Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
5-6. szám - Goda László: A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban – Vitairat
GíÓ DA L.: A kutatás irányítása, tervezése 239 szolgáltatáson alapul, s non a munkák tényleges értékelésén. Ez a szemlélet vezetett oda, hogy a pl. a VGL egyik kiadványa (VGI, 1985) a vízgazdálkodási ágazaton belül 56 „kutatóhelyet" említ. A K + F ráfordítások között eddig nem említettük az alap(ozó) kutatások arányát. Erinek elsősorban az volt az oka, hogy ilyen adatsorokkal csak az első két évtizedben találkozhattunk (Stelczer, 1963, Mosonyi, Stelczer, 1965, Stelczer, 1967, Stelczer, 1968, VITUKI, 1976). Ezekben az évtizedekben a hivatkozott anyagok szerint a kutatások 10—20%-a alap(ozó) kutatás volt. A hetvenes évek második felétől kezdve központi elhatározásból alap(ozó) kutatásokra költségkeret nem került elkülönítésre. A kutatási-fejlesztési ráfordítások mérlegelésekor a fentiekben csak a beruházásokat vettük figyelembe, jóllehet hasonló nagyságú feladatot kellene hogy jelentsen a vízgazdálkodás mintegy 200 milliárd Ft értékű állóeszköz állomány (OVH, 1986 c) fenntartásának megalapozása, elsősorban műszaki fejlesztési eredményekkel. A VII. ötéves tervi népgazdasági terv szerint 88 milliárd Ft fordítható vízgazdálkodási célú beruházásokra (OVH, 1986 b). E beruházások és a már említett állóeszköz állomány fenntartásának megalapozására a tervezett 550—-570 millió Ft K + F fedezet kevés. 5. Összefoglalás — javaslatok A vízgazdálkodási kutatási-fejlesztési tevékenység irányításának, tervezésének és finanszírozásának megoldására az elmúlt évtizedek folyamán több kísérlet történt. E kísérletek ellenére a kutatómunka feltetelei a vízgazdálkodás területén nem tekinthetők megnyugtatóan biztosítottnak. A kutatásirányítás területén nem sikerült megvalósítani az ágazati-intézményi irányítás összhangját. A különböző bizottságokra alapozott irányítási elképzelések a gyakorlatban nem valósultak meg. Az ágazati irányítás eszközeinek és módszereinek gyakori módosulásában a szükségesnél nagyobb volt a személyi és szervezeti változások szerepe. Az irányítás hiányosságai fokozottan hatottak a kutatások tervezése területén. A tervek többségét jellemezte a túlméretezés, a realitásoktól való elszakadás. Az ágazati irányítás legutóbbi 20 éve alatt legalább 50 évre szóló kutatási terv készült, ugyanakkor a tervek érvényességi ideje az előirányzottnak csak harmada, negyede volt. Általában nem valósult meg a kutatási feladatoknak a vízgazdálkodási beruházásokat megelőző időszakban való teljesítése. Az alapkutatások feltételei az időszak jelentős részében nem voltak kellően biztosítva. A kutatás pénzügyi alapjai nem voltak kielégítőek, sem a vízgazdálkodás beruházási-fenntartási tevékenysége tükrében vizsgálva, sem a kutatási tervekhez képest. A műszaki fejlesztési feladatok előretörése kedvezőtlenül befolyásolta a kutatásra fordítható eszközöket. A központi kezelésű K + F keretek arányának csökkenése magával hozta az ágazati K + F tevékenység irányíthatóságának csökkenését is. Az említett tényezők közrejátszottak abban, hogy jelenleg az ágazat nem rendelkezik távlati kutatási koncepcióval, nincs alapkutatási terv, az éves tervek összeállítása rendszeresen késve történik. Hosszú távon hatékony ágazati kutatási tevékenység nem tartható fenn ilyen módon. A kutatómunka hatékonyságának javítása érdekében szükségesnek tartjuk: — a kutatásirányítás jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát és megváltoztatását. Továbbra is fenn kell tartani az ágazati irányítást, amit elvi vonatkozásban a szakágazati főosztályokra támaszkodó — lehetőleg a főosztályoktól független — egységnek kell gyakorolni. Az irányítás operatív feladatait, a kutatás koordinációját is a VITUKI-ra célszerű bízni-, — a kutatás, műszaki fejlesztés fogalomkörét (nem a tevékenységet) mind az irányítás, mind a tervezés és finanszírozás tekintetében szét kell választani. Feltétlenül szükséges hogy a kutatás eredményei a műszaki fejlesztés során hasznosuljanak, de szükségtelen, hogy a fogalmak összemosódjanak:; — olyan közép- és hosszú távú reális kutatási terveket kell készíteni ( a korábbi anyagok figyelembevételével), amelyek biztosítják a kutatások elvégzését a tárgyidőszakot megelőző ötéves tervben, a kutatási tervek végrehajtását értékelni kell; — az alapkutatások céljára megfelelő arányú költségkeretet kell biztosítani még a költségvetési megszorítások éveiben is; — a vízgazdálkodási beruházások és a fenntartási munkák gazdasági tervezése során intézményesen biztosítani kell a kutatási feladatok költségeit. A VIII—IX. ötéves tervekben az OMFB koncepció szerint 100, illetve 140 milliárd Ft beruházási és 60—75 milliárd forint fenntartási összeggel lehet számolni a vízgazdálkodás területén. Ezek megalapozott előkészítése csak az eddiginél hatékonyabb kutatási-műszaki fejlesztési tevékenységgel érhető el. Irodalom GIGR Magyar Nem,zeti Bizottsága (1978): A magyar öntözéspolitika múltja, jelene és jövője. Budapest. Dégen Imre (1963): A kutatás múltja és jelentősége. Beszámoló a VITUKI 1061. évi munkájáról. Budapest. Ihrig Dénes (1965): A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Tntózet ós 1952—53. évi munkája. Vízügyi Közlemények, Budapest, 2. kötet. KDT VIZÍG (1981): Balatoni kutatások ós műszaki fejlesztések a VI. ötéves tervben. Kézirat. Székesfehérvár. Marczell F.—-Hahn Gy.—Varrók E. (1978): A K + F irányítása ós hasznosulása a külföldi ós hazai irodalom tükrében. Kézirat. Budapest. Mosonyi Emil (1963): Megemlékezés. Beszámoló a VITUKI 1061. évi munkájáról. Budapest. MSZMP (1969): Az MSZMP Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei. Kossuth. Budapest. MSZMP KB Tudománypolitikai Irányelveinek végrehajtása ós további feladatok. Kossuth, Budapest, 1978. MSZMP—OVII (1979): Az MSZMP KB Tudomány-
