Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
4. szám - Hegedűsné Papp Márta–Szalai György: A felszín alatti vízrendezés jelene és a fejlődés irányai
180 HIDROLÓGIAI! KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SzAM A 3. ábra három különböző hatásgörbét mutat be a búzára vonatkozóan ( Williamson és Kriz, 1970, MacDonald et al,. 1984; Ram et al., 1981). Amint látható, nagy különbség van a három görbe között: a terméshozam változása a maximális hozam 20%-a és 70%-a között van 0,5 m mélységű talajvízszintnél. Jól érzékelhető a magasabb hőmérsékletek negatív hatása egyébként azonos körülmények között. Mindhárom adatsor azt mutatja, hogy a maximális terméhozam 1,5 m mély talajvízszintnél adódott, meglepő egyezést mutatva és megerősítve azt a nézetet, hogy a különböző éghajlati viszonyok nincsenek hatással a maximális terméshozam helyére. Cannel (1980) Angliában vonatkozik, amely a talajvízből nem vesz fel vizet, a (b) görbe nem öntözött viszonyokra vonatkozik, amikor a növény, ha teheti, a talajvízből is táplálkozik. A maximális hozam helyzete függ a növényfajtól, -fajtától és a talajtípustól. Az éghajlati viszonyok nincsenek nagy hatással a maximális hozam helyére, de a görbe alakját befolyásolják. A talajhőmérséklet növeli a magas talajvízszint hatását a terméshozamra. A 2. ábra a talajhőmérséklet hatását mutatja az általános hatásgörbére, ill. a jelenség módosulására. Időszakos, átmeneti vízbőség, kétfázisú állapot a gyakorlatban még talajcsövezett területen is előfordulhat. Ez az időtartamtól, a hőmérséklettől, a növénytől, ill. ennek fenő fázisától függően változó hatású; esetleg káros batás nélkül zajlik le, de adott esetben kedvezőtlenebb hatású is lehet a terméshozamra, mint egy statikusan magas talajvízszint. Két példát ismertetünk itt: az egyik búzái a, ci másik gyapotra vonatkozik és a talajvízszint-terméshozam kapcsolatok összehasonlításáról van szó. őszi búzával végzett liziméteres kisérlerei során csak kis terméshozam-csökkenést (1 %) talált 0,9 m és 0,5 m talajvízszintek mellett, a maximális terméshozam 0,9 m körül volt. A 4. ábrán a gyapotra vonatkozóan látható két hatásgörbe. Az egyiptomi adatok liziméteres kísérletből származnak 10 mmhos/cm sótartalmú, állandó talajvízszint mellett ( Mustafa és Ibrahim, 1975). A pakisztáni adatok eredete: szabadföldi mérések, ingadozó talajvízszint (évszakos átlagok), 6 mmhos/(cm sótartalom MacDonald et al., 1984). Mindkét kapcsolatnál a maximális terméshozam kb. 1,8 m körül van, igazolva azt a nézetet, hogy a talajvíz sótartalma nem befolyásolja a maximális termés helyét — talajvízmélység szempontjából. 3.2. A talajvíz sótartalmának hatása a terméshozamra Az eddigiekben nem beszéltünk a talajvíz sótartalmáról, noha ez a tervezési talajvízszintet meghatározó paraméter. Sós talajvizeknél a „kritikus talajvízszintre" kell méretezni. Adott csapadékviszonyok mellett a felszínközeli talajrétegek (így a gyökérzóna) sótartalma elsősorban a talajvíz viszonyoktól függ. Minél mélyebben helyezkedik el a talajvíz, annál inkább megvan a kilúgozás lehetősége. A magas talajvízszint ezzel szemben a sófelhalmozódási folyamatoknak kedvez. A vízgazdálkodás célja ezeken a területeken, hogy a vízmozgások eredője lehetőség szerint folyamatosan lefelé irányuljon. Csakhogy ennek megvalósítása különösen csapadékban szegény, magas talajvízszintű területeken, és ha a talaj kötött, még helyes öntözési gyakorlattal, kimosó öntözéssel és talajcsövezéssel is alig lehetséges. Ily módon sikerre csak nagyon jó terv és áteresztő talajok esetén számíthatunk.
