Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
4-5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XVI–XVIII. sz. közepe közötti térképek tanulmányozása alapján
VIT ALIS G V.: A régi térképek vízföldtani tanulságai 233 4. A XVIII. század első leiéből származó térképek vízföldtani tanulságai A XVIII. századi térképek közül a megjelenés sorrendjében értékeljük: 1) egy ismeretlen németalföldi vagy francia szerző, az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeumban megtekinthető, Magyarország térképének 1705 körül kiadott tiszántúli részletét; 2) Bél Mátyás: Notitiájának I. ós III. kötetében 1735-ben, illetve 1738-ban megjelent, Mikoviny Sámuel által készített négy Duna-völgyi térképrészletét és 3) Luigi FerAinando Marsigli 1741-ben új kiadásban közzétett Duna mappája egy részletét. A „Nouvelle Carte de la Hongrie" tiszántúli részén (9. ábra) a vízrajz igen hasonlít a 7. ábráéhoz. A Tiszából a 9. ábrán Kisvárdától keletre kiágazó — és a Tiszánál itt szélesebbnek ábrázolt — Kalo folyó útközben három nagyobb szigetet alkotva, Csongrádnál ömlik a Hármas-Körösbe. E Kalo folyónak jelzett széles vízfolyás (természetesen kisebb—nagyobb eltolódásokkal) azonosítható — Sű•meghy 1944-ben kiadott tiszántúli földtani térképe segítségével — a Nyírséget keletről határoló Krasznával, majd délnyugatnak kanyarodva az Ermellékkel és a Berettyó régi ágaival. Ezzel összhangban Zsámboki 1579-ben megjelent térképén (4. ábra) alkot a Kraszna, a Berettyó és a Kalo folyó összefüggő vízrendszert. A Kalo folyó gyakorlatilag a felső-pleisztocén Tisza folyásirányát és helyzetét jelzi (Sűmeghy*1944; Somogyi, 1901; Rónai, 1985). A Gyulától északnyugatra levő nagyobb tó a Nagy-Sárréttel, a Gyula melletti tó a Körösök menti fiatal (neotektonikus) mélyedéseket kitöltő, a 6. és a 7. ábrán is látható tóval azonosítható. A földtani térképek szemléltetik, hogy az egykori vízfolyások és tavak helyén holocén és óholocén öntésföld, tőzeges és lápi üledékek, meg réti agyag van. A 9. ábrán a Debrecen alatti tó — a korábbi térképeken Ecsedi-tó— azonos a Derecske—Konyár— Esztár közötti, még ma is nagyon belvizes területtel, melyet a XVIII—XIX. században csapoltak le. Rendkívüli figyelmet érdemelnek a Bél M.: Notitiájában közzétett, Mikoviny S. által szerkesztett térképek (Bél, 1735, 1738), amelyeken a síkrajz mellett a domborzati formák is igen jól láthatók. A Pozsony megyei térképnek a szigetközi Dunaágakat ábrázoló részletén (10. ábra) jól látszik a szabályozatlan, kanyargó folyó. A szigeteket galériaerdők borítják, a régi kanyarok helyén sok helyütt folyóvízi kavicsot jelez a földtani térkép is, a talajvíz a felszín közelében van (Rónai, 1965). Bendefy L. (1970) szerint Mikovinynsik vízrajzi vonatkozásban ez a legsikerültebb térképe. Nemcsak azt érzékelteti, hogy a kanyarok és zátonyok sűrűn követik egymást, hanem: a hol szűkülő, hol ellaposodó ós szétterülő mederszakaszok is felismerhetők! A Pilis megyei térképen (11. és 12. ábra) teljesen újszerű a hegyek és a dombok — szinte az első katonai felvétel csíkozásának megfelelő — ábrázolása. A hernyószerű, csíkozott ábrázolás (11. ábra), meg a Duna és a kisebb vízfolyások mind a töréseket, mind a morfotektonikát erőteljesen szemlél8. ábra. A Dunántúl ábrázolása Nicolas Sanson 1689 körül kiiuloU térképén 9. ábra. A Tisza és a Kalo folyó a ,,Nouvelle Carte de la Hongrie" című, 1705 utáni kiadású térképen 7. ábra. A Tisza és a Kalo folyó a „Die Donau der Fürst aller Europäischen Flusse" című, 1688-as kiadású térképatlasz B. 6. jelű szelvényéből
