Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

4. szám - Kőrösmezey László: Energiatakarékossági lehetőségek és energiahasznosítás a szennyvíztisztításben

KŐRÖSMEZEY L.: Energiatakarékossági lehetőségek 189 29600 m

3/a 26400 m*!a D - denitrifikáló medence N(E) - nitrifikáló (eleveniszapos) medence U - utóülepítő R - recirkuláció 2. ábra. A nitrifikálás—denitrifikdlás folyamata nagy terhelésű eleveniszapos rendszerben állapotú árokba történik, míg azjilepítés mindig'az az elvezetés előtt következik. A nagy terhelésű rendszer elvi sémája a 2. ábrán tátható. Ennek lényege, — hasonló módon a kis terhelésű rendszerhez, de üzemmód váltogatás nélkül —, hogy az érkező szennyvizet már nitrifikált, nitráttartalmú szennyvízzel hozzák érintkezésbe, ahol az nemcsak a korábban már ismertetett módon a nitrát oxigénjét veszi igénybe, hanem adszorpció révén szerves szennyeződésének jelentős része beépül a már levegőztetett szennyvíz iszapjába és ezzel kezdetét veszi a szervesanyaglebontás is. A fenti két példán a biológiai nitrifikáció-denitrifikáció folyamatát értelmeztük. A tisztítás rendszerében az eljárás lényege akkor is lefolyik, ha nem kifejezetten igény a tisztítás folyamán a nitrátok eltávolítása. És a tényleges energiamegtakaritás éppen így érhető el. Ezt további két példa szemlélteti : egy a szakirodalomból, egy másik pedig a hazai gyakorlatból. Johannesburg kísérlete ugyan elsősorban a foszfor eltávolításra vonatkozott, a kísérlet többi adatát szemlélve azonban szemünkbe ötlik a szervesanyag > levegőztető működése í'th/d ° Levegőztető mikodese V* h/d x — .— kikapcsolása 24 h/d —ii — működése Stressz nélküli tartomány Be ki Stressz tartomány Be ki Összes nitrogén A' Ammónia M Hitrá! , N Örthofoszm e Összes KO: 0 Hl,

1, 25,5 Hil 8,0 610 27 os 16 s.o so 3*,1 n Hit Wl 6*0 S,1 6,1 2,3 SS Leoegöanyog pH LA u 2t •1.1 SOW 7,7 23 7,S 3900 Fogyasztott energia um/a 13000 13 000 3. ábra. Johannesburg kísérleti rendszere és eredményei eltávolítás, a KOI csökkenés kedvező képe a csökkentett energiafelhasználással dolgozó változatnál (3. ábra.), mint arról Rosero (1986) értekezik. A nyíregyházi északi városi szennyvíztisztító telep túlterhelés elleni védekezésül a felhagyott iszapszikkasztó ágyak egy részét betonnal szigetelve a csúcsidő hozamának tárolására használta fel. Ezzel a beavatkozással nemcsak a telep lökésszerű hidraulikus terhelését csökkentette, hanem öntudatlanul egy denitrifikációs medencét iktatott be az eleveniszapos rendszerbe azzal, hogy a fölösiszap egy részét is beengedte az iszapszikkasztóból kialakított csúcstározóba. Ezzel egyrészt az adszorpció révén felgyorsította a szervesanyag lebontást a szennyvízben, másrészt az energiafelhasználásban ért el megtakarítást. A tanulság e példákból világosan leszűrhető. Nem tesz jót egy eleveniszapos rendszernek a túlzott levegőztetés, csak fölösleges energiapazarlást eredményez. Érvényes ez a megállapítás ogy Szennyvizodam N= 75000 íee •id-15000 mt/d BOlí r.uers - JCO mg taisul- 200 rip/l No - tOmg/l NHl-N- noray/í o mg/l Követe',menyek BOIs tSwgfi Kitrifibova E'oijtep-to urAütepiti, , Teljes oxidáció fleveniazopns rechn. Denitrifihocio Csepegtetőtestes Techr• iszaoterhelés hg/hg-a 001. vrheies hgfm' a DU/EI El+03 CS+GS CS Technológiák es kombinheiők Technológiák-technológiai kombinációk és energiatakarékosság