Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
2-3. szám - Juhász Endre: A szennyvíziszap komposztálása egyéb hasznosítható anyagok felhasználásával
JUHASZ E.: A szennyvíziszap komposztálása 105 = 75—80%. A betáplálás szempontjából megfelelő' keverék összeállításához ebben az esetben a következő összefüggés alkalmazása javasolható: (n( 1 ~Wi) + m(\-w» z) 11 + m -)xlOO (%) Weahol: iv c — az elegy optimális nedvességtartalma (~5Ü%) iOi — az iszap, w s z a szemét nedvességtartalma ^ 1 1 ® s m a z ^ sz aP' öletve szemét térfogata (m 3) Az iszap, a hozzáadagolandó különféle lazító anyag keverési aránya szárazanyagra vonatkoztatva általában 1 : 1,5—1 : 3 között változik, azonban az előzőekkel együtt a folyamat beindulásához C/N arány (25—40) feltétlenül szem előtt tartandó. Komposztban található anyagok A komposztban általában megtalálhatók a növények növekedéséhez és normális fejlődésükhöz nélkülözhetetlen anyagok, mint: a nitrogén, foszfor, kálium, mész, magnézium, vas, mangán, bór, réz, cink. A nitrogén főleg szerves kötött formában van jelen. Az NHj—N összetevő a korhadási állapot jellemző mutatója. Kívánatos, hogy az NH,—N tartalom alacsony legyen. A foszfor szerves ós szervetlen kötött formában jelenik meg. A kálium, mész, magnézium általában változó mennyiségben ós nehezen oldható állapotban van jelen. Ezek nagy ingadozása összefügg a származási hely geológiai adottságaival is. A vas, mangán, réz, cink többnyire szervetlen kötésben található meg. A réz és cink a „problémát okozó" fémek közé sorolandó, melynek határértékén túli jelenléte toxicitást eredményez. A bór a növényi fejlődés szempontjából lényeges nyomelem — s ha a határértéket nem haladja meg — a komposzt értékmeghatározó tényezőjeként veeendő számításba. A komposzt fontosabb jellemzői Víztartalom: a kezelhetőségi és szállíthatósági tulajdonságok a víztartalomtól függenek. A komposzt víztartalma ne haladja meg az 50%-ot (wrs. 50%). Az alacsony víztartalom mind az elszállítás, mind a kiszórás szempontjából kedvezőbb. Zsákolt árunál ms20% betartása ajánlott. 2>H érték: a komposzt pH értéke a semlegestől a gyengén lúgos tartományban legyen. (pH = = 7,0—8,0) C/N arány: a C/N arány összefügg a korhadási folyamattal és a komposzt felhasználhatóságával. Mind a kiindulás, mind a korhasztás folyamán mért későbbi érték nagymértékben szóródhat. Az arány csökkenése a komposztálás előrehaladására utal. A C/N arányt nitrogéntartalmú dúsítókkal is lehet változtatni, emiatt azonban a korhadási fokra történő visszakövetkeztetés nem egyértelmű. Szemszerkezet: a komposzt megkülömböztetése szemcsenagyság szerint a következő: — finomszemcséjű: d < 10 mm — közepes szemcséjű: 10 < d < 16 — durva szemcséjű: 16 -c d < 25 Ballasztanyagok: a komposztálásban a ballasztanyag csak olyan mértékben és minőségben lehet, hogy az előirányzott felhasználás esetében emberre, állatra, talajra és növényre stb. károsodást ne okozzon, azaz ezeket az anyagokat .szeparálással minnél nagyobb mértékben el kell távolítani. Fajtái szerint: — szervetlen ballasztanyagok: üveg, kerámia, fémek, salak, kő, stb. — szerves balasztanyagok: műanyagok, bőr, gumi, fa, koksz, szén, csontok, gyümölcsmagok stb. 3. A komposztkészítés technológiai folyamata A komposztkészítési technológiák osztályozása — a különböző szerzők szemléletétől függően — más-más kategóriák szerint történhet. A műszaki megoldások: — hagyományos (nyitott) rendszerű — gyors (zárt) rendszerű — gyorsított (félig zárt) rendszerű elvek szerint csoportosíthatók (Pieke, 1985). A ,,hagyományos" elven korábban kialakított eljárásokra az egyik fő jellemzője, az anyag telepen belüli hosszú tartózkodási ideje, mely egyben megnövekedett területigényt is jelent. A gépi felszereltség általában alacsony, így jelentős a „maradék" anyag mennyisége, melynek rendezett lerakása változatlnul nehézséget okoz. Az érlelés közben előálló szaghatás a lakóterületektől történő távolabbi elhelyezést igényli. A gyors komposztálási eljárásnál az előzővel ellentétben — valamennyi részfolyamat, azaz a beérkező anyagok előkészítése, a komposztálás, a különböző maradék anyagok megsemmisítése vagy újrahasznosításra való előkészítése, stb. zárt építményben történik. A rendszerre — megvalósítás szempontjából — jellemző a nagy gépi berendezési hányad, a viszonylag igényes zárt építményszükséglet, ugyanakkor csökkenthető a lakott területtől való telepítési távolság, elenyésző a szagemiszszió. A beszállított anyagok telepen belüli tartózkodási ideje a hagyományoshoz képest itt egy nagyságrenddel kisebb. A gyorsított vagy félig zárt rendszerek a gyakorlatban legtöbbször alkalmazott megoldások, melyeknél a környezetártalmakat okozó tevékenység (nyersanyagtározás, előkészítés, szeparálás, előérlelés stb.) általában zárt építményben, míg az utóérlelés, tárolás stb. nyitott környezetben történik. A gyors, illetve a gyorsított rendszerű eljárások alaplétesítményei a következők szerint csoportosíthatók: — technológiai berendezések — érlelő- és tározóterek — járulékos létesítmények A technológiai berendezések alapfunkciója az, hogy az iszap szempontjából ,,töltőanyag"-nak
