Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - V.-Balogh Katalin: Szennyvíztisztító és vitorlástelep

360 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZAM Szennyvíztisztító és vitorlástelep nehézfémszennyezésének jelzése Balatonfüred térségében V. Balogh Katalin MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete 8237 Tihany Kivonat: Szerző a Balatonban, szennyvíztisztító ós vitorlástelep (mint lehetséges szennyező források) közelében vizsgálta kagyló (Unió sp.) ós Zooplankton tömeg (Crustacea: Cladocera, Copepoda) nehézfémkoncentrációját (Hg, _ Cd, Cr, Cu, Pb, Zn és Fe) az atomabszorpciós spektrofotometria módszerével. Összehasonlította a természetes származási helyű (zooplankton, kagyló), valamint áthelyezett (kagyló) monitor szervezetek alapján nyert eredményeket. Megállapította, hogy a kommunális eredetű tisztított szennyvíz, valamint a hajótestek védőfestékei (a felhasználás helyén) nehézfómkibocsátók. Kulcsszavak: nehózféinszennyezés: (Hg, Cd, Cr, Cu, Pb, Zn, Fe); édesvíz, biomonitor szervezetek kagyló, zooplankton; atomabszorpciós spektrofotometria Bevezetés Az utóbbi években a Balaton védelmét célzó kutatómunka igen sokrétűvé vált. A vizsgálatok egy része a tavi életre káros hatású anyagok bejutásának lehetőségei, a tóban mérhető szintjei (víz, üledék, növényi és állati szervezetek) és hatásmechanizmusaik megismerésére irányul. A káros anyagok között, melyekkel a Balaton térségében is számolni kell, említést érdemelnek a nehézfémek. Adatok állnak rendelkezésre a Balaton vizének, üledékének, növényi ós állati szervezeteinek nehézfémszintjéről (Kovács és mtsai, 1984; Müller, 1981; Salánki és mtsai, 1981), melyek összehasonlító alapként szolgálhatnak a jövő vizsgálatai számára. Ugyanakkor a Balatonban kiválasztásra kerültek olyan vízi állati szervezetek (ill. szervek), melyek fokozott mértékben biokoncentrálják ill. bioakkumulálják a nehézfémeket (V.-Balogh és Salánki, 1983 a, 1983 b). Biokoncentráció: egy szervezet képessége valamely anyag környezetből való koncentrálására (kifejezhető, mint egy koncentrációs faktor); bioakkumuláció: egy szervezet folyamatos biokoncentrációra való képessége egész életideje alatt (a koncentrációs faktor folyamatosan nő) (Taylor, 1983). Feltáratlan azonban a Balaton partjának közelében több helyen előforduló potenciális szennyezőforrások nehézfémszennyező hatása. Jelen munkánkban ezek közül szennyvíztisztító (kommunális szennyezőanyagok) és vitorláskikötő (festékanyagok) közelében vizsgáltuk biológiai módszerekkel a nehézfémszennyezést. Biológiai jelzőszervezetként kagylót ( Unio sp.) és planktonikus Crustacea-kat alkalmaztunk. A nehézfémek közül a Hg, Cd, Pb, Cu, Cr, Fe és Zn koncentrációját határoztuk meg az atomabszorpciós spektrofotometria módszerével. Anyag és módszer A balatonfüredi szennyvíztisztító befolyójánál, a parti nádastól mintegy 20 m távolságban volt a mintavételi hely. A Keszthelyi-öbölben 1982. VI. 2-án gyűjtött kagylókat (Unió sp.) az alzatig érő bolyára függesztett haltartó hálókban helyeztük el a megfigyelési ponton. Ezt követően a nyári hónapokban VIII. 10-ig, megközelítően kéthetente, összesen öt alkalommal vettünk kagyló, valamint a bólya környezetéből planktonikus Crustacea (Cladocera, Copepoda) mintákat. Az összehasonlításhoz 7—15 nyíltvízi mintát is vettünk mind kagylóból, mint zooplanktonból. Utóbbit hajóval vontatott 300 fi lyukbőségű planktonhálóval (No. 6) gyűjtöttük. Balatonfüreden található vitorlástelep (Népstadion és Intézményei Vitorlástelep) kikötőjében 1982. XI. 26-án vettünk kagylómintát (Unió sp.) az ott természetesen előforduló populációból. A vizsgálathoz felhasznált kagylók átlagos hosszúsága a szennyvíztisztítónál 7,68±0,52 cm, a vitorlástelepnél 7,62 ±0,49 cm volt. Előbbi esetben csak a kopoltyú, utóbbinál a kopoltyú, láb, záróizom és köpeny nehézfémkoncentrációját határoztuk meg. A mintákat az analízishez nedves roncsolással készítettük elő. Higany meghatározáshoz Paus (1972) szerint nedvesanyagból, a többi fém meghatározásához Krishnamurty és mtsai (1976) módszere alapján 105 °C-on szárított anyagból indultunk ki, amint azt korábban részletesebben ismertettük (Salánki és mtsai 1981). A higany koncentrációját Hatch és Ott (1968) szerint láng nélkül, Spektromom higany meghatározó egység közbeiktatásával, a többi fém koncentrációját levegőacetilén lángban mértük Zeiss AA S 1 típusú készüléken. Adatainkat szárazsúlyra vonatkoztattuk. A Hgkoncentiáció értékeket a víztartalom meghatározása alapján számítottuk át szárazsúlyra. Az ábrákon közölt koncentrációk az azonos időpontokban vett minták (n = 3) átlagértékei ± SEM (standard, error of mean). Eredmények A balatonfüredi szennyvíztisztító befolyójának közelében párhuzamosan vizsgáltuk a planktonikus Crustacea-k, mint természetesen előforduló