Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek Spanyolországban

DOMOKOS M.: Hidrológiai módszerek Spanyolországban 19 1. ábra. A Bio Segre felső vízgyűjtője a hidrometeorológiai észlelőhálózattál — A vízgyűjtő kb. M = 1 : 50 000 méretarányú, helyszínrajzi vázlatát az E.310 és E.610 közötti számokkal jelölt, összesen 62 állomást tartalmazó csapadékmérő hálózattal; az E.21 és E.146 közötti számokkal jelölt, összesen 8 vízhozam-nyilvántartási szelvénnyel ós a P.l—P.4 jelű, vízhozammérés nélküli szelvényekkel (1. ábra). — A vízgyűjtő kb. M = 1 : 45 000 méretarányú szintvonalas térképét. — A 62 csapadókmérő állomás évi csapadékösszegeinek 23 éves (az 1940/41-től az 1962/63 hidrológiai évig terjedő), nem ellenőrzött és részben hiányos sorozatát (az állomások kb. 50%-ának adatsorában 1—10 óv adata hiányzik). — Az E.390, E.391, E.400 ós E.402 jelű csapadókmérő állomáson 24 óra alatt észlelt csapadókösszegek óvi maximumainak, továbbá az E.400 jelű állomás 1, 3, 6 és 12 órás óvi maximumainak 12 éves (1949/50— —1960/61. évi) sorozatát. — A 8 vízhozamnyilvántartó állomás havi ós óvi vízszállításait (10® m

3-ben) az 1940/41—1962/63 közötti 23 éves időszakra; az adatsorok ellenőrizetlenek és két állomás: az E.lll és az E.146 esetében hiányosak (csak 1949/60-ig terjednek). —- Az E.lll jelű vízhozammérő szelvényben az 1950/51—1964/65 közötti 15 évben észlelt évi maximális vízhozamok értékeit. — Az E.lll szelvényben létesíthető tározóból kielégítendő vízigények ós a várható párolgási veszteségek havi értékeit, továbbá a tározó vízfelület-víztömeg közötti összefüggését. — A vízgyűjtőn történő öntözés vízigényének számításához szükséges hőmérséklet-, csapadók- ós növónykultúramegoszlás-adatokat. 3. Súlyponti Madatok és azok megoldása A 2. szakaszban felsorolt adatok felhasználásával a hidrológiai tanulmányban a következő fontosabb feladatokat kellett megoldani: 1. feladat: Az évi csapadékösszeg-adatsorok összehasonlítása, javítása és kiegészítése Ezt a feladatot a spanyol hidrológiai irodalomban alapvetően ajánlott és széles körben alkalmazott ún. „kettős összegek" módszereivel oldottuk meg (Heras, 1976; Heras, 1981). A módszer alapelve: ha két összehasonlítandó hidrometeorológiai adatsor elemei: a

v a

2, ..., a

t, ..., a

n és 6„ b„ ..., b

u ..., b

n, ezekből képezzük az i i At= ^ aj, Bt= 2 bl i-i i-1 göngyölített összegeket, s az (A

i

t B

t) értékpárok alkotta pontokat derékszögű koordinátarendszerben ábrázoljuk. Ha az (A

f, B

t) pontok sorozata — elfogadható közelítéssel — egyetlen egyenesére illeszkedik a teljes lsi^K tartományban, akkor a két vizsgált adatsor egymással összhangban van.