Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Hírek

162 HIDROLÓGIAI! KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SzAM Szimpózumok: 9 A hóolvadás által előidézett folyamatok modellezése 0 Az együttes vízhasználat problémái # Vízminőségi adatsorok változásának monitoringja 0 A hidrológiai észlelőhálózatok egyesített tervezése Munkacsoportülések (Workshop): 0 Fizikalitás és sztochaszticitás a hidrológiában 0 A vízgyűjtők numerikus modellezése és a geomorfológia 0 Újabb eredmények az árhullám-transzformáció terén • A hidrológia 2000-ben Míg a szimpóziumok az eddig elért tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásáról adtak számot, addig a workshopok a hidrológiai tudományok legújabb elméleti eredményeit és a jövő problémáit vázolták. A Közgyűlésen kerekasztal-vita keretében vitatták meg a sekély tavak eutrofizációjával kapcsolatos eredményeket is — különös tekintettel a Balaton esetére. 1. Szimpózium: A hóolvadás által előidézett folyamatok modellezése Többnyire a hóolvadásből származó tavaszi árvizek határozzák meg a folyók vízjárását. Hegyvidéki területeken és a sarkkörök közelében a lezúduló hóolvadék jelentős veszélyforrás, de egyben sok országban a vízerőműveken alapuló energiatermelés egyetlen forrása, is. A hidegebb éghajlatú vagy magasabban fekvő területeken a hótakaró hosszú heteken-hónapokon keresztül fennmarad, így ebben az időszakban a hófelhalmozódást a légköri eredetű és más szennyező anyagok feldúsulása is kíséri. Ezért Európa és Észak-Amerika legnagyobb részén a köztudatban a „savas esők" problémájaként ismert kérdés inkább a hó elsavasodására vezethető vissza. Ezek a már régóta érdeklődésre számot tartó jelenségek és az újabban előtérbe került problémák indokolták, hogy a hóolvadás és a tavaszi árhullámok témaköre mindig szerepelt a hidrológusok szélesebb körű tudományos tanácskozásain. A Közgyűlés keretében külön szimpózium foglalkozott a hóolvadás által előidézett folyamatok modellezésével. Három témakör köré csoportosítva egy-egy áttekintő összefoglaló és összesen 36 előadás hangzott el a hóolvadás fizikai folyamatainak leírásáról, gyakorlati számításáról és a kapcsolódó vízminőségi jelenségekről. A számítástechnika gyors fejlődése az adott tudományterületen is lehetővé tette, hogy a korábban csak leíró jelleggel ismert kapcsolatokat ma már a gyakorlati igényeket kielégítő hidrológiai modellekben is hasznosítsák. Ebbe az irányba mutattak a szimpóziumra beküldött dolgozatok is. 2. Szimpózium: Az együttes vízhasználatok problémái Napjainkban a vízkészletek felhasználása olyan méreteket öltött, hogy adott vízkészletek igénybevétele a másik közvetlenül nem érintett vízkészleteket is befolyásolja. Egy vízfolyás vizét például a partmenti kavicsokon keresztül is kitermelhetjük. Négy szekcióban a legfontosabb szempontok szerint tárgyalták a kölcsönhatásokat. A felszíni és a felszín alatti vizek kölcsönhatása menynyiségí vonatkozásban szekció ülései keretében tárgyalták: az öntözés hatását, a folyó és a partiszűrésű rendszerek kölcsönhatását, a csatornák mederfelszínének eltömődési törvényszerűségeit, a záporok és felhőszakadások hatását, a duzzasztás hatását a felszín alatti vizekben. Mindezek a kérdések a hazai öntözésfejlesztés, a budapesti és más folyómenti városok vízellátásához, a dunai erőműrendszer építéséhez szolgálnak tudományos adalékokkal. Magas szintű módszerek, matematikai eljárások, a jelenségek tudományos leírása és a megfigyelések módszertana került előtérbe; 12 országból 18 előadás foglalkozott a témával. A második szekció a minőségi kölcsönhatásokkal foglalkozott, de szó került az organikus mikroszennyezők, a nitrátosodás, az elsósodás, az arzénszennyeződés kérdéseinek a tárgyalására is. 8 ország 10 kutatója számolt be ezekről. A felszíni és felszín alatti vizek egyaránt csapadékeredetűek lévén mennyiségi kölcsönhatásuk természetes. A légköri jelenségek hatásával foglalkozott a 3. szekció. A csapadékbeszivárgás bonyolult folyamatának matematikai leírása a modern hidrológia egyik fő kérdése. Mennyi csapadék szivárog be és hogyan, a párolgás, a talajnedvesség, a talajvízszintváltozás kölcsönhatása, a növényzet vízhasználata és a légnedvesség bonyolult összefüggései végső fokon a felszín alatti vizek utánpótlódását és számos, a vízhasználattal kapcsolatos gyakorlati kérdést érintettek. 8 országból 11 előadás hangzott el. Végül e kölcsönhatások ismeretében a 4. szekcióban foglalkoztak az együttes vízhasználatokkal és azok környezeti hatásával. A vízművek hatásával, a vízkészletek védelmével, az arid területek problémáival, a lefolyás-alakítás és -szabályozás kérdéseivel foglalkoztak az előadók, és a könnyebb érthetőség kedvéért konkrét területek problémáival kapcsolatos esettanulmányokat is bemutattak Indiából, Nigériából, Spanyolországból, Hollandiából és Svédországból. 9 országból 17 tanulmány került előadásra. , 3. Szimpózium: Vízminőségi adatsorok változásának monitoringja A szimpózium a vízkészletek vízminőség-változásainak nyomon követéséhez szükséges észlelő és értékelő rendszerek különböző tudományos problémáival foglalkozott. A témakör gyakorlati jelentősége kiemelkedő, mert a lakossági, ipari és mezőgazdasági vízigények megfelelő minőségű vízzel történő kielégítésének egyik előfeltétele a vízkészletek minőségi állapotában bekövetkező változások ismerete. A szimpózium 4 szekcióülésén részt vevő kutatók megvitatták a vízminőségi észlelőrendszerek hatékonyságának kérdéseit, a vízminőség automatikus és távészlelésének témakörét, a nem-pontszerű szennyezőhatások rendkívül összetett jelenségét, továbbá a vízminőségi adatok elemzésének módszereit. A rendezvényen az OVH és a MÉM 1986-ban záródó és a FAO és az UNDP által is támogatott közös kutatási programjának („Nem-pontszerű szennyezések elleni védekezés") eredményei is ismertetésre kerültek. A szimpózium témakörei iránt nagy nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg: 34 előadást fogadott el a szervező bizottság és a poster-szekció keretében további 20 témát ismertettek. A legtöbb előadást az USA és Magyarország kutatói nyújtották be (7—7 db), különösen a tengerentúli országok aktivitása jelentős, összesen 15 előadást tartottak az USA, Kanada, Japán, Ausztrália és Üj-Zéland szakemberei, Nyugat-Európát 7 előadás képviselte (Anglia, Hollandia, Olaszország, Svájc), míg a szocialista országok kutatói 12 előadást tartottak (Csehszlovákia, Magyarország, NDK, Szovjetunió). 4. Szimpózium: A hidrológiai észlelőhálózatok egyesített tervezése A hidrológiai elemek (csapadék, lefolyás, párolgás, beszivárgás) jellemzőinek mérése és észlelése a vízgazdálkodás és számos népgazdasági tevékenység (pl. mezőgazdaság, vízi közlekedés, energiatermelés) számára nélkülözhetetlen. A fejlett országokban már kétszáz éve elkezdődtek a vízrajzi észlelések, de számos fejlődő országban csak a gyarmati uralom alól való felszabadulás után. Mivel az igények a hidrológiai adatok számát és minőségét tekintve világszerte állandóan nőnek, az észlelő hálózatok fejlesztése fokozott költséget jelent. Ezért a különféle észlelések integrált tervezése műszakilag és gazdaságilag egyaránt rendkívül fontos. A szimpózium három fő témát emelt ki: az észlelőhálózat térbeli és időbeli eloszlását, azaz észlelési pontok hely szerinti kiválasztását és az észlelések időbeli