Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

4. szám - Hírek

222 hidrológiai! közlöny 1987. 67. évfolyam, 2—3. szam Hírek Az 1987. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj" Bírálóbizottságának jelentése A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal által alapított,.Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj" célja az, hogy ösztönözzön az újszerű, munka eredményeit bemutató, igényes szakcikkek írására, segítse elő az új, hatékony módszerek és eljárások elterjedését, a magyar műszaki nyelv ápolását. A nívódíj adományozására az előírásoknak megfelelően — a benyújtott pályázatokat, illetve az elmúlt három év szakirodalmát figyelembe véve — a társaság szakosztályai tettek javaslatot. Ebben az évben a Magyar Hidrológiai Társaság tagjaitól beérkezett pályázatok, és a szakosztályoktól a Bírálóbizottsághoz benyújtott javaslatok száma szakosztályonként a következőképpen alakult: Szakosztály Egyéni Szakosztályi pályázat javaslat (db) (db) Árvízvédelmi ós Belvízvédelmi 1 — Balneotechnikai — — Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai 1 2 Hidrogeológiai 1 1 Ipari Vízgazdálkodási — — Közgazdasági — — Limnológiai — 1 Mezőgazdasági Vízgazdálkodási 2 — Szennyvíz — 1 Vízellátási 2 2 Vízépítőipari — 1 * Vízgazdálkodási 1 2 Vízkémiai és Víztechnológiai 1 1 összesen 9 11 Megjegyzés: * A Vízépítőipari Szakosztály két javaslatot nyújtott be, de ezek közül az egyik formai okok miatt nem volt értékelhető. A szakosztályokhoz benyújtott pályázatok száma az előző évhez viszonyítva megháromszorozódott, s így elérte a korábbi évek színvonalát. Ugyanakkor a szakosztályoktól beérkezett javaslatok száma a már megszokott, korábbi érték körül mozgott. Ugyancsak az előző évihez hasonlóan alakult azoknak a szakosztályoknak a száma is, amelyek nívódíjra alkalmas szakcikket nem találtak. Rovatvezető: Vágás István Mindezek az adatok, különösen a javasolt szakcikkek magas színvonala arra utal, hogy a szakmai társadalom nagyra értékeli a nívódíjat, s közismertté váltak azok a magas követelmények, amelyeket ennek adományozása során a szakcikkekkel szemben támasztanak. A beérkezett javaslatokat áttekintve, az egyes szakcikkek előnyeit ós hátrányait mérlegelve a Bírálóbizottság ebben az évben is úgy döntött, hogy mind a két nívódíjat kiadja: — az egyik nívódíjat dr. Juhász Józsefnek, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanárának, — a másik nívódíjat pedig közös szakcikkükért dr. Somlyódy Lászlónak, <lr. Lieskó Istvánnak, Fehér Jánosnak és Csányi Bélának, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ kutatóinak ítélte oda. l>r. Juhász József az 1987. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj"-at „.4 fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása" címmel, a Hidrológiai Közlöny 1984. évi 2. számában megjelent szakcikkéért kapta. A cikk időszerű problémát foglal össze, tij megvilágításban, egyértelmű megfogalmazásban. Felépítése, gondolatmenete logikus. A dolgozat a témával kapcsolatos szakirodalmat felöleli, és az azokból levont értékelések eredményeként a budapesti hévizek területi csoportosítását újszerűen adja meg. Ez a csoportosítás a szakkörökben komoly szakmai vitákat vált ki. A szerző által javasolt kutatófúrás létesítésével a legmesszebbmenőkig egyet kel! érteni. A fúrás eredményei — a hévizek eredetére, áramlási irányaira vonatkozóan — sok vitatott kérdésre adhalnak választ. A szerző gyógyvíztakarékossági javaslatai különösen időszerűek. Ezek megvalósítását a legsürgősebben meg kell kezdeni, ha azt akarjuk, hogy Budapest tényleg a gyógyvizek, gyógyfürdők városa maradjon, mind a hazai, mind az ide látogató külföldi betegek részére. I)r. Somlyódy László, dr. Lieskó István, Fehér János és Csányi Béla az 1987. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj"-at ,,A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata" és ,,A Sajó kadmiumszennyezettségének modellezése" címmel, a Vízügyi Közlemények 1985. évi 1. és 4. számában megjelent összefüggő két szakcikkéért kapta. A tanulmány felépítése logikus, stílusa, nyelvezete magyaros. A szerzők aktuális vízminőségvédelmi témát dolgoztak fel: egy veszélyes mérgező anyagot, a kadmiumot „követték nyomon" a szennyező forrástól a Sajó torkolatáig. A feladat, illetve annak megoldása hazai viszonylatban egyedülálló. A rendkívül sokrétű problémának megfelelően a feltáró és értékelő munka fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatokat egyaránt tartalmaz, 8 ezek között helyszíni vizsgálatok és laboratóriumi kísérletek egyaránt találhatók. A tanulmány részletes ismertetést ad a témakört érintő külföldi szakirodalom eredményeiből, s a szerzők feldolgozták a Sajóra vonatkozó korábbi vizsgálati eredményeket is. A korábbi ismeretek, valamint a helyszíni vizsgálatok és laboratóriumi kísérletek alapján matematikai modellt dolgoztak ki a szennyezőanyag levonulásának a leírására. A modell által szolgáltatott, és a korábbi vizsgálati eredmények összhangja a megoldás alkalmazhatóságának bizonyítéka. A matematikai modell számítógépi programja lehetővé teszi annak általánosabb alkalmazását más folyókra, és más szennyezőanyagok vizsgálatára is. Szígyártó Zoltán a Bírálóbizottság elnöke A nívódíjakat a pályázat nyerteseinek Benőik Béla elnök nyújtotta át a VII. Országos Vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén. Szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának és elhelyezésének távlati lehetőségei, Kecskemét város szennyvízelhelyező- és hasznosító rendszere tapasztalatai (Előadóülés, 1986. szeptember 17.) Az Országos Vízügyi Hivatal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság Bács-Kiskun Megyei Szervezete, valamint a Renovaqua Társaság 1986. szeptember 17-én Kecskeméten előadó ülést rendezett, amely a mezőgazdasági szenny-vízhasznosítás kérdéseit Kecskemét szennyvízhasznosító üzemének tapasztalatain át igyekezett tanulmányozni. Az ülés elnöke dr. Simády Béla igazgató, a Szegedi Területi Szervezet elnöke volt. Megnyitójában kiemelte, hogy tíz évi üzem után lezárult a kecskeméti szennyvízhasznosító rendszer kísérleti szakasza és eljött az idő,