Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - V. Balogh Katalin–Salánki János: Nehézfémek koncentrációjának időbeli változása a dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerveiben eltérő szennyezettségű természetes vizekben
V.—Balogh K.—Salánki J.: Nehézfémek koncentrációja Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 87 V. VI. VII. vili. H>• [hónap] 8. tibra. A vas koncentrációjának változása a. dévérkeszeg ( Ahramis brama L.) néhány szervében sem adódik szignifikáns különbség a két hely között. Megbeszélés Jelen munkánkban, ahol a vizsgálatokat természetes viszonyok között folytattuk, ellentétben a standardizált laboratóriumi körülményekkel, az esetleges szennyezési hullámolt mértéke és minősége ismeretlen volt. Értékelésünk alapvető szempontja lehetett annak megfigyelése, hogy az egyes szervek nehézfémkoncentrációjának szintje mennyire tekinthető stabilnak a vizsgált féléves időszak alatt. A fémszint stabilitása jelentheti egyik ólairól azt, hogy az állat ill. adott szerve jó regulációs képességgel rendelkezik, másfelől, hogy a szóbanforgó anyag koncentrációja a környezetben meglehetősen alacsony, és emellett kiegyenlített, A környezetre megadott kritérium esetünkben nagy valószínfiséggel nem áll fenn, mivel bizonyítást nyert, hogy a két eltérő vízterület nehézfémterhelése különböző. Korábbi vizsgálatok rámutattak ugyanis arra, hogy a Zala vizében időszakosan megnő egyes nehézfémek (Hg, Cd, Pb és Cu) koncentrációja (V. — BALOGH és SALÁNK1 1983b), valamint, hogy a Balaton keleti részén, így Tihany térségében néhány nehézfém (Hg, Pb és Mn) szintje szignifikánsan alacsonyabb, mint a tó nyugati medencéiben (V.—BALOGH és SALÁNKI 1983a). Fenti körülmények ellenére eredményeink szerint nem adódott szignifikáns különbség a két eltérő helyről származó halak szerveinek nehézfémszintjében. Fontos azonban megjegyezni, hogy halaknál a mintavételi helyek alapján történő összehasonlításba némi bizonytalanságot hoz az a tény, hogy megfigyelések szerint a Zala és a Balaton nyugati medencéje között a dévérkeszeg vándorol, megengedve egy esetleges szennyezési hullámtól való „menekülés" lehetőségét, és hogy a Balatonban feltáratlan, hogy a dévérkeszeg mozgása mekkora területre terjed ki. Az a körülmény, hogy nem találtunk szignifikáns különbséget a két helyről származó halak között (az összes adat figyelembevételével) azzal is magyarázható, hogy az időnkénti szennyezési hullámokat a halak szervezete kompenzálni képes. Ismert, hogy a halak nehézfémekkel szembeni regulációs képessége sokkal kifejlettebb, mint az alacsonyabbrendű állatok közül pl.: a puhatestű kagylóké (BRYAN 1976). Utóbbiakat éppen gyenge regulációs képességük teszi alkalmassá nagymértékű bioakkumulációjuk alapján jelzőszervezetként való felhasználásra (MANLY and GEORGE 1977; MERLINI et al, 1977). A nehézfémeknek az esszenciális elemekhez hasonló mértékű regulációjára tartósan nagymértékben szennyezett vizekben természetesen a halak sem képesek. így ipari eredetfi szennyvizekkel terhelt vízterületeken a halakban olyan sok nehézfém halmozódhat fel, hogy pl., ha a szóbanforgó fém Hg, a hal emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik, vagy fogyasztása esetén a Hg jelenléte a fogyasztó ember szervezetében is kimutatható (LODENIUS et, al. 1983; LODENIUS and SEPPÄNEN 1982). Jelen vizsgálatunk eredményei szerint a vizsgált szervek nehézfémkoncentrációjának időbeli változása a féléves periódusban háromféleképpen jellemezhető : a) Bizonyos szervekben egyes fémek koncentrációja stabil, változatlan szintet tükröz. Legjobb példa erre a vese Fe-koncentrációjának állandósága mindkét mintavételi helyen. E stabilitás mögött döntően az állat belső regulációs rendszere állhat. b) Tavasztól őszig tendenciózusan csökken vagy nő a fémkoncentráció. Szemléletes az izom Hg-koncentrációjának csökkenése tavasztól őszig a Zalában fogott, a Pb-koncentráció csökkenése a Balatonból származó, halaknál. Ugyanilyen tendenciájú még májustól szeptemberig a kopoltyú Mn-koncentrációjának, valamint a máj Fe-koncentrációjának alakulása a zalai dévérkeszegnél. Ezekben az esetekben szignifikánsan (P < 0,001) nagyobbak a tavaszi értékek az ősziekhez képest. Mindkét vizsgálati helyen tavasztól őszig nőtt három szervben is (vese, máj ós kopoltyú) a Zn koncentrációja. Az őszi értékek minden esetben szignifikánsan (P-c 0,001) magasabbak a tavasziakhoz képest. E tendenciózus változások, melyek szezonális különbségeket eredményeztek, mind belső (szaporodási ciklus, növekedés stb.) mind külső (változó fizikokémiai paraméterek stb.) okok együttes hatásait tükrözik. c) Egy—egy időpontban hirtelen nagymértékű koncentrációnövekedés észlelhető. Ilyen fordult elő az izomban Cd-ból és Fe-ból a balatoni, Cu-ből és Mn-ból a zalai halaknál, a májban Pb-ból és Feból a balatoni, Cu-ből a zalai halaknál néhány esetben.