Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Liebe Pál–Mike Károly–Székely Ferenc: Az Alföld törmelékes mendenceüledékeinek tagolása és nyomásállapotának jellemzése
LIEBE P.— MIKE K.—SZÉKEFLY F.: Az AlfülcI törmelékes medenceüledékei 335 5. ábra. A hévíztároló medence-üledékekben becsült eredeti geotermikus állapotú potenciálszintek alapján ezt nem lehetett elvégezni, ill. a becslések miatt bizonytalan időbeli változást kaptunk. Az évenként változó termelés figyelembevételére a modell nagy elemszáma és a rendelkezésre álló számítógépkapacitás miatt nem volt lehetőségünk. A nempermanens folyamatok figyelembevétele érdekében az alábbi — gyakorlatban alkalmazott — közelítéssel éltünk: kiszámítottuk az egyes kutak t c előzetes fiktív termelési idejét az 1980-ig becsült termelés és az 1980. évi átlagos vízhozam hányadosaként. Ez az érték országos átlagban 5000 nap körüli volt. A modellben az 5000 nap termelés után kialakuló depressziókat vizsgáltuk, ill. hasonlítottuk a néhány helyen ténylegesen mérhető depressziókhoz. Ez a közelítés a modell továbbfejlesztése során nem engedhető meg, de a többszintes, a termelést elemenként változó hozammal figyelembe vevő modell memóriaigénye olyan nagy, hogy a továbbfejlesztés során csak az időben és térben egymásba illeszkedő részmodellek rendszerével remélhetünk megoldást. A tényleges depressziókkal való összehasonlítás érdekében ez utóbbiakat néhány területre a feltételezett eredeti állapot és a jelenlegi mért nyomásállapot különbségeként határoztuk meg, mivel a kevésszámú nyomásészlelési idősor a teljes nyomáscsökkenésnek csak kis részét tükrözi. Az eredeti állapotot egyrészt az egyes területeken először mélyített, egymást még nem befolyásoló hévízkutak nyomásállapotából, valamint a negyedkori rétegösszlet nyomásállapota és a hévíztároló közel hidrosztatikus nyomásállapota közötti kapcsolat figyelembevételével vázoltuk fel (a felsőpannon alsó szintjében egyes rétegek a hidrosztatikusnál nagyobb nyomásúak is lehetnek). Ennek lényege, hogy a geotermikus állapotra lehűlt kutak vízszintjei a beszivárgási és feláramlási terület közötti zónában uralkodó semleges nyomásállapot miatt közelítőleg terepszinten voltak, a negyedkori üledékekben mutatkozó nyomásgradiensek extrapolálásával pedig meghatározható az eredeti átlagos potenciáleloszlás 5—10 m-es pontossággal a hévíztároló szintekben. Az 5. ábrán a geotermikus állapotra hűlt vízoszlopú fiktív kutak eredeti becsült víszinttérképét mutatjuk be. Az 1980. évi termelésekhez tartozó depressziós tér ellenőrzésére az 1978—80. években a hévízkutakon végzett hidrodinamikai vizsgálatok eredményeit használtuk fel. A hő- és gázlift (Aht és Ah g) ismeretében a geotermikus állapotra lehűlt vízoszlop (Hebe, 1977) felső szintjét számítottuk. hgeoi = h ny — Aht - Äh g A mérési adatokból számított és az eredeti — becsült — szintek különbségeként kapott depressziót a számítógép által számított depressziókkal összehasonlítva mutatja a 7. rétegre vonatkozóan a 6. ábra. Tényleges depressziók becslésének 5—10 m-es hibáját figyelembe véve az egyezés jónak mondható az átlagértékekre. Ez azt mutatja, hogy a felvett átlagos paraméterek reálisak. A továbbfejlesztésnél a szivárgási és az átszivárgási tényező területi, az alakváltozási együttható mélység szerinti változása, a negyedkori rétegek saját depreszsziója és a víztermelés időbeli változása figyelembe veendő és lehetőleg nyomásváltozási idősorok hasonlítandók össze. 4. összefoglalás Az alföldi rétegzett medenceüledékek által alkotott hévíztároló összletre vonatkozó eddigi hidraulikai modellezési eredmények alátámasztják azt a — korábban csak kvalitatíve, geotermikus és vízminőségi adatok alapján megfogalmazott — tételt, hogy a negyedkori- pliocén összlet az alsó-felső pannon határig regionálisan hidraulikailag egybefüggő rendszert alkot, de — főleg az alsó
