Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - Karácsonyi Sándor: Újabb adatok a vízben levő metán származására

340 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZAM a — 60 %o, — 80 % 0 közötti a biogén eredetű metánnak felel meg. A termikus eredetű szénhidrogének eddigi észlelt minimális mélysége 800 m, a biogén eredetű metán észlelésének eddigi maximális mélysége 950 m volt a szerzők vizsgálata szerint. Az előző megállapítások a vizekben lévő szénhid­rogénekre is értelemszerűen érvényesek. A réteg­vizekben levő metán szénizotóp-arányának mély­ség szerinti vizsgálata egy területen belül teljes­körűen Karcag különböző kútjainál készült, ame­lyek eredményét az 1. táblázat mutatja. A külön­A metán 1 3C % 0-tartalma 1. táblázat azonos terület rétegvizeiben Minta helye <2> 3. ábra. A szénhidrogének rétegvizekbe jutásának elvi lehetőségei, átalakulásuk stádiuma szerint A szénhidrogének természetes vándorlása mel­lett külső beavatkozás hatására esetileg átfejtődés is bekövetkezhet, ezek következménye azonban helyi jellegű. 3. A rétegvizek metánjának származására utaló vizsgálatok A gázok származására utaló vizsgálatok közötti egyik legmegbízhatóbb eredmény a stabil szénizo­tóp-arány megállapításával nyerhető. A szén stabil izotópjainak — a 1 2G és 1 3C izotópok­nak — arányai tükrözik mindazokat a folyama­tokat, amelyek a kőolaj és a földgáz eredeti, kiin­dulási szerves anyagból való keletkezése és a kö­vetkező fizikai-kémiai átalakulásai során játszód­tak le. A szénizotópok arányának változásai az említett folyamatok során fellépő kinetikai effek­tusok, illetve egyensúlyi jelenségek következtében jelentkeznek. A stabil szénizotópok arányát leg­gyakrabban a ő l 30 %o értékkel fejezik ki, valami­lyen standardként választott anyaghoz viszonyít­va. Ennek definíciószerű értelmezése: Mély­ség (m) Vízadóréteg I 3c kora % 0 Karcag Filaxia Üzem 24 felső-pleisztocén —80,2 Karcag Dimitrov Szöv. 90 középső-pleisztocén —78,7 Karcag TSZ-iskola 86 középső-pleisztocén —77,1 Karcag Hunyadi TSZ 80 középső-pleisztocén —77,9 Karcag I. Vízmű, III. kút 82 középső-pleisztocén —75,5 Karcag I. Vízmű, II. kút 101 középső-pleisztocén —74,0 Karcag 11. Vízmű III. kút 108 középső-pleisztocén —75,1 Karcag II. Vízmű, I. kút 220 alsó-pleisztocén —75,8 Karcag II. Vízmű, IV. kút 320 felső-pliocén —71,2 Karcag II. Vízmű, VII. kút 600 középső-pliocén —71,0 Nemzetközi gyakorlatban a tengeri karbonátok stabil szénizotóp-arányát kifejező PDB standard alkalmazása terjedt el. A <5 , 3(J érték a á 1 3C-tartalonmak, PDB standardhoz viszonyított, ezrelékben kifejezett változásait adja, ós a földgázok szénhidrogén-komponensei közül általában a metán szónizotóparányát jelzi. Az üledékes kőzetek­ben a termikus bomlás során keletkezett metán szén­izotóparánya — 26 %<, ós — 60 % 0, a biogén metáné — 50% o ós — 90% o értékhatárok közé esik. Mivel a termikus és a biogén eredetű metán szénizotóp arány­tartománya — 50 % 0, — 60 % 0 értékek között átfedést mutat: termikus eredetűnek a — 50% o-nól kisebb, biogén eredetűnek a — 60% o-nól nagyobb negatív ér­tékű szénizotóp-arányt mutató metán tekinthető. Holczhaeker—Koncz— Fisch (1981) vizsgálata szerint a hazai földgázok szénhidrogénjeinek szénizotóp-aránya — 25 % 0, — 80 % 0 határok közé esett ós a — 30 % 0, — 50% o közötti a termikus eredetű szénhidrogéneknek, böző korú képződmények vízadórétegeinél mért szénizotóp-arányok — figyelembe véve a kutak szűrőzött és aktív vízadórétegeinek kisebb átfe­dését — egyenletesen csökkenő negatív értéksort jelölnek ki, azaz a mélységgel a 1 3G tartalom fo­kozatosan növekszik. Az eredmények alapján a vizsgált rétegvizek gázai a biogén eredetű gázkép­ződés zónájába esnek. A karcagi kutak vizénél végzett vizsgálat eredményeinek — egy területről lévén szó — mélységi sorrendje egyben a földtani korbeosztást is rögzíti. Sajátosabb helyzetet talá­lunk különböző területek rétegvizeinél, ahol a ré­teg mélysége és földtani korbeosztása egymástól eltérő. Ebből adódóan szükségessé vált a korábbi spontán vizsgálatok után tudatosan választott helyek rétegvizeinek összehasonlítása, amelynél a földtani korbeosztás határozottabb rendező elv­nek bizonyult. Még jellegzetesebb két eltérő süly­lyedéki és hátsági terület rétegvizeinél mért szén­izotóp-arány alakulása (2. táblázat). A két terület­nél a szénizotóp-arány változása külön-külön az előzőekben már értékelt tendenciát jelzi, ugyan­akkor a süllyedéki terület legmélyebb vízadóréte­génél mért szénizotóp-arány lényegében megegye­ző a hátsági terület azonos korú, de más mélységű

Next

/
Thumbnails
Contents