Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
2-3. szám - Juhász Endre: A szennyvíziszap komposztálása egyéb hasznosítható anyagok felhasználásával
JUHASZ E.: A szennyvíziszap komposztálása 101 A szennyvíziszap komposztálása egyéb hasznosítható anyagok felhasználásával Juhász Endre Országos Vízügyi Hivatal 1011 Budapest I., Fő u. 48—50. Kivonul: A szemlecikk a szennyvíziszap és egyéb települési hulladékok együttes kezelési módjának technológiai megoldásait tárgyalja. Alapcél, hogy a hulladékokból visszanyerhető hasznosítható anyagok újból felhasználásra kerüljenek, akár mezőgazdasági területen, akár közvetlenül primér energia kiváltására. A bemutatott rendszervázlat képet ad a hulladékok fajtáiról, gyűjtési, kezelési és elhelyezési, illetve újrahasznosítási lehetőségeiről. A technológiai folyamattervek áttekintést adnak egyrészt a hazai megoldásokról, másrészt rövid kitekintést adnak az ismertebb külföldi módszerekre. A cikk a komposzt minőségi és egészségügyi kérdéseiről szintén tájékoztatást ad. Kulcsszavak: szennyvíziszap, szemét, mezőgazdasági hulladók, komposztkószítós, települési hulladékok újrahasznosítása. 1. Bevezetés A termelés és fogyasztás szakadatlan növekedése társadalmunkban is egyre több hulladékot bocsát ki. Az ezzel foglalkozó közüzemek az elhelyezéssel szerte a világon egyre nehezebben küzdenek meg. A korábbi lerakóhelyek beteltek vagy településkörnyezeti szempontból kifogásolhatók, míg az új depónia helyek létesítése a megszigorított feltételek miatt egyre költségesebbé vált (Fehér, 1977). Ezek következtében az útkeresés egyre inkább arra irányult, hogy hogyan lehetne ezeket a településről származó folyékony és szilárd hulladékokat — ide értve a szennyvíztisztítás másodlagos anyagát a szennyvíziszapot is -—a természetes körfolyamatba hasznosan visszajuttatni (Juhász, 1984; Juhász, Kristóf, 1983). Szükségtelen bizonyítani, hogy mind a szennyvíziszap, mind a szemét tartalmaz olyan anyagokat, melyek alkalmassá teszik arra, hogy a talaj tápanyag-utánpótlásához hozzájáruljanak, vagy javítsák a termőtalaj szerkezetót, azaz összességében a termőképességet fokozzák (Varga et al., 1975). E felismerés után nem volt kétséges, hogy a továbbiakban olyan műszaki megoldásokat kellett találni, melyek az érdekelt és feltételezett fogadóiéi — jelen esetben a mezőgazdaság — számára ezeket az anyagokat elfogadhatóvá teszik. Ennek természetes feltétele egyebek mellett, hogy a kihordott anyag szennyezettségének (fertőzés, toxicitás) mértéke agronómiai, növényélettani, humán és állategészségügyi, s nem utolsósorban környezetvédelmi szempontból a megengedett érték alatt maradjon. Mind a szennyvíziszap, mind a szemét önálló kezelési módjai szakágazataikon belül ismertek. Ettől függetlenül rögzíthető, hogy a vizsgált anyagok közös tulajdonsága: — kezelés nélküli lerakásuk esetén környezeti és egészségügyi veszélygócok, de — tartalmaznak olyan komponenseket, melyek növények számára hasznosak, — a szerves elemek megfelelő átalakulása után humuszképzö talajjavító anyagként hasznosíthatók, — rendezett depóniában történő elhelyezésük a hasznosítással közel azonos műszaki feltételek betartását igénylik. A „szippantással" összegyűjtött folyékony települési hulladékok kezelési és elhelyezési problémái a gyakorlatban lényegében megegyeznek az előzőkben leírtakkal. Az országban számos településtisztasági és kommunális szolgáltató vállalat foglalkozik hagyományos, tőzegkeveréses komposzt előállításával (szippantott anyag és tőzeg keveréke), melynek végtermékét megfelelő kiszerelés mellett elsősorban a kiskerttulajdonosok és virágtermelők hasznosítanak. A szemétnek akár önálló, akár egyéb anyagokkal — pl. szennyvíziszappal — történő hagyományos komposztálási technológiája — bármennyire is ismert eljárás volt, a szeparálási gondok (kézi válogatás), valamint az árrendszerből adódó,,termékfogadási készség" hiánya miatt hazánkban nem terjedt el. A mai korszerű eljárásoknál ezt a helyzetet még tovább súlyosbítja az engedélyező szervek nem minden vonatkozásban indokolt merevsége vagy a kellő rugalmasság hiánya. A különféle hulladékok lerakási gondjait — sokáig úgy vélték — az elégetés megoldja, miközben meghatározott hulladékmennyiségen túl hőenergia visszanyeréssel kísérelték meg ezt az eljárást gazdaságossá tenni. Az energiaválság során a folyékony üzemanyagok áremelkedése miatt az égetőművek legtöbbjét le kellett állítani. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az égetőbe mérgező anyagok is kerülhetnek, melyek részben levegőszennyezést, részben a salakból kioldódva a talajra, talajvízre koncentrált veszélyforrást eredményezhetnek. Ugyanakkor nem hanyagolható el, hogy a mezőgazdaság szempontjából hasznosítható tápanyag elvész. Mindezek a tényezők együttesen azt eredményezték, hogy a figyelem a korszerűsített komposztkészítési eljárás felé irányult. A településekről származó és a komposztáláshoz felhasználható anyagok szeparált gyűjtési, kezelési és elhelyezési lehetőségeinek rendszervázlatát az Íja ábra szemlélteti, melyet kiegészít az 1/6 ábra, melyen már a regionális gyűjtési elvek is felismerhetők.