Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - V.-Balogh Katalin: Szennyvíztisztító és vitorlástelep

V. BALOGH K.: Szennyvíztisztító és vitorlástelep 363 mg Cd kg ' 8. ábra. A kadmium, cink, réz és ólom koncentrációja az Unió sp. kopoltyúban (a), lábban (b), záróizomban (c) és köpenyben (d) a Balaton nyíltvízi területén (üres oszlop) és vitorláskikötőben (csíkozott oszlop) (Phillips, 1980; Poldoski, 1979). A szennyvíztisztító telep befolyójánál végzett jelen vizsgálatok alkalmat adtak egyrészt az időnkénti fémszennyezés regisztrálására, ugyanakkor lehetőséget teremtettek az eltérő tulajdonságú indikátorszervezetek alkalmazása során kapott eredmények összehasonlítására is. Azonos időpontban (VII. 19.) csak vasból találtunk mindkét teszt esetében koncentrációemelkedést. Szennyezésre utaló Hg-koncentráció szintet csak a kagylókban észleltünk. Feltűnő, hogy a planktonikus Crustacea-k Pb-, Cr-, Cu- és Znkoncentrációja többször mutatott szennyezésre utaló szintet, míg a kagylók kopoltyújában csak a Cu és a Zn koncentrációja emelkedett egy-egy alkalommal számottevően. E fémek számos forrásból kerülhetnek a kommunális eredetű szennyvizekbe. A háztartásokban alkalmazott fémeszközök is ilyen fémforrások lehetnek, de ezek közé számíthatók a mosásból származó szennyeződések is. Továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy pl. egy felnőtt ember naponta 7—20 mg cinket ürít (Förstner és Prosi, 1979), kézenfekvő a kapcsolat a jelzőszervezetekben talált magas Zn-koncentráció és a szennyvíz között. Megnövelheti az ólom koncentrációját a civilizált környezetben a közúti közlekedésben alkalmazott oktánszámnövelő ólomtetr

aetil, mely a kipufogó gázokkal, de más úton is a szennyvizekbe, sőt a felszíni vizekbe kerülhet. A szennyvíztisztító befolyójának térségében jelzőszervezetek alkalmazásának hasznosságát bizonyítja egyrészt az a tény, hogy közvetlenül a vízből a nehézfémek gyakran ki sem mutathatók. Kovács és mtsai (1984) ugyanebben az időszakban számos mikroelem koncentrációját határozták meg nagy érzékenységű szikraionforrásos tömegspektrometriával a Balaton több pontján, közöttük e szennyvíztisztító befolyójánál is. Méréseik szerint e helyen az általunk is mért fémek közül a legtöbb igen alacsony koncentrációjú volt, a Cd és Pb koncentrációja pedig a kimutatási határ alá esett. Másrészt az élő szervezetekben megjelent fém a biológiai hozzáférhetőséget is jelzi. A kétféle tesztobjektum alapján kapott adatokat összevetve úgy tűnik, hogy adott körülmények között a tónak e térségében természetesen előforduló Zooplankton érzékenyebb mutató, mint a mesterségesen ott elhelyezett kagylók. Lehetséges, hogy a hosszú életidejű kagylók esetében a fémtartalom nagyon függ a felvétel-leadás arányától, ami változó vízkoncentrációk mellett a fémek viszonylag gyors leadását eredményezheti. Erre utalnak a Zala alsó szakaszán végzett korábbi vizsgálataink is {V .-Balogh és Salánki, 1983 a). A planktonikus Crustacea-knál befolyásoló tényező lehet az, hogy a planktonegyüttes faji összetétele, a planktontagok életideje változhat két hónap alatt, különösen nyáron (Ponyi, 1981; P.-Zánkai, 1979), valamint, hogy más fajok alkotják a parti öv és a nyíltvíz Zooplankton együttesét. Míg a nyíltvízben a Cladecera : Copepoda arány 1 : 3, addig a parti övben 1 : 6, ill. 1 : 8 (Ponyi és P.-Zánkai, 1983). Ismert, hogy a Balaton'nyíltvízi Zooplanktonjában néhány nehézfém koncentrációja nyáron nagyobb, mint ősszel és tavasszal (V.-Balogh és Salánki, 1983 b), azonban a nyári értékek között szennyezetlen területen nem találtunk szignifikáns különbséget. Ez azt támasztja alá, hogy a jelen vizsgálatokban talált koncentrációnövekedések a szennyezőforrás terheléséből adódnak. A vitorlástelepnél folytatott mérések értékelésénél elengedhetetlen megemlítenünk, hogy a vizsgálat idején az állatok szokatlan módon a partközeli kövek közé vándoroltak, és innen kerültek kiemelésre. Ilyen jelenség, nevezetesen az, hogy az üledéklakó kagylók éppen abban az időszakban, amikor a téli periódusra készülvén még mélyebbre szoktak fúródni az iszapba, rendhagyó módon szinte a vízteret is elhagyni igyekeztek, a Balatonban eddig még nem került feljegyzésre. 1. táblázat Vitorlásliajótestek védelmére alkalmazott néhány festék fémtartalma (Hackl és Lukács, 1978) Név Rendeltetés Fém Rapid einkkiomátos korróziógátló Zn, Cr alapozó Trinát univerzális külső bevonat Pb alapozó Trinát zománc külső bo vonat Pb Cuprolin antífouling algaölő festék Cu