Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Nekrológ: Dr. Hankó Géza

294 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1086. (56. FIVF., 4—5. SZÁM DR. HANKÓ GÉZA 1926-1986 Eltávozott közülünk egy halkszavú, kötelességtudó, példamutatóan dolgozó ember. Amíg köztünk, velünk élt és dolgozott, számunkra jelenléte természetes, magátólértetődő volt, távozásával vált nyilvánvalóvá, hogy ez mennyire nem így van. Sokoldalúan képzett és tájékozott ember volt. Széles körű szakmai I érdéseken kívül nyugodtan hozzá lehetett fordulni olyan kérdéssel, hogy hol, milyen művészeti esemény van éppen, mit érdemes megnézni, meghallgatni vagy elolvasni. Műszaki családban született, édesapja a geodézia, ezen belül a légi fotogrammetria elismert szaktekintélye volt. Bátyja vízügyi szakember, egyetemi oktató, majd tudományos kutató, Ő pedig közigazgatási pályán kezdett el dolgozni, ennek megfelelően jog- és államtudományi diplomát és doktorátust szerzett 1950-ben. A körülmények akkori gyors, ismert változása között a műszaki munka felértékelődött, a közigazgatási és jogi pálya megbecsülése rohamosan csökkent. Nyilván a feltételek változása, saját sokoldalúsága ós a családi környezet késztették pályamódosításra és műszaki lett. Előbb a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál dolgozott, majd a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál, közben mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A két vállalatnál gyártelepek geodéziai felmérését ós kitűzését végezte és irányította, új gyártelepek telepítési kérdéseivel is foglalkozott. 1968-ban pályájában újra alapvető fordulat következett be, vízgazdálkodási tevékenységre váltott át. A mai Vízgazdálkodási Intézet egyik jogelődjénél, a Vízkészletgazdálkodási Központnál vállalt munkát, távlati vízgazdálkodási tervek készítésével, KGST vízügyi együttműködési feladatok magyar anyagainak összeállításával foglalkozott. Maradandó értékű munkája, a négy kötetben megjelent, Tisza-monográfiaként ismert adatgyűjtemény. Kiemelkedő munkát végzett az Országos Területrendezési Terv vízgazdálkodási részének készítésében, melyet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszteri jutalommal ismert el. Széles körű és úttörő munkát végzett a harmadik Vízgazdálkodási Keretterv előkészítésében. Pályafutása során kapott Igazgatói Dicséretet, ötször Kiváló Dolgozó kitüntetést, az 1970. évi árvíz alatti szolgálatáért Árvízi Emlékérmet. Régi szakszervezeti tagként és a Magyar Hidrológiai Társaság tagjaként végzett közéleti munkát. Az élet nem volt kegyes hozzá. Első felesége korán meghalt. Saját egészsége korán megrendült, idő előtt volt kénytelen nyugdíjba menni, melyet csak rövid ideig tudott élvezni. Családjában és az öt tisztelő munkatársaiban ól tovább. (Karkus Pál)