Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - Csanády Mihály–Kárpáti Zoltán: Ivóvíz szennyeződés ép csőfalon keresztül

356 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZA

M Ivóvízszennyeződés ép csőfalon keresztül Csanádi Mihály, Kárpáti Zoltán Országos Közegészségügyi intézet, 1966 Budapest, Pf. 64. Kivonat: A tanulmány olyan esetet ismertet, amelynél a vezetéki víz szennyeződése hibátlan csőszakaszon következett be. A házi bekötővezetékként szolgáló kis átmérőjű (külső 0 25 mm) polietilén cső olajos benzinnel erősen szennyezett talajban feküdt. Ha a vizet hosszabb ideig nem használták, erős, benzinre ill. oldószerre emlékeztető szag tette ihatatlanná a vizet. Az elvégzett gázkromatográfos vizsgálat szerint a szennyezett vízben jelet adó vegyületek a talajból is jelentős mennyiségben kimutathatók voltak. A nagy jelet adó vegyületek valószínűleg aromás szénhidrogének (toluol, xilolok, benzol). A cső egy darabját toluolban áztatva, 5 nap alatt a cső tömege 7,8%-ának megfelelő mennyiségű toluol diffundált be a cső anyagába. Ezzel igazolást nyert, hogy szerves oldószerek a cső falán átdiffundálhatnak, így erősen szennyezett talajban ép csőfalon keresztül is bekövetkezhet vízszennyeződés. Oldószer-szennyezésnek kitett területen (pl. autójavító műhelyek, töltőállomások, egyes vegyiüzemek) ilyen csöveket nem szabad használni. Másutt elsődlegesen a talajszennyezés lehetőségét kell csökkenteni. Megfontolandó, hogy a reális veszélyforrások (fűtőolajtárolók, fáradt olaj leeresztések stb.) figyelembevételével nem volna-e jobb a kis átmérőjű (nagy fajlagos felületű, csak időszakos vízmozgású bekötővezetékként használható) műanyag csövek gyártását vagy felhasználását korlátozni. Kulcsszavak: műanyag vízvezetókcső, szerves oldószerek, talajszennyezés, diffúzió 1. Bevezetés A felszíni és a sekély mélységű felszín alatti vízadók vizének minőségét a környezetből eredő szennyezések közismert módon veszélyeztetik. Hazánkban a felszín alatti vizek szennyeződésével átfogó jelleggel Erdélyi (1980) és Juhász (1983) foglalkozott. Különösen gyakoriak és veszélyesek az olajszennyezések (Alföldy, 1981; Pásztó, 1980). Hazánkban eddig a legsúlyosabb a váci vízszennyezés volt (Varga et al. 1982), amelyet gyógyszeripari hulladék okozott. Héthársi (1981) 5 év szlovákiai rendkívüli vízszennyezési adatait értékeli. Megállapítja, hogy a vizsgált 291 eset 18%-a érintette a felszín alatti vizeket, és az esetek 46%-át az ásványolaj és származékai okozták. Másutt is az olaj a leggyakoribb szennyező anyag (

De Walle et al. 1980; Gass, 1980), de nagyon veszélyesek a szerves halogénvegyületek is (WHO, 1980; Petura, 1981). Tartós szennyezést okoz például a kromát (Gsanády és Oláhné, 1985). A talajvizeket fenyegeti leginkább a szenynyezés (

Sontheimer et al., 1982), de a parti szűrésű víznyerés is veszélyeztetett (WHO, 1984). A már kitermelt (és esetleg megtisztított) víz utólag is szennyeződhet a hálózatban. Az ivóvízokozta járványok mellett utólagos vegyi szennyezésre is láttunk már példát. 1986 tavaszán egy állami gazdasági telepen permetezőszer hígítását végezték tartálykocsiban, és a hígított permetló bejutott a hálózatba. 1986 októberében Pécsett klímaberendezés tartályának etilénglikollal való töltését és vízzel való hígítását végezték. A tartály megtelósóre nem figyeltek, ós a szivattyú a hígított etilénglikolt benyomta a hálózatba. Mindezek az esetek a vízgyűjtő terület szennyezésével, vagy az elosztó rendszer nem megfelelő védelmével, emberi gondatlansággal függtek össze. 2. Helyszíni adatok A közelmúltban olyan vízszennyezés fordult elő Szegeden, amilyen esettel még nem találkoztunk, amelyhez hasonlót a szakirodalomból sem ismerünk. A szennyezés a városi vízvezeték-hálózat egyik bekötővezetéke hibátlan, ép csőszakaszának falán keresztül jutott az ivóvízbe. Kétszintes lakásokat tartalmazó sorházas, új beépítésű területen, ahol minden lakásnak önálló bekötővezetéke van, észlelték az egyik lakásban, hogy a vezetéki víznek időnként vegyszeres, oldószeres szaga van Ha hosszabb ideig nem használtak vizet, a szag erősebben jelentkezett. A vizet jól kifolyatva a szennyezés gyakorlatilag megszűnt, de újabb pangás után ismét jelentkezett. A szomszéd lakásban néha észleltek hasonló jelenséget, de jóval gyengébben. Másutt a vízre nem volt panasz. A helyszíni szemle során megállapították, hogy a házi bekötővezeték fekete műanyag (polietilén) csőből készült. A vezetéket kiásva, a teljes szakaszt hibátlannak találták. A cső körül a talajnak erős, benzinre és olajra utaló szaga volt. 3. Vizsgálati módszerek A szennyezés jellegének és mértékének tisztázására vizsgáltuk a szag jelentkezésekor vett vízmintát, kontroll vízmintát (a második szomszédtól); talajmintát a szennyezett talaj 0,5, 1,0 és 1,2 m-es rétegéből. Az ivóvízmintákat (kb. 5—5 L) 100 + 50 + 50 mL tisztított diklór-metánnal extraháltuk. A talajmintákból 10 g-ot extraháltunk ultrahang segítségével 100 mL diklór-metánnal. Az extraktumokat szétválasztás után izzított nátriumszul-