Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata

Dr. Pálfai I.: Síkvidéki területeink Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 71 !). ábra. A belvízi elöntés (F), a tényleges lefolyás (L) és a fiktív lefolyás (L') napi változása az Alsó-Tisza balparti tájegységben víz legnagyobb értéke a téli-tavaszi időszakban kb. kétszerese, nyáron kb. háromszorosa a napi lefolyási csúcsnak. Ha a naponta elöntésbe kerülő vízmennyiséget is „lefolyatjuk" (több napra elosztva), akkor egy fiktív belvízhullámot kapunk, melyet a tényleges belvízhullámnál rövidebb időtartam, de nagyobb csúcsérték jellemez (9. ábra). A valóságban azonban a lefolyási csúcs ilyen arányú növekedésére még a legtökéletesebb felszíni vízrendezésnél sem kell számítani, mivel éppen a vízrendezés korszerűsítése következtében a talajba szivárgó hányad is növekszik, különösen a drénezett területeken. 4. Az évi lefolyási tényez« vizsgálata Az évi lefolyás és az évi csapadékösszeg hányadosaként értelmezett évi lefolyási tényezőnek a térbeli ós időbeli változását, s e változásnak néhány természeti tényezővel való kapcsolatát vizsgáltuk. A lefolyási tényezőnek az Alföldre vonatkozó sokévi (1966—1080. évi) átlaga 0,085. Az Alföld északi részén lévő belvízi tájegységekre általában 0,10— 0,15, a déliekre 0,05—0,10 közötti értékek jellemőc 8,0 9Í0 10,0 11,0 12,0 t[C°] 10. ábra. A lefolyási tényező (a) és a léghőmérséklet (t) sokévi középértékének kapcsolata az Alföld belvízi tájegységeiben zők. Az Alföld közepén 0,05-nél kisebb értékek is előfordulnak. Az egyes tájegységek lefolyási tényezőjének ilyen területi eloszlása hasonlít a közepes léghőmérséklet területi eloszlásához, a köztük levő kapcsolat azonban laza (10. ábra). A jelentős szórást a többi természeti tényezőben mutatkozó különbségek, főként az eltérő talajadottságok okozzák. 3. táblázat A csapadékösszeg (C) a lefolyás (L), a lefolyási tényező (a) és a közepes talajvízállás (D) éves értékei a Tlszavölgyben Év C L a =L/C D mm mm a =L/C m I960 685 100 0,146 2,21 19G7 479 76 0,159 2,15 1968 505 30 0,059 2,89 1969 592 43 0,073 2,65 1970 710 105 0,149 2,13 1971 419 52 0,124 2,20 1972 500 14 0,028 2,99 1973 432 11 0,025 3,03 1974 692 34 0,048 3,04 1975 553 35 0,063 2,48 1976 539 30 0,056 2,67 1977 597 67 0,112 2,31 1978 579 53 0,092 2,38 1979 541 88 0,163 2,23 1980 676 86 0,127 2,35 Az évi lefolyási tényező időbeli változását az Alföld tiszavölgyi részére vonatkozóan vizsgáltuk. Amint a területi átlagokat tartalmazó 3. táblázatból kitűnik, a lefolyási tényező 1966—1980 közötti értékei jelentős mértékben különböznek, azaz a lefolyási tényező közel sem állandó értékű, hanem valószínűségi változóként viselkedik. A lefolyási tényezőben mutatkozó különbségek a talajok évenként eltérő vízbefogadó-képességével magyarázhatók. Mivel a vízbefogadó-képességre közvetlen mérési adataink nincsenek, a lefolyási tényező értékeit a talajvíztükör mélységével vetettük össze. Vizsgálataink szerint az évi lefolyási tényező szoros kapcsolatban (r = —0,94) van az évi közepes talajvízállás terep alatti mélységével (3. táblázat, 11. ábra), melyet mintegy 200 tiszavölgyiészlelőkút a. 1,0 2,0 3,0 w D[m] 11. ábra. Az évi lefolyási tényező (a) és az évi közepes talajvízállás (D) kapcsolata a Tiszavölgyben