Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Goda László: A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban – Vitairat

GODA L.: A kutatás irányítása, tervezése 231 továbbá a vízügyi kutatások országos koordinálása érdekébe ti MTA—OVH Vízügyi Bizottság létesítését. A bizottság feladata többek között: — a vízgazdálkodási kutatások országos összefogása a Magyar Tudományos Akadémia szervezetén belül, — a vízügyi kutatások teljes körű koordinálása, — a nemzetközi vízgazdálkodási tudományos kutatómunka összefogása. A bizottság létrehozása óta több mint egy évtized telt el. A célkitűzések teljesülését a VITUKI-ban nem tapasztaltuk. Az OVH előterjesztése alapján a Tadománypolitikai Bizottság határozatot hozott, kötelezve a főhatóságot a vízgazdálkodás kutatási feladatainak kialakítására, tekintettel a VI. ötéves terv feladataira. Az 1078-ban elkészült újabb előterjesztés már nevében is a kutatásirányítás korszerűsítéséről beszélt (OVH, 1078). A rendszer új elemei a következők voltak : — a kutatási ós a műszaki fejlesztési folyamatot egységesnek tekinti, lebonyolításában ós finanszírozásában együtt kezeli, — a pénzügyi kereteket koncentrálja, — a terv 12 tudományos főirányának (részletesen lásd a következő fejezetben) felelős szervezete nemcsak az OVH megbízásából született szakági eredményeket tekinti át, hanem a más ágazatban elórt hazai ós nemzetközi eredményeket is összefoglalja. A kutatás ágazati koordináció ját az OVH Vízgazdálkodásfejlesztési Főosztálya, a koordináció operatív feladatait a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézete látta el. A kutatásirányítás koncepcióváltozásának eredményeként : — a feladatok megoldásába bevont szervezetek megoszlása módosult (kutatóintézet 23%, kutató-fejlesztő hely 22%, egyéb 55%), — a szervezeteknek csak 27%-a tartozott az OVH közvetlen irányítása alá. A fentiek megítéléséhez emlékeztetünk az 1972. óvi TP B-előterjesztósre: „figyelembe véve a vízgazdálkodás központi feladatainak viszonylag nagy arányszámát, a kutatás-fejlesztési keretek mintegy 8Ö%-át központi kezelésben osztják szót;" „mivel a központi irányítás alá tartozó kutatási keretek sokkal nagyobbak, mint az egyéb források. . . biztosítható, hogy elsősorban a központi célok valósuljanak meg." Véleményünk szerint az 1978. évi változtatás visszalépést jelentett az 1972. évi koncepcióhoz képest. Az új kutatásirányítási rendszer sem volt hosszú életű, 1980-ban már megszűnt. Űj szervezeti formák jöttek létre az OVH-ban, új vezetéssel, új gondolatokkal. A VITUKI feladatai a kutatás koordinációját illetően megszűntek. Az 1981—85 közötti időszak kutatásirányítására három dolog volt jellemző : — a kutatások „project jellegű" szervezése, — az ún. közvetett megbízások rendszerének bevezetése (OVH—VÍZIG—VITUKI vagy egyéb kutatóhely), amely a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítését célozta, — a kutatások anyagi feltóteleinek viszonylagos stabilitása; az 1981-ben indított keretszerződések többsége változatlan anyagi feltételek mellett nyert befejezést. A VII. ötéves terv kezdetén — újabb szervezeti és személyi változások után — az OVH újabb irányítási módszer bevezetését határozta el. A témacsoportnak megfelelően a főhatóság szerződéskötési felhívással fordult az egyes kutatási intézményekhez, megjelölve a kutatási feladattal kapcsolatos feltételeket és követelményeket. Egyes feladatok pályázat formájában kerültek kiírásra. A felhívást követő ajánlatok egyeztetése, az 1986—90. évi keretszerződések előkészítése közel fél évet vett igénybe. 1987 újabb változásokat hozott : — a jelentősen csökkentett kutatási hitelek felett való gazdálkodás jogát az OVH szakfőosztályai kapták meg; — az 1986-ban kötött keretszerződések tartalma és érvényessége felülvizsgálatra került. Az egyeztetés újabb fél évet kívánt. 3. Kutatási tervek, programok A vízgazdálkodási kutatás három és fél évtizede a kutatási tervek készítését illetően számos különböző megoldással és tanulsággal szolgált. A VITUKI alapításakor az első — az ország akkori hidrológiai feltártságát figyelembe vevő — célkitűzéseket, a kutatás fő irányait a Magyar Tudományos Akadémia határozta meg. Az eredeti megfogalmazás szerint ezek a feladatok 1952—53. évekre vonatkoztak, de ténylegesen az ötvenes évek végéig meghatározták a kutatás fő irányait. Vegyük hát sorra ezeket a feladatokat (Ihrig, 1954) : — Az ország hasznosítható vízkészletének feltárása ós számbavétele. — A hazai lefolyási viszonyok alakulásában rejlő törvényszerűségek megállapítása ós közreadása. -— A természetes vízfolyások vízminőségének felvétele és az elszennyeződés elleni védelmükre vonatkozó intézkedések kidolgozása. — Regionális vízgazdálkodási tervek, vízmórlegek készítése. -— A Duna ós Tisza csatornázásával kapcsolatos kutatómunka. — Az árvízvédelem fejlesztésével kapcsolatos hidrológiai ós hidraulikai kutatások. — Az ország mezőgazdasági-, ipari- és ivóvízellátásával kapcsolatos mennyiségi ós minőségi konkrét kutatások. — A belvízvédelem fejlesztésének tervezéséhez szükséges kutatások. — Az ország víztározási lehetőségeinek topográfiai, hidrológiai ős talajtani feltárása. — A hidrológiai előrejelzések módszertani fejlesztése és gyakorlati alkalmazása. A kutatások eredményének zöme máig használt kiadványokban jelent meg. Az általános érvényű célkitűzések mellett jelentkeztek a szakágazati indíttatású kutatási programok is: 1956-ban indult az első árvédelmi kutatási terv, ezt követte 1958-ban a síkvidéki tározók, majd 1959-ben az öntözési kutatások átfogó programja.