., 78: 66—73. Akin, E. W., 1983. Infective dose of waterborne patlio gens. In: Venosa, A. D., Akin, E. W. (ed), Proc. ii 2nd National Symposium on municipal wastcwate disinfection. EPA 600/9—83—909. pp. 24—39. Ui EPA, Washington. APHA, 1938. Waterborne outbreaks in the Unitec States and Canada (1930—36) and their significance Amer. Publ. Health Assoc. Yearbook, New York Aust Kettis, A., Magnius, L., 1973. Giardia lamblii infection in a group of students after visit to Lenin grad in March 1970. Scand. J. Infect. Dis., 5: 289—292. Bálint, P., 1962. Klinikai laboratóriumi diagnosztika pp. 1074—1075. Medicina, Budapest. Barbour, A. G., Nichols, C. R„ Fukushima, T., 1976 An outbreak of giardiasis in a group of camperi Amer. J. Trop. Med. Hyg., 25: 384—389. Benenson, A. S., 1975. Control of communicable diseasi in man. 12th. ed. Amer. Publ. Health Assoc. Washing ton. Bingham, A. K., Meyer, E. A., 1979 Giardia excystati on can be induced in vitro in acidic solutions. Natur 277: 301—302. Bingham, A. K., Jaroll, E. L., Meyer, E. A., Radulescu S., 1979. Giardia sp.

: Phisical factors of excystatioi in vitro and exevstation versus eosin-exclusion ai determinants of viability. Exp. Parasitol., 47 284—291. Brady, P. G., Wolfe, J. C., 1974. Waterborne giardias Ann. Intern. Med., 81: 498—499.