Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Leseuyei G.: Olaj-zsírtartalmú szennyvizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám 45 I , „ — 9. ábra. M ELY EPT ER V félüzemi vizsgálóberendezés 1. szennyvíz kivétel; 2. vegyszertartály a flokkulátorral; 3. ülepítő; 4. iszapsűrítő; 5. iszapszivattyú; 6. eleveniszapos levegőztető; 7. recirkulációs szivattyú; 8. utóülepítő; f. iszapsűrítő; 10. vakuumszfírő; 11. homokszfirő; 12. túlnyomásos flotáló Fig. 9. Measuring equipment of MÉLYÉPTERV 1. wastewater intake; 2. chemicals- tank with flocculator; 3. mentator; 4. sludge-condenser; 5. sludge-pump; a. active sludge aireator; 7. recirculating pump; 8. post-sedimentator; 9. sludge-condenser; 10. vacuumfilter; 11. sand-filter; 12. overpressurizpd flotation hossz-szelvényen ábrázolt berendezésekkel valósítottuk meg, amelyet a 5. képen mutatunk be. Félüzemi kísérleteink eredményei alapján egyérterlműen megállapíthattuk az anyagmérlegeket, valamint reagens mennyiségeket, energia igényeket stb. A technológiai méretezés részletes alapadatait meghatároztuk. A tervezendő berendezésből elfolyó tisztított szennyvíz minőségére 5 mg/1 maradék olajtartalom határértéket a félüzemi kísérletek eredményeire alapozott berendezésben garantálhattuk. Tudományos konferencia a Maros magyarországi szakaszának hidrológiai kérdéseiről (Szeged, 1985. május 9—10.) A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete —• a Hidraulikai és Műszaki Hodrológiai Szakosztállyal, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Csoportjával együttesen — tudományos konferenciát rendezett Szegeden a Maros hazai szakaszával összefüggő különböző hidrológiai kérdésekről. A konferencia elnöki tisztét dr. SimádyBéla, a Szegedi Területi Szervezet elnöke látta el. Dr. Vágás István előadásában megállapította, hogy a Maros még a Tiszánál is szeszélyesebb vlzjárású folyó. Árvizei ritkábban fordulnak elő és rövidebbek, de nem kevésbé veszélyesek, mert igen hevesek és gyors levonulásúak. A Tisza árhullámai a Maros vízállásait elsősorban apadáskor befolyásolják. Még fontosabb azonban az a hatás, amit a Maros gyakorol a Tiszára árhullámainak tetőzésekor. Ifj. Szilléry László előadása a Maros árvízvédelmének fejlesztését tekintette át. A múlt században Lippa és a torkolat közt 33 átmetszéssel 172 km-re rövidítették az addig 260 km-es folyószakaszt. Akkor építették meg az összefüggő védtöltésrenszert is. A kisvízi szabályozás megkezdődött, de a magyar szakaszon csak 1945 után történtek nagyobb építkezések. A töltésrendszer 1932ben, 1970-ben ós 1975-ben teljesítette feladatát, de csak úgy, hogv az időközben tapasztalt magassági és méret hiányokat a szükségnek megfelelően pótolták. 1970 után nagyobb töltésfejlesztés indult a folyó mindkét oldalán: eddig 790 ezer rn

3 homokanyag hidromechanizációs beépítésével. Szűcs Borbála a töltésé]átések tervezési kérdéseiről szólt előadásában. Az erősítés a töltéstest bővítésében nyilvánult meg elsősorban, a magasság növelésében másodsorban. Figyelembe vették a munkában egyébként személyesen is résztvett dalit László jórészt 1 970-ben kialakított töltéstervezési ii'ányelveit. A töltéserősítések a hidromechanizációs eljárás figyelembevételével készültek, de a hagyományos távszállításokra is sor került. Egyes helyeken — mint pl. a volt makói buzgár körzete — résfalas lezárásokra is sor került. Tóth István a töltéserősítések kivitelezését ismertette. Megállapította, hogy a hidromechanizáció és a távszállítás aránya nagyjából egyenlő. Gyakran a két eljárás kombinációja volt a legalkalmasabb megoldás. Gondot kellett fordítani a beépítési talajanyag jó megválasztására, a szivárgó vizek leadásának megkönnyítésére, a zagvvizek ülepítési feltételeinek biztosítására. A hosszabban tartó építési munkákat két ízben is nagyobb árvizek érkezte zavarta meg: az építésnek tehát a gyors és a rendkívüli intézkedésekre is fel kellett készülnie. Ugyancsak nehézségeket jelentettek a hosszan tartó kisvizek időszakai is. Elmondható, hogy a kivitelezés jó minőségben, gazdaságosan végbemehetett. Török Imre György ós Hegyesi Ferenc előadása a marosi folyószabályozások kérdéseit tárgyalta. A Maros addig helyváltoztató torkolati szakasza csak a múlt századbeli szabályozások során véglegesedett. Az átmetszések azonban folyószabályozási problémákat okoztak. Az 1880 táján készült folyószabályozási tervek helyes elveket rögzítettek, tie a kivitelezésre a legalsó szakaszon 1918-ig már nem került sor. 1946 és 70 közt a legszükségesebb partbiztosítási munkák már nem voltak elodázhatok, mégis, csak a 70-es évek teremtették meg a lehetőségét annak, hogy — felhasználva a Vituki legújabb méréseit — az Ativízig elkészíthesse az új szabályozási tervet. Az új terv a legkedvezőbb lefolyás biztosítása mellett gondot fordít a jéglevonulás megkönnyítésére, a hordalókszállítás szempontjaira, sőt az esetleges hajózás műszaki igényeire is. Az új terv értékelte a sodorvonal vándorlás eddigi tapasztalatait és a megépült szabályozási művek viselkedését és hatásait is. Az előadók megállapították, hogy az egységes szabályozási terv végrehajtása mellett is mindig nagy fontossága lesz a rendszeres mederkarbantartásnak. Dr. Laczay István előadása a Maros víziút jellegével foglalkozott. Az előadó vázlatosan ismertette a víziutak műszaki paramétereinek meghatározására az OVH megbízásából megindított munka elveit ós eredményeit, amelynek országosan egységes tematikáját a Víziterv dolgozta ki. A Maros hazai szakaszára kiszámítható egy elméleti forgalmi kapacitás, de, minthogy a hajózási idény a természeti viszonyok által leginkább a március—július közötti időszakra van korlátozva, s a kikötő- és rakodó kapacitás sincs még ma megteremtve, jelenleg az évi 0,1—0,2 millió tonna árumennyiség vízi szállításánál több a folyószabályozási munkák elvégzése esetén sem várható. Kétségtelen azonban, hogy a szállítási igények növekedése a kérdés újabb megvilágítását ós vizsgálatát igényeli majd. A tudományos konferencia résztvevői május 10-én autóbusszal bejárták a Maros magyarországi árvízvédelmi töltésrendszerót. Az építések színhelyén Török Imre György adott szakmai tájékoztatást a kivitelezés egyes kérdéseiről. A résztvevők ezen kívül megtekintették a szegedi tiszai medencés ki kii tő építési munkáit, valamint más szegedi vízilótesítményeket is. V. I. Az Egyesült Álla mokban végzett felmérések szerint az országokban lévő olaj-, vegyszer-, vagy veszélyes hulladék tároló tartályok egy része — becslések szerint 10— —30%-a — szivárog, ezáltal veszélyezteti többek közt a felszín alatti vizeket is. Sürgős feladat a helyzet javítása. Elkészült a Román Szocialista• Köztársaság vízrajzi térképe, háromféle: 1:2 000 000, 1:1 000 000 ós 1 : 500 000 léptékben. Készültek általános vízrajzi, részletes vízkataszteri, településfejlesztési változatok. A térképek tartalmazzák a tározókat, gátakat, vízátvezetéseket, mederszabá hozásokat, árvízvédelmi töltéseket és vízerőműveket. Az osztrák vízjog fejlesztésének modern irányzatai: a vízvédelem követelményeinek egyre hatékonyabb érvényesítése, a területrendezés- és hasznosítás követelményeinek fínomítása, nemkevésbé pedig a völgyzárógátak biztonságával kapcsolatos jogi kérdések bővítése ós újabb szabályozása. (VGI)